166866. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triazino-benzimidazol-származékok előállítására

166866 15 16 A permetbevonat megszáradása után a növényeket üvegházba visszük vissza, majd 14 napos inkubációs idő után a Piricularia oryzae-val való ellepettség szempontjából szemrevételezéssel vizsgáljuk. A fertozöttségi fokot az ellepett levélfelület %-ában fejezzük ki a kezeletlen, fertőzött kontrollnövényekre vonatkoztatva. A IX. táblázat adataiból kitűnik, hogy a találmány szerinti vegyületek kitűnő gyógyító hatást fejtenek ki és hatásosabbak, mint az összehasonlítószer. X. példa Peronospora fertőzésre hajlamos Müller-Thurgau fajtájú szőlődugványokból kikelt szőlőt 4-leveles stádiumban a 15, 12, 13, 1, 14. példa szerinti vegyületek vizes szuszpenzióival lecsepegésig bepermetezünk. Az alkalmazási koncentrációk: 500, 250, 125 és 60 mg hatóanyag/liter permetlé, Összehasonlítószerként Benomyl-t (I. összehasonlítószer) és Folpet-et (N-(triklórmetiltio)-ftálimid, II. összehasonlítószer) alkalmazunk a vizsgált vegyületekkel azonos hatóanyagkoncentrációban. A permetbevonat megszáradása után a növényeket a Peronospora viticola zoospóra-szuszpenzióival fertőzzük és nedves állapotban 20 °C hőmérsékletű és 100% relatív levegőnedvességtartalmú klímakamrába helyezzük. 24 óra eltelte után a fertőzött növényeket a klímakamrából kivesszük és 23 °C hőmérsékletű 80—£0% relatív levegőnedvességtartalmú üvegházba visszük át. 7 napos inkubációs idő után a növényeket megnedvesítjük és egy éjszakára a klímakamrába helyezzük, ezzel a betegség kifejlődését elősegítjük. Az ellepettségi fokot szemrevételezéssel értékeljük. A fertozöttségi fokot az ellepett levélfelület %-ában fejezzük ki a kezeletlen, fertőzött kontrollnövényekkel összehasonlítva és az eredményeket a X. táblázatban foglaljuk össze. A X. táblázat adataiból kitűnik, hogy a találmány szerinti vegyületek a Folpet összehasonlítószerrel azonos értékű, részben annál jobb, általában véve azonban kitűnő hatást fejtenek ki a Peronospora ellen, míg a Benomyl összehasonlítószer —- a várakozással egyezően —• semmiféle hatást nem fejt ki a Peronosporára. XI. példa Müller-Thurgau fajtából származó dugványokból kikelt szőlőnövényeket 4-leveles stádiumban a X. példában felsorolt vegyületekkel lecsepegésig bepermetezünk. Az alkalmazási koncentráció 20, 10, 5 és 2,5 mg hatóanyag/liter permetlé. összehasonlítószerként a vizsgált készítményekkel azonos hatóanyagkoncentrációban Benomyl-t illetve Folpet-et alkalmazunk. A hatóanyag megszáradása után a növényeket 23—25 °C hőmérsékletű és 85—90% relatív levegőnedvességtartalmú üvegházban tartjuk és a szőlő valódi lisztharmat (Oidium tuckeri) konidiumaival erősen fertőzzük. 14 napos inkubációs idő után a növényeket az Oidiummal való ellepettség szempontjából vizsgáljuk és az ellepettségi fokot fertőzött levélfelület %-ában fejezzük ki a kezeletlen, fertőzött kontrolinövényekre vonatkoztatva. A XI. táblázat adataiból látható, hogy a találmány szerinti vegyületek a szőlő Oidium megbetegedésével szemben kitűnő hatásúak, jobbak mina Benomyl összehasonlítószer. A Folpet összehason-5 lítószer ugyan észrevehető, azonban teljes mértékben nem kielégítő hatást fejt ki az Oidium megbetegedésre. XII. példa 10 Rheinlands Ruhm fajtájú paradicsomnövényeket 3-leveles stádiumban a X. példában felsorolt vegyületekkel lecsepegésig bepermetezünk. Az alkalmazási koncentráció 500, 250, 120 és 60 mg hatóanyag/liter permetlé. Összehasonlítószerként Be-15 nomyl-t (I. összehasonlítószer) és Zineb-et (cinketilén-biszditiokarbamát, II. összehasonlítószer) alkalmazunk. A permetbevonat megszáradása után a növénye-20 ket a Phytophthora infestans zoospóra-szuszpenzióival erősen feltőzzük és cseppnedves állapotban 1 napra 15 °C hőmérsékletű 100% relatív légnedvességtartalmú klímakamrába helyezzük. Ezután a növényeket hideg üvegházba visszük át, amely -25 nek hőmérséklete 15 °C, relatív levegőnedvességtartalma 85—90%. 7 napos inkubációs idő után a növényeket a Phytophthora-val való ellepettség szempontjából szemrevételezéssel vizsgáljuk. Az ellepettségi fokot az 30 ellepett levélfelület %-ában fejezzük ki a kezeletlen, fertőzött kontrollnövényekkel összehasonlítva. A XII. táblázat eredményeiből látható, hogy a találmány szerinti vegyületek a Zineb összehasonlítószerhez képest részben jóval erősebb hatást fej-35 tenek ki. A Benomyl összehasonlítószer — a várakozással egyezően — semmiféle hatást nem fejt ki a Phytophthora infestans-ra. XIII. példa 40 Árpát 3-leveles stádiumban la, 49, 50. és 51. példa szerinti vegyületekkel 60 és 30 mg hatóanyag/ liter permetlé alkalmazási koncentrációk mellett lecsepegésig bepermetezünk, összehasonlítószerként a Benomyl-t (l-N-butil-karbamoil-2-metoxikarbo-45 nilamino-benzimidazol) alkalmazzuk. A permetbevonat megszáradása után a növényeket a Piricularia oryzae konidiumaival fertőzzük és nedves állapotban 25 °C hőmérsékletű és 100% relatív levegőnedvességtartalmú klímakamrába he-50 lyezzük. A növényeket 1 napig a klímakamrában tartjuk, majd üvegházba visszük át, amelynek hőmérséklete 25—26 °C, relatív levegőnedvességtartalma 100%. 55 7 napos inkubációs idő után a növényeket Piriculariaval való ellepettség szempontjából szemrevételezéssel vizsgáljuk. Az ellepettség fokát az ellepett levélfelület %-ában fejezzük ki a kezeletlen, fertőzött kontrollnövényekre vonatkoztatva. A 60 XIII. táblázat adataiból megállapítható, hogy a találmány szerinti vegyületek a Benomyl összehasonlítószerrel azonos értékű hatást fejtenek ki. A Benomyl molekulasúlyára számítva azonban a találmány szerinti vegyületek jóval nagyobb ha-65 tásúak. 8