166883. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxigéntartalmú poliolefinviaszok előállítására
MAGYAR SZABADALMI 166883 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS IBI Bejelentés napja: 1973. VIII. 09 (LE-718) Nemzetközi osztályozás: *55r. Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1972. IX. 08. (WP C 08Í/165 548) C 08 f 27/22 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1974. XII. 28. Megjelent: 1976. VIII. 31. Közzététel napja: 1974. XII. 28. Megjelent: 1976. VIII. 31. Feltalálók: EBSTER Klaus-Dieter, oki. vegyészmérnök, Schkopau, EIFERT Werner, oki. vegyészmérnök, Lochau Dr. KOTTE Gerhard, oki. vegyészmérnök, Halle-Neustadt Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB LEUNA WERKE „WALTER ULBRICHT" Leuna, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás oxigéntartalmú poliolefinviaszok előállítására A találmány oxigéntartalmú poliolefinviaszok előállítására vonatkozik, 800—10 000 közötti molekula súlyú telített elágazó poliolefínek oxidációjával. A poliolefinviaszok oxidálhatósága a paraffinszónhidrogénekhez képest jóval kisebb. Ezért a paraffinoxidáció reakció körülményeit a poholefin oxidációjára alkalmazni nem lehet. Különleges előkészületek hiányában hosszú reakcióidővel kell számolnunk, továbbá a kapott termékek a kiindulási anyagokhoz képest erősen megváltozott tulajdonságokkal rendelkeznek, keménységük csökken, színük sárgától a barnáig változik, szaguk intenzív, olvadék viszkozitásuk nagyobb lesz és ezáltal a termék további feldolgozáshoz alkalmatlanná válik. A fenti hátrányok kiküszöbölésére több eljárás ismeretes, amelyeknél speciális reakciókörülményeket alkalmaztak. Az egyik eljárás azon alapul, hogy olvadt állapotú polietilénviaszokat oxigénnel vagy oxigéntartalmú gázzal megfelelő hőmérsékleten 50 savszámig a fenti hátrányokat kiküszöbölve oxidálnak. Az eljárás hátránya, hogy a 130—190 °C közötti hőmérséklettartomány biztosítása igen nagy energiafelhasználást jelent. A már ismert eljárás szerint oxidált poliolefinviaszok savszáma 100-ig terjed. Az oxigénnel kivitelezett reakció folyékony fázisban relatív alacsony hőfokon, legfeljebb 130 °C-on megy végbe. Az eljárás az olvadék alacsony viszkozitását feltételezi, amely általában csak kismolekulasúlyú poliolefínek -10 15 20 25 30 re jellemző. A reakciókeverók viszkozitását az oxigénadagolás szabályozásával olyan értéken tartják, amely a beadagolt poliolefinviaszok viszkozitási értékénél kisebb. Az eljárással jól emulgeálható termékek állíthatók elő, azonban a reakciósebesség 130 °C alatt olyannyira lecsökken, hogy 20—30 savszám beállításához 12—20 óra szükséges. Ismeretes még a reakció 130—250 °C közötti hőmérsékleten, nagy nyomáson ós intenzív keverés mellett történő kivitele, amely az oxigénfelvétel növelését vonja magával. Ezáltal az oxidáció nagyobb reakciósebességgel és a viszkozitás megnövekedése nélkül lefolyik. 2—4 kg O2 /100 kg viasz óránkénti reakciósebességet is elérnek, mimellett 1 kW/100 kg viasz keverési sebességnél kisebb sebesség sárga színű terméket, hosszabb reakcióidőt és megnövekedett olvadék viszkozitást eredményez. Hátrányos ezenkívül a magas energiafelhasználás, a nagy biztonságtechnikai felkészültség és az elért alacsony energetikai hatásfok. Az elektromos energia nagy részét a keverő hővé alakítja, amelyet a reakcióedényből pótlólagos hűtéssel el kell hogy távolítsanak. Az indukciós periódus gyorsabb áthidalására és az oxidációs folyamat meggyorsítására különböző katalizátorok ismertek. Katalizátorként például peroxivegyületek, azovegyületek és frissen oxidált poliolefínek alkalmasak. Az eljárás hátránya, hogy a felhasznált adalékok a termék tulajdonságait kedvezőtlenül befolyá-166883 1
