167092. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tionofoszforsav-(foszfonsav)-oxim-származékok előállítására, és e vegyületeket hatóanyagként tartalmazó inszekticidek
3 167092 4 következésképpen gazdagítják a technikát. Ezenkívül az új hatóanyag alkalmas a nagy szükségletek kielégítésére, amely a kártevőirtószerek területén állandó. Az utóbbi körülmény abból adódik, hogy a kereskedelemben található szerekkel szem- 5 ben egyre nagyobb követelményeket állítanak környezetvédelmi szempontból, amilyen pl. az, hogy csekély melegvérű-, és növénymérgek legyenek, rövid idő alatt fejtsék ki hatásukat, és gyorsabban bomoljanak le, és a kártevőhatás ellen 10 rezisztencia ne alakuljon ki, és így tovább. Azért fontos az állatorvosi gyógyászat részére az új vegyületek alkalmazása, mert a különböző területeken a döglégy-lárvákkal szemben a mai napig alkalmazott foszforsavészterszármazékok, és kar- 15 barnátok ellen kialakult rezisztencia miatt sok esetben kérdéses lehet a rovarirtás eredményes elvégzése. A gazdaságos állattartás érdekében fertőzött 20 területeken biztosításként szükséges különféle szereket tartalékolni, mert pl. a döglégy-lárvák között is rezisztens törzsek alakulnak ki az egyes szerekkel szemben, amilyen a Lucilia törzs, így ezek is biztosan megsemmisíthetők. Nagy mennyi- 25 ségben felhasználták már eddig is a foszforsavészterszármazékok, és karbamátokkal szemben kialakult rezisztens törzsek ellen, például a Goondiwindi-törzshöz tartozó LucÜia-cuprina ellen. A találmány szerinti hatóanyag mindeddig hatásos 30 volt a döglégy-lárvák között kialakult rezisztens törzsekkel szemben is. Ezek a különleges példák csupán magyarázatként szolgálnak a rezisztencia kérdésére, de nem jelentenek korlátozást, mivel ezek a problémák természetesen éppen, így meg- 35 találhatók évek óta általánosságban a növényvédelem, a higiénia, és a készletvédelem területén egyaránt. Kiindulóanyagként alkalmazhatunk például 0,0-dimetiltionofoszforsavészterkloridot, és 1-cián- 40 -l-terc.-butilketonoximot, így a reakció menete a következő képlettel vázolható: S CN 45 II / (CH2 0) 2 -P-Cl + HON=C + \ C(CH2 ) 3 50 S CN II I + saymegkötőszer (CH3 ) 2 P-0-N=C -HCl "* I C(CH2 ) 3 55 A kiinduláshoz alkalmazott anyagokat egyértelműen II. és III. általános jelöléssel definiáljuk, amelyben R előnyösen 1—3 szénatomszámú egyenes, vagy alkil, vagy alkoxi csoport mindenkor 60 1-3 szénatomszámmal. A példa szerinti eljárás értelmében III. általános képletű tionofoszfor-(foszfon)-savészterhalogenidként egyenként felhasználhatók a következő anyagok: 65 0,0-dimetil-, 0,0-dietil-, O,0-di-n.-propil-, 0,0-di-izo-propil-, O-metil-O-etil-, O-etil-O-izopropiltionofoszfor, ezenkívül O-metil-, O-etil-, O-n.-propil-, O-izo-propil-metán-, illetve "'-etán-, -n.-propán-, -izo-propán tionofoszfonsavészíerklorid. A kiinduló anyagként alkalmazható III. ált. képletű tionofoszfor-(foszfon)-savészterhalogenidek ismert vegyületek és a szokásos módszerekkel állíthatók elő. Az irodalomban még nem írták le az 1-cián-l-terc.-butilketonoximot (II), amely a szokásos módon állítható elő, há a megfelelő trimetüecetsavanilidet tionilkloriddal imidkloriddá alakítjuk, és ezt tovább reagáltatjuk rézcianiddal a megfelelő -iminonitril-származék keletkezik, amelyet oximmá alakíthatunk. Az új I. ált. képletű tionofoszfor-(foszfon)-savoximszármazékok előállítására szolgáló eljárás előnyösen oldó, illetve hígítószerek jelenlétében valósítható meg. Ilyen oldószerként számításba jöhet minden közömbös szerves oldószer. Ide tartoznak különösen az alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogének, például a benzol, tolnól, xilol, benzin, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, klórbenzol, éter, például dietil- és dibutiléter, dioxán, továbbá ketonok, aceton, metiletil-, metilizopropil-, és metilizobutilketon, ezenkívül nitrilek, amilyen az aceto- és propionitril. Savakceptorként minden szokásos savmegkötőszer alkalmazható. Különösen megfelelnek erre a célra az alkáli karbonátok és alkoholátok, például a nátrium és káliumkarbonát, -metilát, illetve -etilét, ezenkívül alifás, aromás, vagy heterociklusos aminők, például trietil- és dimetilamin, dimetilanilin, dimetilbenzilamin és piridin. A reakció hőmérséklet széles határok között változtatható. Általában 10 és 100 C° között, előnyösen 20—50 C° között dolgozzunk. Általában norma nyomás mellett végezhető az átalakítás. Az oximot a feldolgozásnál többnyire 10-20%-os feleslegben alkalmazzuk az eljárásokhoz. Az átalakítást általában egy megfelelő oldószerben, savmegkötőszer jelenlétébén végezzük és a reakciókeveréket egy vagy több órás keverés után vízbe öntjük, a kiváló olajat egy szerves oldószerben, pl. benzolban felvesszük és a szokásos módon dolgozzuk fel. Az új vegyületek olaj formában képződnek nem desztillálhatok, mert a desztilláció során bornlik, mégis úgynevezett „Kidesztillálás" által, azaz sokáig tartó melegítéssel csökkentett nyomás mellett fokozatosan emelkedő hőmérséklettel az illanó részektől mentesíthető, végül is ezzel a módszerrel tisztítható. Jellemzésére a törésmutató használható. Amint többszörösen említettük a találmány szerint készített tionofoszfor-(foszfon)-savoximszármazékok kiemelkedő inszekticid hatással rendelkeznek növényi-, higiéniai-, és tárolásnál készletkártevők ellen, valamint az állatorvosi gyógyászat területén állati élősködők (Ektoparaziták) ellen, amilyen élősködők a légy vagy szúnnyoglárvák. A hasonló hatású szereknél jelentéktelenebb fitotoxicitással rendelkeznek, és jól alkalmazhatók szívó és maró kártevők ellen egyaránt. 2
