166812. lajstromszámú szabadalom • Eljárás halogénalkil-tionofoszforsav-észterek előállítására és e vegyületeket hatóanyagként tartalmazó inszekticid és nematicid szerek

166812 vábbá a káposztamoly (Mamestra brassicae) és a vetési bagoly pille (Agrotis segetum), a nagy téli araszoló (Pieris brassicae), kis araszolólepke (Cheima­tobia brumata), tölgyilonca (Tortrix viridana), a se­reglégy (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapotféreg (Prodenia litura), a Hyponomeuta pa­della, a lisztmoly (Ephestia kühniella) és a nagy viaszmoly (Galleria mellonella). A rágó rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak (Coleoptera), például a gabonabogár (Sitophilus granarius = Calandra granaria), burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata), sóskalevélbogár (Gas­trophysa viridula), tormalevélbogár (Phaedon cochleariae), a repcefénybogár (Meligethes aeneus), kis málnabogár (Byturus tomentosus), a babzsizsik (Bruchidius = Acanthoscelides obtectus), szalonna­bogár (Dermestes frischi), a gabona porva (Trogo­derma granarium), a vörösbarna rizslisztbogár (Tri­boHum castaneum), kukoricazsizsik (Calandra vagy Sitophilus zeamais), kenyérbogár (Stegobium pa­niceum), közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) és a gabonabogár (Oryzaephilus surinamensis), vala­mint a talajban élő fajok, például a drótférgek (Agriotes spec.) és a májusi cserebogár (Melolontha melolontha); a csótányok, így a német csótány (Blatella germanica), amerikai csótány (Periplaneta americana), madeirái csótány (Leucophaea vagy Rhyparobia madeiráé), konyhai csótány (Blattá orientális), óriás csótány (Blaberus giganteus) és a fekete Blaberus fuscus, valamint Henschoutedenia flexivitta; továbbá az egyenesszárnyúak (Orthop­tera), például a házi tücsök (Acheta domesticus); a termeszek, például a földi termesz (Reticulitermes flavipes) és a hártyásszárnyúak (Hymenoptera), így a hangyák, például a fekete fahangya (Lasius niger). A kétszárnyúakhoz (Diptera) tartoznak lényegé­ben a legyek, így a közönséges muslinca (Drosophila melanogaster), a földközi-tengeri gyümölcslégy (Ce­ratitis capitata), házilégy (Musca domestica), kis házilégy (Fannia canicularis), kék döglégy (Phormia aegina) és a kék dongólégy (Calliphora ertyhrocepha­la), valamint a szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans); továbbá a szúnyogok, így a sárgaláz­szúnyog (Aedes aegypti), dalos szúnyog (Culex pipiens) és a maláriaszúnyog (Anopheles stephensis). Ha a hatóanyagokat az egészségvédelemben és a raktározott készletek védelmében használjuk, kü­lönösen legyek és szúnyogok irtására, kitűnő mara­dékhatásukkal tűnnek ki fán és agyagon, valamint jó alkáhstabiHtásukkal meszelt felületeken. A hatóanyagokat az alkalmazás célja szerint a szokásos készítményekké alakíthatjuk, így olda­tokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasz­tákká és szemcsékké. Ezeket ismert módon állítjuk elő, például úgy, hogy a hatóanyagokat vivőanya­gokkal, azaz folyékony oldószerekkel, nyomás alatt álló, cseppfolyósított gázokkal és/vagy szilárd hor­dozóanyagokkal összekeverjük és adott esetben felületaktív szereket is alkalmazunk, azaz emulgáló­szereket és/vagy diszpergálószereket és/vagy hab­képző anyagokat. Ha vivőanyagként vizet alkal­mazunk, adott esetben szerves oldószereket is hasz­nálhatunk segédoldószerként. Folyékony oldószer­ként lényegében szóba jönnek az aromás szénhid­rogének, például xilol, toluol, benzol vagy alkil­naftalin, klórozott aromás és klórozott alifás szén-5 hidrogének, például klórbenzolok, klóretilén vagy metilénklorid, alifás szénhidrogének, például ciklo­hexán, vagy paraffinok, például ásványolaj frak­ciók, alkoholok, például metanol és butanol, glikol és azok éterei és észterei, ketonok, így aceton, metil-10 etilketon, metilizobutilketon vagy ciklohexanon, erősen poláris oldószerek, így dimetilformamid és dimetilszulfoxid, valamint a víz. Cseppfolyósított gáz alakú vivőanyagként olyan folyadékok, ame­lyek normál hőmérsékleten és nyomáson gáz alakúak, 15 például aeroszol-hajtógázok, így halogénezett szén­hidrogének, például freonok; szilárd hordozóanyag­ként a természetes kőlisztek, például kaolin, agyag­föld, talkum, kvarc, attapulgit, montmorülonit, diatomaföld vagy kréta és a szintetikus kőlisztek, 20 például nagy diszperzitási kovasav és szilikátok; emulgálószerként a nem ionos és anionos emulgá­torok, így polioxietilénzsírsavészterek, polioxietilén­zsíralkoholéterek, például alkilarilpoliglikoléterek, alkilszulfonátok, alkilszulfátok, arilszulfonátok, va-25 lamint fehérjehidrolizátumok; diszpergalószerként például a lignin, szulfitszennylúgok és metilcel­lulóz. A találmány szerinti hatóanyagok a készítmé­nyekben előfordulhatnak egyéb ismert hatóanya-30 gokkal összekeverve is. A készítmények általában 0,1—95 súly%, elő­nyösen 0,5—90% hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyagokat önmagukban, készítményeik alakjában vagy az azokból készített alkalmazási 35 formák alakjában használhatjuk fel, így alkalmazás­ra kész oldatok, emulgálható koncentrátumok, emulziók, szuszpenziók, nedvesíthető porok, pasz­ták, oldható porok, porozószerek és szemcsék alak­jában. A felhasználás a szokásos módon történik, 40 például permetezéssel, porlasztással, ködösítéssel, porozással, beszórással, füstöléssel, elgázosítással, öntözéssel, csávázással vágy inkrusztálással. Az alkalmazásra kész készítmények hatóanyag-45 koncentrációját széles határokon belül változtat­hatjuk, általában 0,0001% és 10%, előnyösen 0,01 és 1% közé esik. A hatóanyagokat jó eredménnyel alkalmazhatjuk az úgynevezett ultra-low-volume eljárásban is, ek-50 kor akár 95% hatóanyagtartalmú készítményeket is használhatunk, vagy felvihetjük a 100%-os ható­anyagot önmagában is. A találmány szerinti hatóanyagok hatékonyságá­nak bizonyítására az alábbi kísérleti eredményeket 55 adjuk meg. Az A—E. biológiai példákban a vegyületek szá­mozása megegyezik a példákban szereplő számozás­sal. Az ismert összehasonlító készítmények szerkezete 60 az alábbi: O a) II (CH30) 2 P - 0 - CH—CC12 65 Br Br 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom