167222. lajstromszámú szabadalom • Eljárás éghetetlen korróziógátlószer előállítására könnyűbetonok, különösen automatikus gyártóberendezésekkel feldolgozott gázbeton vasalásához
167222 feljebb 55 súlyszázalék egyenes szénláncú klórozott szénhidrogént, célszerűen perklóretilént adagolunk, a komponenseket egy malomban felőröljük, majd az őrleményhez két felaprított vagy feloldott 100 °C hőmérsékletnél magasabb, egymástól eltérő lágyuláspontú bitumen legfeljebb 25 súlyszázaléknyi elegyét és ugyanannak az oldószernek legfeljebb 25 súlyszázaléknyi mennyiségét keverjük be, ezzel a keverék szervetlen szilárdanyagtartalmának a szerves kötőanyaghoz viszonyított súlyarányát legalább 1:1, célszerűen 1:1,2 értékre, majd az őrlés folytatásával pedig az őrlemény maximális szemcseméretét legfeljebb 10 millimikronra állítjuk be. A találmány szerinti eljárás további jellemzője'az, hogy a szervetlen szilárdanyagok teljes mennyiségét a kötőanyagkeverék poláris komponenseivel együtt előre felőröljük. A találmány szerinti eljárással sikerült első ízben könnyűbetonok, különösen automatikus gyártóberendezésekkel feldolgozott gázbeton vasalásához olyan éghetetlen korróziógátlószert előállítani, melynek a levegővel nem képez robbanóelegyet. A találmány szerinti eljárással előállított korróziógátlószer felhasználható viszonylag rövid műveleti ritmussal dolgozó automatikus merítő- és szárítóberendezésekben való feldolgozásra. Olyan nagyhatású korróziógátló pigmentrendszert tartalmaz, mely éghetetlen, az emberi egészségre alig, vagy egyáltalán nem káros oldószerben szedimentációra stabilizálva van és lényegesen alacsonyabb hőmérsékleten szárítható, mint az ismert éghető oldószereket tartalmazó korróziógátlószerek. Az őrlési folyamatnak a találmány szerinti eljárásnál alkalmazott két fokozatra való felbontása teszi lehetővé azt, hogy a pigment- és duzzadó szemcséket kizárólag polár-jellegű szerves oldószerekkel nedvesíthetővé tegyük és ezáltal ezeknek az éghetetlen oldószerben való szedimentációs hajlamukat teljesen megszüntessük. A szedimentációs hajlam csökkentésének, ill. megszüntetésének lehetősége azon a felismerésen alapul, hogy ezt szolgálja a kalciumsztearát, zsíramin, kolofon és lenolaj kombinációja, valamint a kötőanyagba bevitt cinktetraoxidkromát zsírképzési hajlama. A találmány szerinti korróziógátló anyag pH =12 értéknél és 190 °C hőmérsékleten mutatkozó tapadószilárdsága és autoklávállósága a két egymástól eltérő hőmérsékleten lágyuló bitumen és az adalékként bekevert polivinilalkohol kölcsönhatásán alapul. A képlékeny, 100 °C hőmérséklet körüli olvadáspontú bitumen és a polivinilalkohol biztosítja az acélfelületéhez való kötődést, míg a ridegebb, 125 °C hőmérsékleten lágyuló bitumen a felhordott korróziógátló filmnek a 190 °C hőmérsékleten mért reológiai stabilitást garantálja. Az a lehetőség, ill. előnyös tulajdonság, hogy a találmány szerinti korróziógátlószert 80—90 °C hőmérsékleten egy 6 percen belüli intervallum alatt ki lehet szárítani, annak köszönhető, hogy olyan oldószert használunk, melynek elgőzölgési száma kisebb, mint 10, továbbá hogy a receptura összeállításakor a szilárdanyag-kötőanyag-viszonyt legalább egy 1,0 célszerűen 1,2 értékben határozzuk meg. A találmány szerinti eljárással előállított korróziógátlószer éghetetlen, a levegővel nem képez robbanóelegyet és alig, vagy egyáltalán nem káros az emberi szervezetre, így döntő mértékben befolyásolja az előállító, ill. a feldolgozó iparban foglalkoztatottak testi épségét. 5 A találmány szerinti eljárással előállított korróziógátlószer további előnyös tulajdonsága abban van, hogy a fent részletezett sajátosságok következtében mind az előállítási-, mind a feldolgozási technológia költségei jelentős mértékben csökken-10 nek, mivel a szóbanforgó berendezéseket nem kell tűz- és robbanásgátló készülékekkel felszerelni. Energiatakarékosság szempontjából kellően nem hangsúlyozható előnyös tulajdonság továbbá az is, hogy a találmány szerinti korróziógátlószerrel kezelt 15 vasalásokat 30 °C körüli hőmérsékleten lehet kiszárítani. A korróziógátlószerbe bekevert szervetlen, szilárd adalékok minimális szedimentációs hajlama révén a feldolgozó berendezések fürdőiben az anyagot minőségének változása nélkül igen sokáig bent 20 lehet tartani. Végül meg kell említenünk azt is, hogy a védendő alkatrészek felhordása közben a viszonylag magas szilárdanyag—kötőanyag-viszony révén a korróziógátlószer alig vagy egyáltalán nem hajlamos csepe-25 gésre, és így az anyagveszteségek is jelentéktelenek. A találmány szerinti eljárást a továbbiakban egy példa segítségével részletesen ismertetjük. Példa Egy golyósmalomra a következő anyagokból ösz-30 szeállított keveréket adtuk fel: 12,5 súlyszázalék palaliszt 2.4 súlyszázalék szikalit 8,7 súlyszázalék ólommínium-por 1.5 súlyszázalók cinktetraoxikromát 35 2,9 súlyszázalék M-kolofon X' 100 1,7 súlyszázalók standolaj 0,7 súlyszázalék polivinilalkohol 1,7 súlyszázalék kalciumsztearát 0,5 súlyszázalék zsíramin 40 0,15 súlyszázalék n-butanol 34,85 súlyszázalék perklóretilén, ahol töltőanyagként a palaliszt és a szikolit, korróziógátló pigmentként az ólommínium-por és a ciktetraoxikromát, szerves oldószerként a lakkgyanta 45 M-kolofon X 100, a standolaj, a polivinilalkohol, a , kalciumsztearát, a zsíramin, az n-butanol, oldószer ként pedig a perklóretilén szerepel. A lakkgyantaként bekevert M-kolofon X 100 fenolgyantával észterezett kolofonium. 50 Ezt a keveréket a golyósmalomban 20 órán keresztül őröltük. Ezután az őrleményhez adalékként a következő keveréket adagoltuk be: 11,0 súlyszázalék GB 125/0 5,2 súlyszázalék GB 105/15 55 16,2 súlyszázalék perklóretilén, ahol a GB 125/0 120—130 °G lágyuláspontú, 25 °C-on 0,4 mm penetrációjú, a GB 105/15 pedig 100— 110 °C lágyuláspontú, 25 °C-on 1—2 mm penetrációjú fúvatott bitumen. 60 Az adalék bekeverése után az őrlést továbbfolytattuk, egészen addig, amíg az átlagos szemcsefinomság el nem érte az 5 millimikronos mórtéket. A feldolgozás során az oldószer tartalmat 51—-52% között tartottuk. 65 A kapott korróziógátlószert mind laboratóriumi 2
