167249. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált-fenil-N-alkil-karbamátok előállítására
3 167249 4 karbamoil- és nitro-szubsztituensek [The Peptides I. (1965) 98; Helv. Chim. A. 46, (1963) 1609]. Azt találtuk, hogy az (I) általános képletnek megfelelő vegyületeket teljesen újszerű módon, egylépéses szubsztitúeiós reakcióval egységesen, nagy tisztaságban állíthatjuk elő a fent említett aktív-karbaminsav-fenilószterek alkalmazásával. Acilező reaktánsként a (III) általános képletű aktív-karbaminsav-fenilésztereket használtuk, ahol R1 és R 2 egyenlő vagy különböző jelentésűek lehetnek és hidrogénatomot, rövidszénláncú (1—4 szénatomszámú) alkilcsoportot jelentenek, A jelentése pedig két vagy több elektronszívó szubsztituenst tartalmazó fenilcsoport, előnyösen pentaklórfenil-csoport lehet. A reakciót célszerűen oldószerben, az aktív-karbaminsav-fenilészterre számolva csekély mólfeleslegben alkalmazott bázis jelenlétében valósíthatjuk meg. Bázisként szervetlen bázisokat, illetve tercier-aminokat, előnyösen trietilamint vagy piridint alkalmazhatunk. Eljárásunk előnyös foganatosítási módja szerint olyan oldószert alkalmazunk, amelyben a kiindulási anyagok közül kettő (a bázist is beleszámítva) oldódik, a keletkező vegyület pedig oldhatatlan, vagy úgy van oldatban, hogy kicsapva (pl. hexánnal) vagy frakcionált kristályosítással szennyezésként más komponens nem válik ki. Leginkább alkalmazhatók aromás szénhidrogének (pl. toluol), alacsony szénatomszámú ketonok vagy észterek (pl. aceton, etilacetát), éterek (pl. dioxán), klórozott oldószerek (pl. kloroform). Szervetlen bázis alkalmazásakor — szükséges esetén — a reakciótermék tisztítását vizes felszuszpendálással is megoldhatjuk. A karbamoilező vegyületként alkalmazott (III) általános képletű N-szubsztituált karbaminsav aktív észtereket az irodalomban a fenil-, illetve tiofenilészterekre alkalmazott eljárások alapján állíthatjuk elő [Liebigs Ann. Chem. 562, 219, 207 (1949); J. Org. Chem. 28, (1963) 658]. Az olyan (II) általános képletű kiindulási vegyületek előállítása ahol R jelentése /O-CH2 —CH2 <f I csoport X0—CH 2 a megfelelő aromás aldehidek acetálozási reakciójával történik. Találmányunk szerinti eljárás előnye az ismert eljárásokkal szemben, hogy kikerüljük az igen mérgező izocianát vagy foszgón alkalmazását, s a (II) képletű vegyületeket nem mérgező könnyen kezelhető szilárd (III) képletű aktív észterekkel reagáltatjuk. Eljárásunk tehát egyrészről munka- és egészségvédelmi okokból jelent haladást, másrészt kiküszöböli az ismert módszereknél elengedhetetlenül szükséges biztonsági berendezések alkalmazását. Találmányunk további részleteit a példákban ismertetjük, anélkül, hogy bejelentésünket a példákra korlátoznánk. Példák: 1. 6,75 g (0,0405 mól) 2-(l,3-dioxolán-2-il)-fenol 50 ml vízmentes toluolos oldatához szobahőmér-5 sókleten keverés közben 13 g (0,04 mól) N-metil-karbaminsav-pentaklór-fenil-észtert adunk, majd keverés közben 6 ml (0,042 mól) trietilamint csepegtetünk az elegyhez. A becsepegtetés során kb. 3—4 °C-os hőmérsékletemelkedés észlelhető. A reak-10 cióelegyet 25—30 °C-on két órán át kevertetjük, amelynek során kb. 1 óra elteltével az elegy kitisztul. Az esetleg reagálatlan kiindulási reakciókomponenst (aktív-észtert) kiszűrjük, majd az oldatot 0—2 °C-ra lehűtve kristályosítjuk. A kivált 15 kristályokat leszűrjük, hideg (—5—0 °C-os) vízmentes alkohollal mossuk. Kitermelés: 6,5—7,0 g (75— 80%) 2-(l,3-dioxolán-2-il)-fenil-N-metil-karbamát. Op.: 113—116°C. 2. 3,1 g (0,0254 mól) szalicilaldehid 30 ml víz-20 mentes toluolos oldatához szobahőmérsékleten keverés közben 8,1 g (0,025 mól) N-metil-karbaminsav-pentaklórfenil-észtert adunk, majd keverés közben 2,6 g (0,0257 mól) trietilamint csepegtetünk az elegyhez. A becsepegtetés során kb. 2—5 °C-os 25 hőmérsékletemelkedés észlelhető. A reakcióelegyet 25—30 °C-on két órán át keverjük, melynek során kb. 1 óra elteltével az elegy kitisztul. Az esetleg reagálatlan aktív-észtert kiszűrjük, majd a szűrletet toluol-mentesítjük, és a visszamaradó olajos 30 anyagot háromszoros mennyiségű diizopropiléterből átkristályosítjuk. A kapott termék 2-metilkarbamoil-benzaldehid. Op.: 128—132 °C. 3. 6,43 g (0,05 mól) o-klór-fenol 40 ml vízmentes toluolos oldatához szobahőmérsékleten keverés 35 közben 16,1 g (0,0497 mól) N-metil-karbaminsav-pentaklórfenil-észtert adunk, majd keverés és hűtés közben 20—25 °C-on 5,05 g (0,05 mól) trietilamint csepegtetünk a szuszpenzióhoz. A reakcióelegyet két órán át 25—30 °C-on keverjük, az eset-40 leg reagálatlan aktív-észtert kiszűrjük, majd az oldatot 0—2 °C-ra lehűtve kristályosítjuk. A kivált kristályokat szűrjük, hideg vízmentes toluollal mossuk. A kapott termék 2-klór-fenil-N-metil-karbamát. Op.: 90—94 °C. 45 4. A 3. példában leírt eljárás azzal a különbséggel hogy 40 ml absz. toluol helyett 25 ml absz. acetonban végezzük a reakciót, és oldószermentesítós után a visszamaradó olajos termék átkristályosítását 5-szörös mennyiségű diizopropiléterben végez-50 zük. Op.: 92—94 °C. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás (I) általános képletű szubsztituált-fenil-N-alkil-karbamátok előállítására, mely képlet-55 ben R1 és R 2 egyenlő vagy különböző jelentésűek lehetnek, hidrogén vagy rövidszénláncú alkilcsoportot jelentenek, R a karbamoiloxicsoporthoz képest méta- vagy 60 ortohelyzetben álló csoportot jelent, amely halogénatomot vagy aldehid-csoportot vagy /0-CH2 —CH\ | csoportot jelent, 65 X0—CH 2
