167207. lajstromszámú szabadalom • Fékszerkezet, elsősorban gépjárművekhez
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HTVATA6 SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1972. V. 17. (AU-274) Közzététel napja: 1975. IV. 28. Megjelent: 1976. X. 30. 167207 Nemzetközi osztályozás: F 16 d 63/00 B 60 t 1/06 Feltaláló: Székely László oki. gépészmérnök Budapest, Tulajdonos: Autóipari Kutató Intézet, Budapest Fékszerkezet, elsősorban gépjárművekhez A találmány tárgya belsőpofás dobfék és tárcsafék újszerű kombináció jakónt előálló kerék- vagy hajtóműfék, elsősorban gépjárművek számára, melyben a fékezendő forgású futómű vagy hajtóműrészhez (kerékagyhoz, tengelyhez) erősített fékdob, valamint féktárcsa egymáshoz képest úgy van elhelyezve, hogy a tárcsafék részét képező fékkengyel fékezéskor valamilyen működtető erővel a benne megtámasztott féktuskókon ébresztett súrlódó erő hatására egy — célszerűen egyik vagy a másik fékpofával közös — csap körül elfordulásra kényszerítve, az egyik vagy a másik fékpofának támaszkodva, azt a fékdob aktív belső palástfelületéhez nyomja, miáltal a tárcsaféken, mindpedig a dobféken fékező hatás keletkezik, illetve a fékező-teljesítmény megoszlik, mely körülmények lehetőséget adnak vagy a működtető erőszükséglet csökkentésére, vagy a fékszerkezet méreteinek csökkentésére, avagy a kisebb és megoszló fajlagos fékfelületi igénybevétel következtében a súrlódóbetétek élettartamának megnövelésére. Gépjárművek fékszerkezeteként ismertek — egyebek között — különböző kivitelű belsőpofás dobfékek, továbbá tárcsafékek, esetleg ezeknek egy járművön belüli együttes alkalmazása a hajtómű-láncolat különböző helyén és egymástól független működtetéssel, például dobfék a kerekekben üzemi fékként és tárcsafék a sebességváltómű kimenő tengelyén rögzítőfékként. Ismeretes továbbá a dobfék és tárcsafék kombi-10 15 20 25 30 nációja is, például az 1555 209 lajstromszámú NSZK-szabadalom szerinti, melyben a fékdob megnyújtott pereme egyszersmind a nála nagyobb átmérőjű féktárcsa agyául szolgál, és melyben a két fékszerkezet egymástól független működésű, szerepük az üzemi, illetve rögzítő feladatok között megoszlik anélkül, hogy hatásuk között kölcsönösség lenne. A találmány lényegében a belsőpofás dobfék működtetésének olyan célszerű és előnyös megoldása, mely szerint a fékdob belsejében, a fékpofák talpán belül elhelyezett és a fékdobhoz hasonlóan ugyanarról a fékezendő részről (például a kerékagyról) menesztett féktárcsa fékezését szolgáló fékkengyelben megvezetett féktuskókat kell külső erővel a féktárcsához szorítani, és a keltett súrlódóerőnek a fékkengyelen ébredő reakcióereje szorítja a fékpofákat a fékdob aktív belső palástfelületéhez, minthogy a fékkengyel magából a fékpofából van kialakítva, annak — csapjára vontkoztatva — nagy forgatónyomatékot eredményező részén (célszerűen a végén), avagy az egyik fékpofával közös csapra van felfüggesztve. A súrlódóerő nyomatéka ezen csap körül igyekszik a kengyelt elfordítani, amiben a szomszédos fékpofa akadályozza meg, minthogy célszerűen kialakított végével megtámasztja, és a reakcióerőt a fékdob aktív felületére viszi át. Az elrendezésből következik, hogy a fékpofák célszerűen azonosan ráfutok. A tárcsafék működtetése ismert és szokásos erőátvivő szerkezetek (rudazat, Bowden-167207