167180. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nedves takarmánynak az etetési helyre való juttatására

5 167180 6 Mihelyt a kifolyó takarmány az etetővályúba jut, az állatok enni kezdenek és ekkor természetesen a 17 működtetőelem 19 karját el kell, hogy engedjék és ekkor a 9 visszaállítórugó hatására a 3 csapolócső újra a 2. ábrán ábrázolt működésre kész, de zárt helyzetébe jut. Az állatok az etetővályúba befolyt takarmányt megeszik és utána a 17 működtetőelem 19 karját újra működtetik. Ez a lehetőség mindaddig fennáll, amíg az 1 nedvestakarmány vezetékben nyomás van. Mihelyt a nyomás csökken, a 9 visszaállítórugó révén a 3 csapolócső által kifejtett nyomás hatására a 6 szelepgolyó felemelkedik és ezáltal a 17 működtetőelem újra az állatok el nem érhető 1. ábra szerinti helyzetébe jut. A berendezés működőképes állapotba kapcsolása terv szerint beállítható pl. egy időkapcsoló órával vagy hasonlóval, míg a működtetőelem működtetését azonban maguk az állatok végzik mindaddig, amíg éhesek. A berendezésnek az eddig ismert berendezésekkel szemben jelentős előnye van. Azáltal, hogy természetesen számos 3 csapolócső esetén az állatok nem egyidejűleg működtetik az összes 17 működtetőelemet, hanem az egyik etetővályúnál az egyik állat, míg a másiknál egy másik van, egy bizonyos ideig különösebb nyomásnövelés nélkül több etetőhely látható el takarmánnyal. Ezt eddig lehetetlennek tartották, ugyanis az utolsó etetési helyeken a nedvestakarmány vezetékben már nem áll a szükséges nyomás rendelkezésre. Azáltal azonban, hogy a záróberendezés működtetését az állatokra bízzuk, és az állatok különböző hosszú ideig ehetnek és eltérő időpontokban kezdenek enni, biztosított, hogy nem az összes zárószerkezet kerül egyidejű működtetésre. Messzemenően nyilvánvaló, hogy a csapolócső leírt és az ábrán feltüntetett mozgásfázisa helyett más lehetőség is van pl. mechanikus berendezéssel is lehet a csapolócsövet a 2. ábrán feltüntetett helyzetébe vezetni. Az 5—7. ábrákon feltüntetett berendezéseknél minden egyes etetőhely tartományában az 1 nedvestakarmány vezeték fölött egy 20 tárolótartály van elrendezve, amelynek belseje 21 összekötővezeték révén az 1 nedvestakarmány vezeték belsejével van kapcsolatban. A 20 tárolótartály 22 kiömlőnyílással rendelkezik, amely pl. egy 3 csapolócső révén a hozzá tartozó etetőhellyel áll kapcsolatban. A 20 tárolótartályon belül 23 úszó van elrenr dezve, amely 24 rúdon van rögzítve, mégpedig a kiviteli példa esetén 25 csavaros rögzítővel, amelynek segítségével a 23 úszónak a 24 rúdon elfoglalt magassági helyzete meghatározható. A 25 csavaros rögzítőn 26 beosztás lehet kialakítva, amely kívülről az úszó helyzetének megfelelően a 20 tárolótartály által felvett takarmány mennyiséget jelzi. A 21 összekötővezetéknek a 20 tárolótartály belső terével és az 1 nedvestakarmány belső terével szembeni tömítésére 27 zárószerv szolgál. A 27 zárószerv kettős működésű szelepből áll, amely 28 és 29 szeleptestekkel rendelkezik. A 28, 29 szeleptestek tömítetten a 21 összekötővezeték nyílására tudnak felfeküdni. A 29 szeleptest úgy van kialakítva, hogy az a 21 összekötővezeték belső falára történő felfekvésekor azt tömíti, azonban ebben a tömítő helyzetében még tovább, a 21 összekötővezeték belsejébe nyúlik. Mégpedig olyan 5 mértékben, hogy az összekötővezeték külső éle egy a 30 ütközőlappal érintkezésbe kerül. A 27 zárószerv a 24 rúdra van szilárdan kapcsolva és ezáltal mereven kapcsolódik a 23 úszóhoz is. A tárolótartály 22 kiömlőnyílása 31 elzáró-10 szerkezettel van lezárva, amely az ábrázolt kiviteli példánál 32 szelepgolyóból áll. A 32 szelepgolyó 33 billenőkar révén 34 csuklónál van rögzítve. A szelepgolyó súly szerint úgy van kialakítva, hogy a tárolótartályban lévő folyékony takarmányban nem 15 emelkedik fel, hanem súlya következtében a kiömlőnyílásra tömítetten felfekszik. Ezen berendezés működésmódja a következő. Amennyiben az 1 nedvestakarmány vezetékben nincs nyomás, a berendezés az 1. ábrán feltüntetett 20 helyzetében van, azaz a 28 szeleptest a tárolótartály belső terét, azáltal, hogy a 21 összekötővezetékre felfekszik, az 1 nedvestakarmány vezetékkel szemben lezárja. Ezt a helyzetet lényegében az úszó súlya idézi elő, mégpedig a 24 rúd 25 közlőhatása révén. Amennyiben az 1 nedvestakarmány vezetékben a nyomás emelkedik, akkor azáltal a 28 szeleptest felemelkedik és a nyomás a 29 szeleptestre is hat. Ennek következtében a 21 összekötő vezetéket mindkét szeleptest elhagyja és a 30 takarmány a 21 összekötővezetéken keresztül a 20 tárolótartály belső felébe tud áramolni. Ez a beáramlás mindaddig tart, amíg a 23 úszó a felhajtóerő következtében felemelkedve a 24 rúd révén a 27 zárószervet a 6. ábrán szemléltetett 35 helyzetébe nem hozza, azaz amikor a 29 szeleptest tömítetten a 21 összekötővezeték belső falára fekszik fel. Mihelyt ezt a helyzetet elértük, a 20 tárolótartály töltési folyamata befejeződik és az 1 40 nedvestakarmány vezetékben a takarmány tovább áramlik a következő tárolótartály felé és elkezdődik annak a töltése. Mihelyt az 1 nedvestakarmány vezetékre csatla-45 koztatott összes tárolótartály fel van töltve, elkezd a nedvestakarmány vezetékben a takarmány emelkedni, a folyadékszivattyú működése következtében. Ez a nyomás a 29 szeleptest alsó oldalára hat és a szeleptestet a 21 összekötővezeték belsejében 50 tovább tolja mégpedig addig, amíg a 28 szeleptest felső oldala a 33 billenőkarral érintkezésbe nem kerül és eközben a 32 szelepgolyót a 22 ki ömlőnyílásról felemeli. Ekkor a takarmány a tárolótartályból a 3 csapolócsövön keresztül az etetési 55 helyre folyik. A vezetékbe épített nyomásérzékelő vagy egyéb optikai, akusztikai vagy mechanikus működésű jelzőberendezés a szivattyún pólusváltást hajthat végre oly módon, hogy a szivattyú szívásra áll át 60 és ezáltal az 1 nedvestakarmány vezetékben vákuum keletkezik. A 22 szelepgolyó és a 23 úszó révén a 27 zárószervre ható súlynyomás a 27 zárószervet az 1. ábra szerinti helyzetébe juttatja vissza, amikoris a tárolótartály újra készenáll a 65 takarmánnyal való feltöltésre. 3