166986. lajstromszámú szabadalom • Triazin-dion-származékokat tartalmazó herbicid kompozíciók, valamint eljárás ezek hatóanyagának előállítására

5 166986 6 A reakció befejeződése után a metilén-kloridos oldatot vízzel mossuk, megszárítjuk, és az oldó­szert ledesztilláljuk. így alkoxi-karbonil-tio-allofán­imidátokat, alkoxi-karbonil-allofánimidátokat és al­kil-tio-karbonil-allofámmidátokat állíthatunk elő. 5 A 2. reakcióegyenlet szerint előállítható vegyü­letek szintetizálhatok úgy is, hogy pszeudokar­bamidot vagy tio-pszeudokarbamidot először az la. reakcióegyenletnek megfelelően valamilyen 10 klórhangyasavészterrel vagy klórtiohangyasavészter­rel reagáltatunk, majd a kapott vegyületeket a 2a. reakcióegyenletnek megfelelően valamilyen izo­cianáttal reagáltatjuk. 15 A 2. reakcióegyenlet szerint előállított vegyü­leteket ezután rövid időn át visszafolyató hűtő alkalmazásával valamilyen alkálifém-alkoholáttal vagy -hidroxiddal, például kálium- vagy nátrium­metiláttal vagy -hidroxiddal forraljuk metanolban 20 az A reakcióvázlat 3. reakcióegyenletének meg­felelően. Ezt követően az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, a kapott maradékot éterrel mossuk vagy vízben feloldjuk, és a kapott vizes oldatot megsavanyítjuk. A vizes oldat megsavanyításakor 25 az előállítani kívánt s-triazin-dionok rendszerint kicsapódnak lényegében tiszta anyagként. Ha az előállítani kívánt vegyület a megsavanyítás ha­tására nem csapódik ki, akkor a vizes oldatot metilén-kloriddal extraháljuk. Az oldószert ezután 30 az extraktumból ledesztilláljuk, és a megszárított desztillálási maradékot átkristályosítjuk. A lénye­gében tiszta alkálifémsót (mely megfelel az alko­holátot vagy hidroxidot alkotó alkálifém sójának) úgy kapjuk, hogy a metanolos oldat bepárlása 35 után kapott maradékot éterrel mossuk, és a képződött csapadékot kiszűrjük. Ugyanezek az alkálifémsók előállíthatók úgy is, hogy az s-triazin-dionokat feloldjuk egy mólekvivalens al­kálifém-alkoholátot vagy alkálifém-hidroxidot, így 4 0 például nátrium-metilátot vagy -hidroxidot tartal­mazó metanolban, majd a metanolt ledesztilláljuk. Az s-triazin-dionok IV általános képletű alkáli­fémsói reakcióba lépnek alkil-halogenidekkel, al­kil-szulf át okkal vagy alkil-tozilátokkal, és így az A 45 reakcióvázlat 4. reakcióegyenlete értelmében III általános képletű 1-alkil-analógok képződnek. Ennek során mindkét komponens valamilyen meg­felelő közömbös szerves oldószerrel, így például tetrahidrofuránnal, dimetil-formamiddal vagy ace- 50 tonitrillel készült oldatát visszafolyató hűtő al­kalmazásával mintegy 50-153 C°-on 5—10 órán át forraljuk. Az oldószert ezt követően ledesztilláljuk, és a kapott maradékot metilén-kloridban felold­juk. A kapott metilén-kloridos oldatot vízzel mos- 55 suk, majd megszárítjuk és a metilén-kloridot ledesztilláljuk. így lényegében tiszta 1-alkil-ana­lógokat kapunk. Az I általános képletű vegyületek előállíthatók *° a B reakcióvázlatban bemutatott módon is. Az 1,2-dialkil-pszeudokarbamidokat vagy az l,2-dialkil-2-tio-pszeudokarbamidokat a J. Chem. Soc. című folyóiratban publikált cikk [J. Chem. Soc., 3551 (1955)] szerinti eljárással analóg 6S módon állítjuk elő, azaz a pszeudokarbamidot a B reakcióvázlat 5. reakcióegyenlete szerint vala­milyen izocianáttal vagy izotiocianáttal reagáltat­juk. A kapott vegyületet foszgénnel vagy tiofosz­génnel reagáltatjuk mintegy 0-100 C°-on vala­milyen bázis, így például trietil-amin vagy N,N-dimetil-anilin jelenlétében, és így s-triazin­-2,4(1 H,3H)-dionokat, tio-s-triazin-2,4(l H,3H)-dio­nokat, valamint s-triazin-2,4(lH,3H)-ditionokat ka­punk. Az s-triazin-4-tio-2,4(lH,3H)-dionok és az s-tria­zin-2,4(l H,3H)-ditionok előállíthatók a C reakció­vázlatban bemutatott módon is, ahol valamely VI általános képletű s-triazin-2,4(lH,3H)-diont fosz­for(V)-szulfiddal reagáltatunk mintegy 25—125C°-on oldószerben, így például piridinben a kívánt s-triazin-4-tio-2,4(lH,3H)-dion előállítá­sára. Ezt követően az oldószert ledesztilláljuk, és a desztillálási maradékot valamilyen oldószerből így például benzolból átkristályosítjuk. Az I általános képletű vegyületek herbicid szerek hatóanyagaiként hasznosíthatók. Bizonyos I általános képletű vegyületek haszonnövényekben, így például búzában vagy szójababban gyomnö­vények irtására hasznosíthatók anélkül, hogy a haszonnövényt megkárosítanák. Az I általános képletű vegyületek felhasznál­hatók kikelés előtti, közvetlen kikelés utáni vagy bizonyos speciális esetekben általános kikelés utáni kezelésre. Alkalmazásuk aránya 0,25-10 ki­logramm/hektár. Az alkalmazási módszer és arány a haszonnövény fajtájától, a talaj típusától, a klimatikus viszonyoktól és a gyomnövényzet sűrű­ségétől függ. Rendkívül fontos az I általános képletű vegyületek egyenletes széthordása. Az I általános képletű vegyületek más herbicid hatású szerekkel, így például Linuronnal, Ter­butrynnal, Diuronnal, Terbacillal és Paraquattal is kombinálhatók gyomnövények szélesebb spektrum­ban való irtásához. Az I általános képletű vegyületek számos módon formulázhatok a hasonló fizikai tulajdon­ságokkal rendelkező herbicidekkel kapcsolatban ismert módszerekhez hasonlóan. Alkalmazható for­mulázások a nedvesíthető és oldható porkészít­mények, olajos szuszpenziók vagy oldatok, vizes diszperziók, porozható készítmények, granulá­tumok, szemcsék és nagy szilárdságú kompozíciók. Tág értelemben a találmány szerinti herbicid kompozíciók hatóanyagként mintegy 1—95 súlyok­ban tartalmaznak herbicidszerű hatóanyagot, többek között legalább egy I általános képletű vegyületet, valamint mintegy 0,1—20súly%-ban legalább egy felületaktív anyagot és mintegy 5—99 súlyában lényegében biológiailag közömbös, szilárd vagy folyékony halmazállapotú hordozó­anyagot tartalmaznak. Közelebbről, a különböző típusú formulázások általában a felsorolt kom­ponenseket az alábbi megközelítő arányokban tartalmazzák. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom