167096. lajstromszámú szabadalom • Berendezés jelek továbbítására pályáról a pályán haladó járművekhez

167096 3 és 2km között van. A 10 vezetékhurokban folyó áram villamos és mágneses teret kelt, amelynek erősségét és irányát a 10 vezetékhurok ágai közötti feszültség nagysága és polaritása, valamint az áram erőssége és iránya határozza meg. A mágneses teret a 11 síneken haladó vonaton elhelyezett mágneses térre érzékeny érzékelő, pl. tekercs, a villamos teret pedig villamos térre érzékeny érzékelő, pl. önmagában ismert kapacitív szonda érzékeli. Annak érdekében, hogy a vonat a vezetékhurok végénél szakaszvég jelzést kapjon, a 10 vezetékhurokhoz, annak megtáplált végénél derékszögű négyszög alakú 13 tekercs van csatlakoztatva. Hogy megőrizzük a vezetékhurok ágai által alkotott tápvonal szimmetriáját, a 13 tekercs szintén szimmetrikusan van kialakítva. Annak érdekeben, hogy a 13 tekercs ne keltsen villamos teret, azt egy fémcső belsejében helyezzük el. Ennek a fémcsőnek nem szabad zárt hurkot alkotnia, minthogy a rövidrezárt menetként lefojtaná a 13 tekercs mágneses terét is. Olyan okoknál fogva, amelyekkel később foglalkozunk, biztosítani kell, hogy a villamos teret a 10 vezetékhurok azon része felett érzékeljük, amely közvetlenül a 13 tekercs mellett van. Hogy ezt a követelményt különböző környezeti feltételek mellett teljesíteni tudjuk, a 10 vezetékhurkot alkotó ágakat egy rövid szakaszon néhány centiméterrel a talpfák szintje fölé emeljük. Az érzékelési hely ilyen kialakítását szemlélteti az 1. ábra. A 12 jeladó a 10 vezetékhurkot mindenkor azon a végen táplálja, amelyiken a jármű a vezetékhurkot elhagyja, míg a vezetékhurok másik vége 14 terheléssel van lezárva. A terhelés értéke közel egyenlő a vezetékhurok két ágának, mint tápvonalnak a hullámellenállásával, és az energiaáramlás mindenkor a szakaszvég jelzéssel ellentétes irányban történik. A 13 tekercs által keltett mágneses tér nagyobb annál a mágneses térnél, amelyet maga a 10 vezetékhurok tud kelteni, és így ez önmagában elfogadható szakaszvég jelzésnek tekinthető. Mindamellett, véletlenül előfordulhat, hogy előre nem látott körülmények folytán a vezetékhurok egy más helyén olyan nagy mágneses tér van amely téves szakaszvég jelzést eredményezhet. Ezért szükséges, hogy a mágneses tér érzékelésén alapuló szakaszvég jelzés érvényességét megvizsgáljuk azáltal, hogy ugyanabban a pontban érzékeljük a villamos teret is. Ha a nagy mágneses tér a 10 vezetékhurkot alkotó ágak véletlen eltolódásának következtében állt elő, úgy ezt a nagy mágneses teret nagy villamos tér kíséri, míg ha a nagy mágneses tér a szakasz végen levő 13 tekercshez tartozik, úgy a villamos tér igen kis értékű lesz. Dyen módon csak az a nagy mágneses tér fogadható el érvényesnek szakaszvég jelzésként, amelyet kis villamos tér kísér. A villamos és mágneses térerősség értékének alakulását a szakasz mentén a 3. ábra mutatja. A 3. ábra felső része az M mágneses térerősség változását mutatja, míg alsó része az E villamos térerősség változását szemlélteti a 10 vezetékhurok mentén, a távolság függvényében. A 13 tekercs helyét jelölő x tartományban, a mágneses tér* erősség meredeken növekszik, míg a villamos! térerősség csökken. A vonaton elhelyezett vevő és 5 kiértékelő berendezés csak akkor ad szakaszvég jelzést, ha a mágneses térerősség növekszik és ezzel egyidejűleg a villamos térerősség csökken. A mágneses és villamos tér együttes növekedése a 10 vezetékhurok megemelt részét, azaz 10 az érzékelés helyét jelölő y tartományban történik. Az Ml, M2 és El értékek a mágneses és a villamos térerősség 3. ábrán szemléltetett jelszintjeit jelölik, amelyek felett a kiértékelő berendezés 15 küszöbérték detektorai megszólalnak. Ha a vonat áthalad a 13 tekercs fölött az A nyíl által jelzett irányban, a következő első eseménysorozat játszódik le: 20 1 • A mágneses és villamos térerősség meghaladja az Ml illetve az El értéket, de a mágneses térerrőség M2 értéknél kisebb. 2. A mágneses térerősség növekszik és meghaladja az M2 értéket, míg a villamos térerősség 25 El éuék alá esik. Ezek a változások nem feltétlenül szinkron és nem szükségképpen a leírt sorrendben történik. , 3. A mágneses térerősség túllépi az Ml és M2 értéket, míg a villamos térerősség kisebb El 30 értéknél. Ez az állapot előidézi a szakaszvég jelzés előállítását. 4. A mágneses térerősség először az M2 érték alá, majd az Ml érték alá csökken. 5. A mágneses ill. a villamos térerősség az Ml 35 ill. az El érték alatt van. Az 1. állapot lényeges az azt követő szakaszvég jelzés előállítása szempontjából. Ha a vonat'a 13 tekercs fölött az ellenkező irányban halad át, az előbbitől különböző, alábbi 40 második eseménysorozat következik be: 11. A mágneses ill. a villamos térerősség az Ml Ül. az El érték alatt van. 12. A mágneses térerősség növekszik és először túllépi az Ml értéket, majd az M2 értéket is. 45 13. A mágneses térerősség meghaladja az Ml és M2 értéket, de a villamos térerősség nem haladja meg az El értéket. Ekkor nem történik szakaszvég jelzés. 14. A mágneses térerősség az M2 érték alá 50 csökken de nem csökken az Ml érték alá, míg a villamos térerősség az El érték fölé növekszik. A szintváltozások nem történnek szükségképpen a leírt sorrendben és nem feltétlenül történik egymással tökéletesen egyidejűleg. 55 Ennél az eseménysorozatnál nem keletkezik szakaszvég jelzés, mert az 1. állapotnak megfelelő 14. állapot nem az x tartománnyal való találkozás előtt jött létre. A 4. ábrán látható egy kiértékelő berendezés, 60 amely a térerősség jelek változásának helyes sorrendje esetén, a szakaszvég jelzést állítja elő. A 4. ábrán szemléltetett elektronikus logikai áramkör a gyakorlatban alkalmazott áramkör egyszerűsített változata, de működésmódja azzal lé-65 nyegében megegyezik. Biztonsági okokból az 2