167182. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés híradástechnikai berendezések összekapcsolásánál fellépő zavarójelek megszüntetésére
3 167182 4 sorfrekvenciánál csak jóval kisebb frekvenciájú összetevők vannak. További nehézséget jelent, hogy a zavarójel kiszűrése csak a vevőben történik s így a bemenetén a zavaró- és hasznos jel még együtt van jelen. Nagy zavarófeszültségek esetén ugyanis 5 intermoduláció keletkezhet, ami azután végképp kiszűrhetetlen zavarokhoz vezet. Ismeretes még a Siemens cég által alkalmazott megoldás. Ebben egy nagy keresztmetszetű köpenyvasmagra tekercselt koaxiális kábelből készült 10 induktivitást használnak. Az így készült fojtótekercs a hasznos jelet lényegesen nem befolyásolja, hiszen a koaxiális kábel két ere szoros csatolásban van egymással. A zavarójel útjába viszont egy a frekvenciától függő impedancia kerül, így a vevő 15 bemenetére jutó zavarójel leosztódik. Ez a módszer azonban meglehetősen terjedelmes és elég drága. Ahhoz ugyanis, hogy még kisebb frekvenciákon is megfelelő zavarvédelmet kapjunk, a tekercs induktivitásának elegendően nagynak kell 20 lennie. Ehhez nagyméretű vasmag és nagy menetszám szükséges. Minthogy még a vékony koaxiális kábelek" átmérője is több milliméter, a nagy menetszám nagy ablakméretű, és így még terjedelmesebb vasmagot kíván. A koaxiális kábel 25 átmérője csökkentésének határt szab az, hogy a vékony kábel a hasznos jel átvitelének minőségét kedvezőtlenül befolyásolja, a beiktatási csillapítást pedig jelentősen növeli. Feladat a találmány szerinti megoldással az, 30 hogy a zavarójeleket megszüntessük, mielőtt azok a vevő bemenetére jutnának. A megoldás lehetőleg csak passzív elemeket tartalmazzon, és ezek se igényeljenek különleges anyagokat vagy különleges technológiát. A megvalósított szerkezet legyen olcsó 35 és kisméretű. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy az üzemi földpontok között fellépő zavarófeszültség hatására a berendezéseket összekötő és hasznos jeleket vezető koaxiális kábel külső köpenyében *° vagy kéterű kábel esetén a földpontokat összekötő vezetékben a zavaró feszültséggel arányos áram folyik. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a berendezések csatlakoztatásánál az üzemi föld- 45 pontok között fellépő periodikus és fluktuációs — különösen erősáramú táphálózatokból eredő — feszültségek hatására a berendezéseket összekötő és a hasznos jelet vezető koaxiális kábel külső, illetve a földpontokat összekötő vezetőjében folyó Iz által 50 létrejött jeleket a zavarófeszültséggel ellentétes polaritással - célszerűen transzformátorral — egy Zp beállító impedancián keresztül a koaxiális kábel külső és belső vezetője közé kapcsoljuk és a vételoldali ZL bemenő impedanciára jutó zavarójel- 35 lel összegezzük. A zavarójel teljes elnyomása céljából azonos nagyságúra és fázishelyzetűre, de ellentétes polaritásúra kell az elnyomó jelet beállítani, de ettől függetlenül az egyes esetekben már kis mértékű *0 zavarójel elnyomás is jelentős lehet. A találmány szerinti eljárás például oly módon kivitelezhető, hogy a berendezéseket összekötő és hasznos jeleket vezető koaxiális kábel külső vezetőjét - általában annak fémköpenyét — alkal- 6 5 mas helyen elektromosan megszakítjuk és a megszakított külső vezető közé Zs soros impedanciát iktatunk. A transzformátor szekunder tekercsét — célszerűen állítható — Zp beállító impedanciával a koaxiális kábel külső és belső vezetője közé kapcsoljuk és a Zs soros impedancia két sarkán megjelenő és a zavaró jellel arányos feszültséget a transzformátor segítségével olyan nagyságúra transzformáljuk, illetve állítjuk be a szekunder tekerccsel sorbakötött Zp beállító impedancia változtatásával, hogy a vevő oldali ZL bemenő impedancián a zavaró jellel azonos nagyságú és fázishelyzetű, de azzal ellentétes polaritású feszültség jöjjön létre. Figyelembe kell venni, hogy ZL bemenő impedanciára a transzformátor szekunder tekercséről a jelnek a Zp beállító impedancia és az adó oldali Zg kimenő impedanciákon leosztott része kerül. Megjegyezzük, hogy a Zs soros impedancia a valóságban részben a transzformátor primer oldali saját impedanciájának és a külső — célszerűen állítható — impedanciák eredője. Ehhez hasonlóan a Zp beállító impedancia a valóságban részben a transzformátor szekunder oldali, részben külső — célszerűen állítható — impedanciákból adódik. A fentiek alapján a találmány szerinti megoldásban a vevőoldali ZL bemenő impedancián a zavaró jelek eredője ideális esetben zérus, a valóságban az eddigi megoldásoknál lényegesen kisebb lesz. A valóságban teljes jelazonosságot (fázis és amplitúdó) nem lehet megvalósítani, de a maradék zavarjel az eredetinél jóval kisebb és hatása elhanyagolható. A transzformátor beiktatásával, melynek primer tekercse a koaxiális kábel hideg erébe van bekötve, egy olyan hídkapcsolást hozunk létre, amely a zavarójelre nézve ki van egyenlítve. A zavarójel ezáltal nem jelenik meg, illetve, alig jelenik meg a vevő bemenetén. A megoldásban szereplő transzformátornak csak a zavarójelek frekvenciasávjában kell működnie, így fölépítése és mérete hasonló a híradástechnikai kistranszformátorokéhoz. A találmány szerinti megoldást az eddig ismert megoldásokkal összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy az, az alábbi előnyökkel rendelkezik: A zavarójelek még a vevőbe való bejutás előtt megszűnnek, szemben az elektronikus megoldásokkal, ahol a zavarás a vevő bemenetén megjelenik. A kompenzálás hatásosabb mint az eddigi megoldások esetében. Az ismertetett berendezés jóval kisebb és olcsóbb az egyéb megoldásoknál. A mellékelt 1. ábra a találmány szerinti megoldás egy kiviteli példáját mutatja. A hasznos jelet továbbító koaxiális kábel belső vezetőjét Wj, külső vezetőjét W0 jelöli. A megszakított W 0 külső vezetőbe van beiktatva a Tr transzformátor Lp primer tekercse és vele párhuzamosan a Zs soros impedancia. Az Lj szekunder tekercs egyik vége a W0 külső vezetőhöz a másik vége pedig a Z p beállító impedancián keresztül a Wj belső vezetőhöz csatlakozik. Az ily módon létesített berendezés működése a következő: 2
