166871. lajstromszámú szabadalom • Eljárás optikai szigetelő elemmel ellátott fényvezetők előállítására és fényvezetőelrendezés

166871 7 8 melegíteni lehet. Egyes rétegek egymástól fémfelszórással vagy kémiai úton (elektronikus úton AgNC>3 anyaggal stb.) előállított fémfóliával árnyékolhatok. 5 8. példa mesgázatmoszférában történő öntéssel, felszórással vagy más módon történhet. 6. példa Térbeli fényvezetők készítéséhez olyan 9 matrica használható (6. a ábra), amelynek anyaga nem mutat adhéziót a fényvezetőelem anyagával. A 9 matricában a kívánt profilú 10 hornyok vannak. A matricák előállítására alkalmazhatunk üveget, vagy a Ftoroplast néven ismert fluorplaszt anyagot. A 10 hornyokba az akrilvagy metakrilsor tetszőleges keverékét vagy stirol keverék-polimert öntünk, amit aztán 11 sajtolóbélyeggel belenyomunk. A matricában képződött elrendezést (6. b ábra) kivesszük, és polimeroldatba mártva vékony burkolattal vonjuk be, majd megfelelő térbeli helyzetbe hozzuk és fényszigetelő réteggel vonjuk be, amely optikai szigetelést képez. Fényvezető, vagy fényvezető elrendezés a 7. ábrán bemutatott módon is előállítható n2 törésmutatójú anyagból előállított 13 szalagot 14 matrica és 15 sajtolóbélyeg segítségével a szükséges melegítés mellett alakítjuk a kívánt profilra. A kész profilos 13' szalagot kivesszük, és pl. kopolimeroldatba mártással vékony réteget képezünk rajta a szalag szükséges merevítésére. Ezután a szalagot fériyszigetelő anyaggal öntjük be, és így optikai szigetelő 16 réteget állítunk elő. Ennek törésmutatója ni, amely kisebb mint a szalag n2 törésmutatója. 7. példa Hosszú fényvezetők és fényvezetőelrendezések előállítása és fényvezetők folyamatos gyártása történhet az alábbi módon: Fényvezető anyagEol és optikai szigetelő anyagból kívánt vastagságú szalagokat állítunk elő. Ezeket a szalagokat egymásra helyezzük úgy, hogy az n2

törésmutatójú fényvezető 17 szalag az ni törésmutatójú optikai szigetelő alsó 18 szalag és az n^ törésmutatójú optikai szigetelő felső 19 szalag között helyezkedjék el, ahol n2 törésmutató nagyobb, mint az ni, n3 törésmutatók. Egy másik megoldásban csak 17 és 18 szalagok vannak egymásra helyezve. Az ilymódon képzett „szendvicset" (8. a ábra) profilos hengerek között hengereljük, amely hengerek a szalagokba a kívánt fényvezetőelrendezést belehengerelik (8. b, c ábra), vagy profilos bélyeggel a kívánt elrendezést belesajtoljuk a szalagokba. A legalább 2—5 mikron vastag szalagok az 1 foganatosítási példában említett anyagokból készíthetők. A „szendvics" bármely más átlátszó és oldószerrel oldott polimerből, vagy előpolemirizátumból nem adhezív felületre (a felület pl. ftoroplasztból vagy polietilénterephtalatból előállított fóliaszerű alap lehet) széles kifolyónyíláson át történő öntéssel és az öntött anyag váltogatásával is előállítható Az adhézió javítására és á szükséges lágyítás elérésére a szalagokat megmunkálásuk idejére Ha a fényvezetőelemet és a borítást egyaránt polimerből állítjuk elő, a hőkezelés folyamán részleges, kölcsönös diffúzió jön létre a fényvezető és az optikai szigetelő között. Az ilymódon előállított fényvezetők keresztmetszetének folyamatosan változó törésmutatójú határzónája van. Ez megnöveli a rendszer fényáteresztő képességét. A fényvezető és borításának határán előálló reflexiók száma az elkerülhetetlen fényveszteségek miatt kisebb lesz. Miután az anyagokat a lapra felvittük, az előállított többrétegű fényvezetőrendszert kályhában vagy termosztátban hőkezelésnek kell alávetni. A kezelés tartamától és a hőmérséklet változásától függően hül le az olvadék, illetve távoznak el az oldatból az illó anyagok — anyagmélységtől függő sebességgel. Ha az egyik anyag diffúzióját a rendszer másik anyagába meg 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 9. példa 20 Fényvezetők fényáteresztőképessége és hűtése növelhető üreges fényvezetők előállításával. A fényvezető fényáteresztőképességét az növeli, hogy a fény útjának egy részét nem fény elnyelő 25 közegben teszi meg. Az üreges fényvezetőknek jó hűtést biztosít, ha pl. héliumot folyatunk át — mint kis viszkozitású hűtőfolyadékot — az üregeken. Az ilyen fényvezetőelrendezések előállítási 30 módja az alábbi: ni törésmutatójú 20 lapra (9. a ábna) n2

törésmutatójú fóliát viszünk fel, majd iaz összeillesztett rétegbe a fényvezetőelrendezésnek megfelelő csatornákat nyomunk be. (9. b ábra). Ezután a 35 fólia fölösleges részeit a külső felületről pl. csiszolással eltávolítjuk (9. c ábra). Az így létrehozott fényvezetőelrendezést egymáson fekvő 22 és 23 rétegekkel (9. d ábra) borítjuk, amelyek törésmutatója n2

ill. n3. 40 Az eljárás egy másik foganatosítási módja szerint (10. a, b, c, d ábrák) ni törésmutatójú 24 lapban csatornákat készítünk. A csatornák falaira vékony fényvezető 25 réteget szórunk fel, amelynek n2

törésmutatója nagyobb, mint az ni 45 törésmutató. A csatornán kívüli felületekről eltávolítjuk a 25 réteg felesleges részeit. Az így előállított fényvezetőrendszert n2

ill. ni törésmutatójú 22 és 23 rétegekkel fedjük le, ahol n2 > ni. 30 A fényvezető fólia sajtolással is behelyezhető a csatornákba (11. a, b, c ábra). A 24 lap felületére most sík 25 fóliát helyezünk és azt melegítés mellett nyomás alkalmazásával a csatornába sajtoljuk. A csatornán kívüleső fölösleges fólia-55 részeket eltávolítjuk, és a fényvezetőrendszert a fent leírt 22 és 23 rétegekkel lefedjük. 4