167229. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidroxibifenil-származékok előállítására

3 167229 4 kutan befecskendezésével lázassá tett patkányokon határoztuk meg. A vizsgált vegyületeket mért ace­tilszalicilsav adagokkal hasonlítottuk össze. Előnyösek azok a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek, amelyek képletében Y kar­boxilcsoportot jelent. Feltételezhető, hogy ha az ilyen savszármazékok helyett azokból származó só­kat, észtereket, amidot vagy megfelelő alkoholt al­kalmazunk, ezek a származékok az állati testben az anyagcsere során átalakulnak a megfelelő savvá. Minthogy az I általános képletű vegyületek aszimmetrikus szénatomot tartalmaznak, általában racém keverékekként fordulnak elő. Az ilyen race­mátok a hagyományos módszerekkel szétválaszt­hatok. A találmány szerinti eljárással készült új vegyü­letek az acetilszalicilsavhoz hasonló módon adhatók be, például perorálisan, helyileg, rektálisan vagy parenterálisan, előnyösen perorálisan. Az optimális adag a beadás módja szerint változik, és naponta 0,03—60 mg/kg, rendszerint 0,70—30 mg/kg. Az egyes adag 1 ós 1000 mg között változhat egyeden­ként; a napi perorálisan beadott adag előnyösen egyedenként 2—2000 mg, optimálisan megosztott részadagok alakjában. A találmány szerint készült vegyületeket a szo­kásos kikészítési alakokban alkalmazzuk, és a talál­mány felöleli a hatóanyagot és egy farmakológiailag elfogadható hordozót tartalmazó gyógyszerkészít­mények előállítását is. A perorális, helyi, rektális vagy parenterális alkalmazásra szánt készítmények előállítására alkalmas farmakológiailag elfogadható hordozókat a szakember jól ismeri. A készítmények 0,1—90 s% találmány szerinti vegyületet tartal­mazhatnak. Előnyösek a perorális beadásra alkalmas készít­mények, például tabletták, pilulák, porok, kapszu­lák, pezsgőporok, szirupok és vizes vagy olajos szuszpenziók. A készítmények előállítására hasz­nált segédanyagokat a gyógyszerészetben ismerik. Tabletták előállítására például jellegzetes segéd­anyagok a szétesést elősegítő szerek, például a kukoricakeményítő, tovább a csúsztatószerek, pél­dául a magnéziumsztearát. Kapszulák készítésére szokványos zselatinkapszulákba zárjuk a ható­anyagot magában vagy egy hígítóval keverve. A folyékony készítmények hordozóként vizet és szacharózt tartalmazhatnak, továbbá diszpergáló és szuszpendálószereket, például vizes szuszpenziók előállítására nátriumkarboximetilcellulózt, vala­mint egy nem toxikus olajat, például növényi ola­jat, amilyen a földimogyoróolaj, és olajos szusz­penziók készítésére alkalmas szuszpendálószert. Rektálisan alkalmazható készítmények például a kakaóvajjal vagy polietilénglikollal készült vég­bélkúpok. Helyi alkalmazásra szánt készítmények a szoká­sos kenőcsök, krémek és lemosószerek lehetnek. A kenőcsök és krémek vízzel elegyíthetők vagy víz­zel nem elegyíthetők lehetnek, és emulgeálható viaszokból vagy olajokból készült emulziók vagy vízzel elegyíthető polietilénglikolból készült emul­ziók lehetnek. A lemosószerek 1—4 szénatomos alifás alkoholos oldatok lehetnek, és kevés vizet is tartalmazhatnak. Parenterálisan az ilyen célra szokásos készítmé­nyek alkalmazhatók, például vizes vagy olajos kö­zegben lévő steril szuszpenziók vagy propiléngliko­los steril oldatok. 5 Egyes készítményekben a találmány szerint ké­szült vegyületeket igen finoman aprítva, például mikronizálva használjuk. A találmány szerint készült termékek más gyulla­'dás ellenes, fájdalomcsillapító vagy lázcsillapító-10 szerekkel vagy más gyógyszerekkel kombinálva is alkalmazhatók, akárcsak az acetilszalicilsav. A találmány szerint készült vegyületeknek más értékes tulajdonságaik is vannak. Például fibrinoli­tikus ós trombolitikus hatásúak, és gátolják külön-15 féle szerek, például adrenalin vérlemezke-aggregáló hatását. A fibrinolitikus hatás a Van Kaulla által leírt euglobulin lizisztin próbával volt megállapítható [„Chemistry of Trombolysis" Human Fibrinolytic 20 Enzyme, kiadó: Charles C. Thomas Springfield, Illinois 1963, 79. oldal]. A trombolitikus hatást a van Kaulla által leírt függő vérrög próbával határozzuk meg [J. Med. Chem. 8, 164 (1965)]. 25 A vérlemezke-aggregáció Born szerint volt észlel­hető [Nature 194, 927 (1962)]. Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező gyógy­szerek felhasználhatók különféle trombotikus rend­ellenességek kezelésére vagy megelőzésére. Kezelés-30 re vagy megelőzésre való használatuk esetén ki­készíthetek és beadhatók ugyanolyan módon, mint azt a gyulladás elleni alkalmazás esetén már le­írtuk. A találmány szerinti eljárás a következőképpen 35 hajtható végre: a) Égy II általános képletű vegyületből — ebben a képletben Y a már megadott jelentésű, ésR'j, ít'2, ós R'3 , azonosak vagy különbözők lehetnek, és hid­rogén- vagy halogénatomot vagy hidroxilcsoportot 10 vagy egy -OX általános képletű csoportot jelente­nek, azzal a korlátozással, hogy legalább az egyikük egy -OX általános képletű csoport (ez utóbbi kép­letben X bármilyen fenolos hidroxil-csoportot védő csoport lehet) — eltávolítjuk az X védőcsoportot. 45 Az X-szel jelzett védőcsoportokat a szakértő jól ismeri; ilyenek például a kevés szónatomos alkil-, előnyösen metil-, benzil- és tetrahidrOpiranil-cso­port. Például egy kevés szénatomos alkoxi-, elő­nyösen metoxi- vagy benziloxicsoport dezalkilezés-50 sei, előnyösen demetilezéssel vagy debenzilezéssel átalakítható hidroxilcsoporttá, például oly módon, hogy a vegyületet alkalmas oldószerben, például vizes ecetsavban hidrogénbromiddal melegítjük. A benziloxicsoport hidrogenolízissel alakítható át 55 hidroxilcsoporttá. Ez a szokásos módon hajtható végre, például atmoszférikus vagy nagyobb nyomá­son alkalmas katalizátor, például palládiumszén vagy platinaoxid jelenlétében hidrogénnel való reagáltatással. A tetrahidropiraniloxi-csoport szo-60 kásos módon, például alkalmas savval, például egy szervetlen savval vizes oldószerben való kezeléssel alakíthatók át hidroxilcsoporttá. A technika állását az 1091403 számú nagy­britanniai és az annak megfelelő 153 982 lajstrom-65 számú magyar szabadalmi leírás képviseli. A II ál-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom