166973. lajstromszámú szabadalom • Mágneses jelrögzítő bernedezés

3 166973 4 A pilotjelet a hanginformáció szüneteiben is az erősítőkön áthaladó, általában szinuszos hangfrekvenciás jel képezi. A pilotjelnek az egyes erősítőfokozatokon megfelelő szinten való jelenléte mutatja, hogy a működés megfelelő, illetve 5 hiányából vagy szintjének csökkenéséből automatikusan működési hibára lehet következtetni. A mechanikai és pilotjelérzékelők hibajeleit általában logikai áramkörök értékelik ki, amelyek a hiba jellegétől függően riasztójelzést adnak, vagy tártaié- 10 kot is indítanak. A rögzített információ esetleges illetéktelen megváltoztatását általában a pilotjelek folytonossági hiányából lehet észrevenni. A jelek rögzítési időpontjának utólagos azonosí- 15 tására a készülék hangcsíkjainak egyikére a mindenkori pontos időt bemondásos módszerrel vagy különleges időjelek (pl. Morze-jelek) formájában rögzítik. Az időjeleket általában időjeladó állítja elő, mely többnyire a jelentéstároló részét, 20 vagy tartozékát képezi. Az időjelek frekvenciaspektruma az ismert időjeladó-konstrukciónál a hangfrekvenciás sáv közepén helyezkedik el. Az ismert berendezések legtöbbje a hanghordozóval való takarékosság érdekében beszédindító- 25 val működik. A beszédindító a készenlétben várakozó berendezést csak hanginformáció beérkezésekor helyezi üzembe, majd az információ végén a berendezést ismét készenlétbe helyezi, amikor megszűnik a szalagfutás és a legtöbb megoldásnál 30 az elektronika áramellátása is. A megoldás jelentős hátránya, hogy szélsőséges esetben a berendezés esetleg napokig készenlétben van, és az ekkor bekövetkező meghibásodásáról az üzemeltető nem szerez tudomást, mivel a készenlét 35 ideje alatt a futóművetés az elektronikát ellenőrző áramkörök sem működtetik. Ezenkívül hátránya az ismert berendezéseknek, hogy az egyébként igen költséges részüket képező időjeladóból sem rendelkeznek tartalékkal és 40 működését egyéb módon sem ellenőrzik. Ily módon akár a percjel kimaradása, akár pl. az időjeladó módon sem ellenőrzik, fly módon akár a percjel kimaradása, akár pl. az időjeladó számlálójának meghibásodása esetén az információ mellé 45 észrevétlenül hibás időjelek kerülhetnek. Az ismert berendezések az időazonosítás céljára a beszédfrekvenciák tartományába eső jeleket (hangbemondás vagy morzekódos megjelölés) alkalmaznak. Rögzítésükre a konstrukciók zöménél 50 külön hangcsatornát és hangcsíkot használnak fel, néhány konstrukcióban rögzítésük csökkentett szinten a beszédinformációra szuperponálva történik. Igen nagy hátrány, hogy az előbbi megoldásnál az időjelek a szalagon egy hanginformációnak 55 megfelelő nyomcsík helyét elfoglalják, az utóbbinál pedig .az időjelek vagy a hanginformáció kiolvasása adott esetben nehézségekbe ütközik. A jelhordozó-felhasználás csökkentésére a felírás sűrűségét a konstruktőrök mindinkább növelik: 60 igyekeznek az adott feladatokhoz a lehető legkisebb szalagsebességet és nyom--(csík-) szélességet alkalmazni. Szalagalakú hanghordozónál a csíkszélesség csökkentésének egyik akadálya a szalagvezetés bizonytalansága. A 6,25 mm széles- 65 ségü hangszalag szélességének tűrései 0,05 mm. így egy ideális 6,30 mm szélességi méretű vezetőelem alkalmazásakor egy alsó mérethatárra készült 6,20 mm-es szalag a szalagvezetőn 0,1 mm-es vezetési bizonytalansággal halad át, és ez a bizonytalanság 0,45 mm szélességű jelcsík esetén több mint 2 db lejátszási szintingadozást okoz. Megjegyezzük, hogy ez az érték több, mint kétszerese — standard hangszalagok esetén is! — a szalaginhomogenitások okozta lejátszási szintingadozásoknak. A felvételkor ös lejátszáskor egyaránt kétirányú szalagfutásra alkalmas berendezések többnyire két hangtengellyel rendelkeznek, amelynél egy hajtómotor áttétellel két ellenkező forgásirányú lendkereket hajt, amelynek tengelyei (a hangtengelyek) aszalagot felváltva, ellenkező irányba képesek továbbítani. E konstrukció jól megoldja a gyors szalagfutás-irányváltás problémáját, azonban még mindig jelentős hátrány a két lendkerék jelenléte és az áttételek szükségessége. Alacsony szalagsebességen szívesen alkalmazzák a zárt szalaghurkos (egyetlen hangtengely két szalagnyomó gumigörgővel) futóműveket. E futóművek előnye, hogy mind az adagoló, mind a felcsévélő szalagorsók lengéstanilag jól szeparáltak. Kétirányú szalagfutás megkövetelése esetén jelentős hátrány viszont, hogy irányváltásnál a lendkereket és hajtómotorját egyaránt le kell fékezni, majd ellentétes irányba, a szalagfutásnak megfelelő szögsebességre kell felgyorsítani. Mindkét említett futóműtípus jelentős hátránya, hogy igen alacsony (pl. 15/32 coll/sec, 5/16 coll/sec) szalagsebességeknél a tűrhetően egyenletes szalagfutás érdekében az alacsony lendkerék-szögsebesség miatt a lendkerék tehetetlenségét nagyra kell választanunk, ami tetemes lendkeréksúlyhoz és csapágyazási nehézségekhez vezet. Amennyiben a futóművek több szalagsebességen kell működni, az említett nehézségeket egy mechanikai sebességváltó jelenléte még tovább fokozza. Fenti problémákat Charles D. Pear: MAGNETIC RECORDING IN SCIENCE AND INDUSTRY (Reinhold Publishing Corporation, New-York, Amsterdam-London, 1967) című művében részletesen is megismerhetjük. Cél a találmánnyal olyan mágneses jelrögzítő berendezés létrehozása, amely mentes az említett ismert berendezések hátrányos tulajdonságaitól, továbbá amelynél az időjelek rögzítéséhez külön csatornára nincs szükség, valamint amelynél a pilot-és időjelek kiolvasásából származó bizonytalanságok jelentős mértékben csökkenthetők. További cél a találmánnyal a mágneses jelrögzítő berendezés megbízhatóságának olyan mértékű fokozása, amelynél a hosszabb időre üzemen kívül helyezett berendezés esetleges meghibásodásából származó üzemkiesések biztonsággal megelőzhetők, valamint, amelynek riasztóegysége a berendezés bármely lényeges fokozatában bekövetkezett meghibásodást időben észrevesz és szükség esetén tartalékberendezést indít. 2