167219. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzoilfenilguanidinek, valamint az ilyeneket tartalmazuó gyógyászati készítmények előállítására

5 letek meglepően jó és széles körű hatást mutatnak az alábbi nematódákkal szemben. 1. Bányaférgek (például Uncinaria stenocephala, Bunostomum trigonocephalum), 2. Trichostrongylides (például Nippostrongylus muris, Haemonchus contortus, Trichostongylus colubriformis, Cooperia curticei), 3. Strongylides (például Oesophagostomum columbianum), 4. Rhabditida (például Strongyloides ratti), 5. Orsógiliszták (például Ascaris suum, Toxocara canis, Toxascaris leonina), 6. Bélgiliszták (például Aspicularis tetraptera), 7. Heterakida (például Heterakis spumosa), 8. Orsóférgek (például Trichuris muris), 9. Filaria (például Litomosodies carinii, Dipetalonema witei). A hatást állatkísérletben vizsgáltuk orális és parenterális adagolás esetén, parazitákkal erősen megfertőzött kísérleti állatokon. Az alkalmazott adagokat a kísérleti állatok nagyon jól elviselték. Az új hatóanyagokat féregűzőszerként alkalmazhatjuk mind az ember-, mind az állatgyógyászatban. Az új hatóanyagokat ismert módon alakíthatjuk a szokásos készítményekké. Az új vegyületeket önmagukban vagy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagokkal kombinálva alkalmazhatjuk. Különböző közömbös hordozóanyagokkal kombinálva tablettákat, kapszulákat szemcséket, vizes szuszpenziókat, injektálható oldatokat, emulziókat és szuszpenziókat, elixíreket, szirupokat, pasztákat és hasonlókat készíthetünk. Az ilyen hordozóanyagok lehetnek szilárd hígítószerek vagy töltőanyagok, steril vizes közeg, valamint különböző nem mérgező szerves oldószerek és hasonlók. Az orális adagolás céljára alkalmas tabletták ós hasonlók természetesen édesítő anyagot és hasonlókat tartalmazhatnak. A terápiásán hatásos vegyület az említett esetben az elegy összsúlyára számítva körülbelül 0,5—90 súly% koncentrációban van jelen, azaz olyan mennyiségben, amely elegendő ahhoz, hogy a kívánt adagmennyiséget a szervezetbe vihessük. A készítményeket ismert módon állítjuk elő, például úgy, hogy a hatóanyagokat oldószerekkel és/vagy hordozóanyagokkal, adott esetben emulgeátorokkal és/vagy diszpergálószerekkel összekeverjük, mimellett ha például hígítószerkónt vizet használunk, adott esetben szerves oldószereket is alkalmazhatunk segédoldószerkónt. Segédanyagokként példaképpen megnevezzük az alábbiakat: víz, nem mérgező szerves oldószerek, így paraffinok (például ásványolajfrakciók), növényi olajok (például földimogyoróolaj/szezámolaj), alkoholok (például etilalkohol, glicerin), glikolok (például propilénglikol, polietilénglikol) és víz; szilárd hordozóanyagok, így például természetes kőlisztek (például kaolin, agyagföld, talkum, kréta), szintetikus kőlisztek (például nagydiszperzitású kovasav, szilikátok), cukrok (például nyerscukor, tejcukor és szőlőcukor), emulgátorok, így nem ionos és anionos emulgátorok (például polioxietilénzsírsavészterek, polioxietilónzsiralkoholéterek, alkilszulfonátok és arilszulfonátok), diszpergálószerek (például lignin, szulfitszennylúgok, metilcellulóz, keményítő és 6 polivinilpirrolidon) ós a tapadást gátló anyagok (például magnéziumsztearát, talkum, sztearinsav és nátriumlaurilszulfát). Orális adagolás esetén a tabletták természetesen 5 a megnevezett hordozóanyagokon kívül adalékanyagokat is tartalmazhatnak, így nátriumcitrátot, kalciumkarbonátot és dikalciumfoszfátot különböző olyan adalékanyagokkal, mint a keményítő, előnyösen burgonyakeményítő, zselatin és hasonlók. 10 Ezenkívül a tablettázáshoz használhatunk tapadást gátló anyagokat, ígymagnéziumsztearátot,nátriumlaurilszulfátot és talkumot. Orális adagolásra szánt vizes szuszpenziók és/vagy elixírek esetén a hatóanyagokat a fentiekben meg-15 nevezett segédanyagokon kívül különböző íz javító szerekkel vagy színezékekkel keverhetjük össze. Parenterális adagolás esetére a hatóanyagok oldatait alkalmas folyékony hordozóanyagokkal készíthetjük el. 20 A hatóanyagokat a kapszulák, tabletták, pasztillák, drazsék, ampullák stb. adagolási egységek alakjában is tartalmazhatják, mimellett az adagolási egységet úgy választjuk meg, hogy az az aktív alkotórész egyszeri adagját szolgáltassa. 25 Az új vegyületek a készítményekben egyéb ismert hatóanyagokkal összekeverve is előfordulhatnak. Az új hatóanyagokat a szokásos módon alkalmazhatjuk, előnyösen orálisan, alkalmazhatjuk azonban parenterálisan, különösen bőr alá, azonban a bőrre 30 felvíve szintén alkalmazhatók. Hatásos eredmény elérésére általában körülbelül 1— körülbelül 100 mg új vegyület/testsúly kg/nap mennyiség bizonyult elegendőnek. Adott esetben szükség lehet azonban arra, hogy 35 a megadott mennyiségektől eltérjünk, mégpedig a kísérleti állat testsúlyától, illetve az alkalmazás módjától, valamint az állat fajától és gyógyszerrel szembeni egyéni viselkedésétől, illetve a készítmény formájától és az adagolás időpontjától, illetve inter-40 vallumától függően. Egyes esetekben elegendő lehet, ha a fentiekben említettnél kisebb mennyiséget alkalmazunk, míg más esetekben túl kell lépni az említett felső határt. Nagyobb mennyiségek alkalmazása esetén ajánlatos lehet azt a napon át több 45 egyszeri adagba elosztani. Az ember- és állatgyógyászatban ugyanazt az adagolást írjuk elő, értelemszerűen mindkét esetben érvényesek a fenti magyarázatok. A találmány szerinti hatóanyagok féregűzőhatá-50 sának bizonyítására az alábbi kísérleti példákat adjuk meg. A.)példa Bányafóreg-próba /juh, kutya/ Bunostomum trigonocephalum-mal kísérleti úton 55 megfertőzött juhokat kezeltünk a paraziták lappangasi idejének lejárta után. A hatóanyagot orálisan adagoltuk mint tiszta hatóanyagot, zselatin kapszulákban. Uncinaria stenocephala-val kísérleti úton meg-60 fertőzött kutyákat kezeltünk a paraziták lappangasi idejének lejárta után A hatóanyagot orálisan adagoltuk mint tiszta hatóanyagot, zselatin kapszulákban. A hatékonysági fokot úgy állapítottuk meg, hogy 65 megszámoltuk a kezelés után kihajtott és boncolás 3