167013. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sovány tejporpótlő készítmény előállítására
5 167013 6 A kellően feldolgozott szója-szuszpenzió. és a savófolyadék vagy sűrítmény egyesítése úgy történhet, hogy a végtermék szárazanyag tartalmára számítva a soványtejpornak megfelelő 30-40 súly%, előnyösen 33-35 súly% fehérjét tartalmazzon. A találmány szerinti eljárás kivitelezése során az extrahált szójadarát pl. 100 C° hőmérsékletű vízben szuszpendáljuk, majd 80 C°-ra lehűlni eni0 gedjük és 30-60 percig állni hagyjuk. Állás közben a szója-készítmény eredeti szemcseeloszlásától függően a vizes közegben történő őrlést úgy végezzük, hogy a végső szemcsefrakció túlnyomó része 100 mikron alatti legyen. Adott 15 esetben a vízoldékonyság, illetve a szuszpendálhatóság növelésére a 60—80 C° közötti hőmérsékletre lehűlt elegyben a fehérjéket neutrális vagy alkalikus proteáz enzim segítségével 30—60 perc leforgása alatt lebontjuk. A lebontás után a 2c savófolyadékot illetve sűrítményt adagoljuk a szója szuszpenzióhoz. A savófolyadék illetve sűrítmény tejsav-tartalmától, illetve pH-értékétől függően az egyesített készítmény végső pH-értékét vagy kalciumhidroxiddal vagy savóval 6,5-6,8 25 értékekre állítjuk be. Az így kapott készítményt kívánt esetben könnyen felszívódó szénhidrátokkal, pl. dextrózzal kiegészítjük. A termékhez a szárítás előtt a szuszpendálhatóság növelésére megfelelően kombinált felületaktív segédanyagokat 3f; adagolunk. Az egyesített készítményt porlasztó szárítással szárítjuk. Ha a készítmény előkezelésénél a hőmérséklet 80 C° alá nem csökken és ezután a termék közvetlenül porlasztó szárításra került, akkor a termék csíraszáma 30 000/g-nál 35 alacsonyabb értéken tartható. Ha az enzimes bontást alacsonyabb hőmérsékleten végeztük, akkor az egyesített készítmény 80—85 C°-ra felmelegítve pasztőrözzük. Az enzimes reakciónál adott esetben bakteriális eredetű enzimkészítmény 40 kerülhet felhasználásra, ilyenkor az enzimoldatot steril szűréssel spóramentesítjük. feltárt állapotban legyen és az a fiatal állatok bélrendszerében hasonlóan szívódjon fel, mint a soványtejpor komponensei ill. azok összessége. A szója ismert hőkezelése során - amely direktgőzzel fűtött közegben 100-105 C°-on történik — az ureáz aktivitás megszűnése illetve nyomokban való kimutathatósága tapasztalataink szerint nem jelzi a termék tripszin inhibitortól való mentességét. A hőkezelésnél a tripszin inhibitor dezaktíválása kellő mértékben nem megy végbe, mert a hőre stabilis rész nem dezaktiválódik. Az ureázzal összehasonlítva tehát a tripszin inhibitor tulajdonságai eltérőek, a hőkezelés intenzitása pedig a fentieken túlmenően nem fokozható, mert ekkor a szója értékes fehérjetartalma károsodhat. A tripszin-inhibitor eltávolítása — mint fentebb kiemeltük — elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy szójafehérje a soványtejpor pótló készítményben egyáltalában felhasználható legyen. A tripszin-inhibitor dezaktiválását úgy kell megoldani, hogy az értékes fehérjetulajdonságok ne károsodjanak. Az extrahált szója kombinált kezelésénél tehát egyrészt a lipoxidáz-enzim dezaktíválása és a szabad vagy kötött tripszin-inhibitor-tartalom kiküszöbölése lényeges, másrészt a vízoldhatóság, illetve szuszpendálhatóság növelésére részben enzimatikus feltárást kell végezni. Azt találtuk, hogy a lipoxidáz-enzim dezaktíválása és egyben a szabad tripszin-inhibitor-tartalom kellő mértékű csökkentése megoldható, ha az extrahált szóját forráspont hőmérsékletű vagyis 100 C° körüli vízben szuszpendáljuk, majd 80 C°-ra lehűlve állni hagyjuk, miközben adott esetben a szuszpenziót vizes közegben 30—60 percig 100 mikron alatti szemcsefin'omságra őröljük. A hőkezelés során a szabad tripszin inhibitortartalom teljes kiküszöbölése mellett a kötött tripszin inhibitortartalom is az eredetinek 95%-ára csökken, ilyenkor a szuszpendált részek 95%-a 100 mikron alatti szemcseméretű. Az előkezelt szója további feldolgozása a kívánt vízoldhatóság, illetve szuszpendálhatóság, illetve a fehérje-frakció kellő beállításával függ össze. Erre a célra a 60—80 C°-ra lehűlt vizes közegben a szóját semleges vagy alkalikus proteáz enzim aktivitásának kifejtéséhez a vizes szuszpenziót kalciumhidroxid segítségével 8—9 pH-érték közé állítjuk be. Az enzimes reakciót úgy szabályozzuk, hogy a fehérje-tartalom vízoldható része közel megegyezzen a soványtejporban található fehérjék tulajdonságaival. A vízoldható frakció növelése ugyanis a szója esetében csökkentheti annak táplálkozás-élettani értékét, mivel az emésztőrendszer működéséhez olyan fehérje-frakcióra van szükség, amely a gyomor megfelelő pH-értékén illetve a rennin hatására a sovány tej porhoz hasonló megoszlásban koaguláltatható fehérje-frakciót tartalmazzon. Ha a szója lebontását a 10 000 molekulasúly alatti polipeptidekig végezzük, akkor ezek már nem koaguláltathatók, sőt az oldható peptidek megzavarhatják a fiatal állatok emésztőrendszerének működését és egyes peptidek érzékszervi hatása sem kedvező. Az eljárás közelebbi részleteit az alábbi kiviteli példák kapcsán szemléltetjük. 1. példa 535 g 50% fehérje-tartalmú extrahált, 100%-ban 100 mikron alatti szemcsefinomságú szójalisztet előzőleg 100 C°-ra felmelegített 3000 ml vízben keverés közben beadagolunk. A vizes szuszpenziót lassan lehűlni hagyjuk akként, hogy 30 perc eltelte után is még hőmérséklete 85 C° legyen. Ezután a szuszpenzióhoz keverés közben előzőleg 80 C°-ra felmelegített 57% szárazanyag tartalmú 862 g savósűrítményt adunk. Az egyesített készítmény pH-értékét kb. 7 g mészhidráttal 6,5-6,8 közöttire állítjuk be. A pH-beállítása után a készítményhez 15 g szójalecitin, 9 g Tween 80 és 6 g karboximetilcellulóz vizes oldatát adjuk. A -80 C° hőmérsékletű szuszpenziót porlasztószárító-berendezésben szárítjuk 220 C° bemenő és 95 C° kimenő hőmérséklet mellett. 15 :.c ->Í 30 35 40 45 50 55 60 3
