166788. lajstromszámú szabadalom • Vákuumos emelőszerkezet

166788 6 veletnél a hengerben létrejövő vákuumot (nem ábrázolt) tömlőkön keresztül juttatjuk az 1 tapadócsészékhez, ahol a szükséges szívóerőt ezek a csészék ily módon ki tudják fejteni. Az 1 tapadócsésze munkavégzési helyzetben (3. ábra) valamilyen hengeres 5 testen, például egy csövön fekszik fel. Munkavégzésen kívüli, tehát feszültségmentes helyzetben a tapadócsésze alakját a 2. ábra szemlélteti. A tapadócsésze több egymás mellett fekvő lapos 3 szegmensből áll, amelyek egymással párhuzamosan helyezkednek el, és amelyek közül a kívül elhelyezkedők rövidebbek, mint a belül elhelyezkedők, úgyhogy a szegmensek íves helyzetben együttesen egy íves tárcsát alkotnak. A szegmensek között és/vagy alatt a 4 tömítés van kialakítva, vagy elemek formájában, vagy rávulkanizálással, úgyhogy ily módon tökéletes tömítést biztosító és flexibilis lemez alakul ki a tapadócsésze alatt. A 3 szegmenseket és a 4 tömítést körbenfutó 35 tömítőajak veszi körül, amely a levegőnek a nyomás alatti térbe hatolását a 4 tömítés alatt meggátolja. Az egyes 3 szegmensek 20 bordákkal rendelkeznek, amelyekbe a szegmensek mentén húzódó 9 csapok illeszkednek. A 9 csapokon az alsó 6 húzókarok vannak csuklósan rögzítve, amely húzókarok a 9 csapoktól kiindulva egy centrális 8 agyig húzódnak, mely az alsó 6 húzókar egy hosszúkás résében mozgatható. Csak a belső húzókarok esetében van normál kerek furat kiképezve, mivel a belső húzókarokat egyedül nem kell a 8 agy felé elmozgatni. Az egyes 6 húzókarok között, amelyek a tapadócsésze középvonalához képest kétoldalt szimmetrikusan helyezkednek el, 11 távtartótárcsák vannak elrendezve (4. ábra). Egy 21 tolókarmantyú révén, amely a legközelebbi belső 6 húzókarra hat, a 8 agy egy külső 6 húzókarhoz képest nem mozgatható. A 8 agy szemben fekvő végén 50 szorítószerkezettel rendelkezik, amelynek segítségével a 6 húzókarok a 4. ábrán baloldalt elhelyezkedő külső húzókar kivételével együttesen rögzíthetők. Az 50 szorítószerkezet 13 lengő-emelőkarral rendelkezik, amely a 12 csap segítségével a 8 agy végén csuklósan van rögzítve. A 13 emelőkar peremein 14 görgők helyezkednek el, amelyek a legkülső 6 húzókarnak támaszkodnak. Amennyiben a 13 lengő-emelőkart a 22 kézifogantyú segítségével a nyíl irányában elmozgatjuk, az a 14 görgőkön legördül, és a 8 agyat kifelé húzza, úgyhogy a 6 húzókarokat együttesen egymással eltolhatatlanul rögzíti. Amikor a 13 lengőemelőkar túljut a legkülső húzási ponton, magától rögzítődik, mivel a kereszttartó a peremek között a 8 agynak ütközik. A fentiekben leírt módon lehetséges tehát a húzókarokat a legegyszerűbb megoldással az íves test felületére illesztett helyzetükben rögzíteni. Ez a rögzítés más módon például távvezérléssel, hidraulikus, pneumatikus, elektromos vagy mechanikus úton is történhet. A hidraulikus vagy pneumatikus energiát a dugattyúnak a 2 vákuumhengerből történő kifelé mozgatásával is előállíthatjuk, amennyiben például a 2 vákuumhengerrel párhuzamosan egy hidraulikus vagy pneumatikus hengert is elhelyezünk, és a leadó vagy fogadódugatytyúk között a tapadócsészékhez összekötő vezetékeket csatlakoztatunk. 5 A szorítási, ill. rögzítési műveletet a szakember természetesen számos más önmagában ismert, kézenfekvő módon is végre tudja hajtani. Előnyösnek bizonyult az a megoldás, amely szerint a 6 húzókarokat a 9 csapokhoz hosszúkás rések 10 segítségével csuklósan csatlakoztattuk, amely rések hosszirányú kiterjedése a vízszintes helyzetben levő 3 szegmensek irányával párhuzamos. Ezeknek a hosszúkás réseknek a segítségével az egyes szegmensekre jobb erőátvitel biztosítható, és egyidejű-15 leg a kisebb felületi egyenetlenségek kiegyenlítései is lehetővé válik. Nehezebb terhek emeléséhez több tapadócsészét célszerű egymás mellett sorban elhelyezni. Ehhez a tapadócsészéket a 36 tartó a 16 csap segítségével 20 rögzíti, mimellett a mindenkori külső 6 húzókarok, amelyek a legbelső 3 szegmensen vannak rögzítve, a 15 karmon vannak elrendezve. A 16 csap a 15 karom függőlegesen felfelé álló peremeiben kiképzett 17 hosszúkás résen van átvezetve, miáltal az egy 25 1 tapadócsészék közötti csekély távköz-szabálytalanságok kiegyenlíthetők. A 15 karom vízszintes fenékrésze és a 36 tartó között a gumiból készült 19 ütközőtestek vannak elrendezve, amelyek bizonyos játék kiegyenlítése mellett; az erőt a 36 tartóra 30 adják át. A 4 tömítés alatti térben a vákuumot vagy egy járulékos vákuumszivattyú, vagy a 2 vákuumhenger segítségével vezetékeken át hozzuk létre. A vákuumhenger, amely a 36 tartó felett helyezkedik 35 el, az emelőszerkezet működtetésével lép működésbe dugattyújának kifelé mozgatása révén, miáltal létrehozza az emelendő tárgy emeléséhez szükséges vákuumot. A fentiekben leírt emelőszerkezet segítségével 40 meglepő módon lehetővé vált nemcsak az emelendő tárgyak felemelése, hanem hosszabb időtartamon keresztül a levegőben tartása is. Ehhez az szükséges, hogy a tapadócsészék az 1. ábra szerinti vízszintes helyzetükből az emelendő tárgy, például 45 az 5 hengeres test felületére felhelyezésükkor felfeküdjenek, mimellett a húzókarok megfelelő helyzetükbe állnak be. Ennek lehetővé tételére a 8 agy a 7 hosszúkás résekben eltolódik. Miután ez a beállás bekövetkezett, a húzókarok a húzóerő egyen-50 letes felvétele érdekében egymáshoz viszonyítva elmozdíthatatlanul rögzítve vannak. Ezt követően történik a vákuum közlése és a tárgy felemelése. Számítások és kísérletek bizonyítják, hogy a találmány szerinti tapadócsészékkel még 20—30 cm 55 falvastagságú csövek is felemelhetők. A 6—8. ábrák szerinti kiviteli példánál az eltérés főként a tapadócsészék felfüggesztése és beállítása vonatkozásában jelentkezik. Maguknak a tapadócsészéknek a szerkezete lényegében a 2—5. ábrák 60 szerintivel azonos. A 6. ábra szerinti kiviteli példánál más felfüggesztési megoldást alkalmaztunk, mint a 3. ábra szerinti kiviteli példa esetében. Az 1 tapadócsésze rögzítési helyén a 36 tartó oldalt kinyúló, 42 fura-65 tokkal ellátott 38 peremekkel rendelkezik, mimel-3