167247. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként ariléter-származékokat tartalmazó kártevőirtószerek
167247 5 6 alkálifém- vagy alkáliföldfémkarbonátok, alkálifém- vagy alkáliföldfémhidridek és alkálialkoxidok használhatók; alkalmazhatunk azonban szerves bázisokat is, így például trietilamint, piridint és hasonló bázisokat, savmegkötő anyagokként. Az éterképződési reakciók —10 °C és 130 °C között, előnyösen —10 °C és 75 °C között (például dimetilszulfoxid, dimetilformamid, szulfolán, tetrahidrofurán, hexametilfoszforsavtriamid, 1,2-dimetilán, stb. oldószerként való alkalmazásánál) vagy a használt oldószer forrási hőmérsékletén (például ketonoknál) vannak. Az (IB) képletű vegyületeknek a megfelelő epoxiszármazékokká való átalakítása előnyösen valamely közömbös oldószerben, célszerűen klórozott szénhidrogénben —25 °C és szobahőmérséklet, többnyire —5 °C ós +5 °C között, valamely epoxidáló szerrel, így például persavval történik. Az (IC) képletű epoxi-származékok a megfelelő halogénhidrineken keresztül, halogénhidrogén lehasítása útján is előállíthatók olymódon, hogy valamely (IB) képletű alkenilétert N-halogénszukcinimiddel, például N-brómszukcinimiddel víz és valamely oldószer, így tetrahidrofurán, 1,2-dimetoxietán, dioxán vagy terc.butanol, elegyében homogén vagy heterogén fázisban —5 °C és szobahőmérséklet között brómhidrinné alakítunk és a brómhidrinnek valamely alkalikus reagenssel, így például alkálikarbonáttal vagy alkálialkoxiddal való kezelése útján a kívánt epoxiszármazékot kapjuk. Alkálifémen elsősorban nátriumot és káliumot kell érteni. „Persav" megjelölésen elsősorban rövidszénláncú, 1—6 szénatomos peralkánsavakat, például perecetsavat, továbbá az aromás persavakat, mint perbenzoesav, monoperftálsav, különösen pedig a 3-klórperbenzoesavat értjük. Az (I), valamint (IA)—(113) képletű vegyületeket tartalmazó reakcióelegyek feldolgozása és elkülönítése ismert módszerek segítségével történik, így például a reakcióelegyhez vizet vagy jeget adunk, ezt követően valamely alkalmas oldószerrel, például éterrel extraháljuk, a szerves fázist például hígított alkálilúggal vagy alkálikarbonáttal mossuk és az oldatot vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk. Az oldószer eltávolítása után a visszamaradó (I) képletű vegyületet — amennyiben erre szükség van — kristályosítással, vákuumdesztillációval és kovasavgélen vagy alumíniumoxidon való kromatografálással tisztítjuk. Avégett, hogy az (IC) képletű epoxidált vegyületekhez jussunk, különböző reakciólépéseket kell követnünk: az említett előállítási eljárások során először a (II) képletű 4-hidroxi-ariléter hidroxilcsoportját valamely bázis jelenlétében alkenilhalogeniddel éterezzük és ezt követően ebben az arilalkenil-éterben az olefines kettőskötést — ahogy előbb leírtuk — epoxiddá alakítjuk, vagy először az alkenilhalogenidet nedvesség kizárása közben valamely közömbös oldószerben, célszerűen klórozott szénhidrogénben, —25 °C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten valamely epoxidáló szerrel, így például persavval, epoxidáljuk és ezt az epoxi halogenidet egymás után következő reakciók során (II) képletű 4-hidroxiariléterrel valamely savmegkötőszer jelenlétében a végtermékké — az epoxidált difeniloxid-alkiléterré, illetve a 4-ciklohexiloxifenil-alkiléterré — alakítjuk. Halogénhidrogénnek, különösen klór- vagy bróm-5 hidrogénnek, az alifás kettőskötésre való ráépítése úgy történik, hogy vízmentes halogénhidrogént reagáltatunk az (IB) képletű vegyülettel valamely alkalmas oldószerben, így például metanolban, etanolban vagy más alkoholban, dialkiléter-10 ben, jégecetben, 1,2-dimetoxietánban és hasonló oldószerekben. A halogénhidrogén addícióját —30 °C és + 25 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A keletkezett halogenid elkülönítése, mint említettük, különféle ismert módszerek segítségével törlő ténik, mégpedig olymódon, hogy a reakcióelegyhez vizet adunk, az elegyet szerves oldószerrel extraháljuk és a feleslegben levő halogénhidrogént valamely gyenge bázissal való semlegesítés vagy vízzel történő mosás útján eltávolítjuk, majd az 20 oldószer eltávolítása után a visszamaradó halogenidet kristályosítással, nagyvákuumban való desztillálással vagy kromatográfiásan tisztíthatjuk. (IB) képletű telítetlen aralifás éterek (ahol Y = CH20 vagy OCH 2 ) ismert módon (IE) kép-25 létű telített aralifás éterekké hidráihatók katalitikusan aktivált hidrogénnel, célszerűen szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten légköri vagy a légkörinél nagyobb nyomáson. Katalizátorokként előnyösen alkalmaz-30 ható Raney-nikkel vagy nemesfémek, így platina vagy palládium. Oldószerekként mindenekelőtt ecetsavmetilészter- és -etilószter, dioxán vagy alkoholok, így metanol és etanol jönnek számításba. Olyan (I) képletű hatóanyaggá való átalakítás, 35 ahol R„ Cx —C 4 -alkoxi-csoportot jelent, légköri nyomáson valamely R's OH képletű vízmentes alkoholban és adott esetben a reakcióban résztvevő anyagokkal szemben közömbös oldó- és higítószerekben, például éterekben, így tetrahidrofuránban, 40 dioxánban, dietiléterben, 1,2-dimetoxietánban és hasonlókban megy végbe. Az 1. lépcsőben — abban az esetben, ha R's = H és a 2. lépcsőben víz is használható oldószerként. Higany(II)sókként előnyösen higany(II)acetá-45 tot és higany(II)trifiuoracetátot használunk. Komplex hidridként például MeBH4-et alkalmazunk, ahol Me alkálifém- vagy alkáliföldfématomot jelent. A bórhidrid-komplex-szel való reakció alkálihidroxid és víz jelenlétében játszódik le. A hőmér-50 sékletértékek —10 °C — +40 °C hőmérséklettartományban, előnyösen 10 °C és 30 °C között mozognak. • ...:.._•. Az olyan (I) képletű vegyületek, ahol R3 C x —C 4 -alkoxi-csoportot jelent, előállítása úgy is történ-55 het, hogy valamely (IG) képletű alkoholt halogeniddel reagáltatva éterezünk, mégpedig az alkalmazott halogenid reaktivitásától függően különböző oldószerekben és különböző reakcióhőmérsékleteken — azonban mindig legalább egy mól elő-60 zőekben említett — bázis jelenlétében. A kapott vegyületek — amennyiben elvileg lehetséges — cisz/transz-iomer-elégyek alakjában, keletkeznek. Valamely izomer-elegy például kromatográfiás elválasztási módszerek segítségével 65 az egyes izomer alakokká választhatók szét, így 3
