166766. lajstromszámú szabadalom • Eljárás eburnamonin és eburnamin, valamint optikailag aktív izomerjeik előállítására
3 166766 4 namonint és/vagy az eburnamint, ily módon ezek szintetikus előállítását az ismert eljárásoknál kedvezőbb feltételekkel oldjuk meg, egyszerűbb, kevesebb lépésszámú, iparilag jobban alkalmazható, gazdaságosabb eljárást dolgozzunk ki. Azt találtuk, hogy a (Ha) és/vagy (IIb) képletű vegyületekből egyszerű oxidációval állítható elő az eburnamonin vagy az eburnamonin és az eburnamin keveréke. Nevezetesen a cisz-l-etil-l-(2'-hidroxi-2'-karboxi-etil)-1,2,3,4,6,7,12,12b-oktahidro-indolo[2,3-a]kinolizinből az eburnamin és az eburnamonin keveréke, a cisz- 1-etil- l-(2'-hidroxi-2'-alkoxi-karbonil-etil)-l ,2,3,4-6,7,12,12b-oktahidro-indolo[2,3-a]kinolizinből az eburnamonin keletkezik oxidáció hatására. Amennyiben az oxidáció végén eburnamonin és eburnamin keverékét kapjuk, a keverék két komponensét vagy elválasztjuk egymástól, vagy a keveréket tovább oxidálva eburnamonint, illetve a keveréket redukálva eburnamint kapunk. Találmányunk eljárás (la) és/vagy (Ib) általános képletű eburnamonin és eburnamin előállítására — mely képletekben Z oxocsoportot, vagy hidrogénatomot és hidroxilcsoportot jelent — azzal jellemezve, hogy valamely (Ha) és/vagy (IIb) általános képletű vegyületek közül — mely képletekben R hidrogénatomot vagy 1—5 szénatomos alkilcsoportot jelent — a) olyan (IIa) és/vagy (IIb) képletű vegyületeket, melyekben R hidrogénatomot jelent, valamely szerves oldószer jelenlétében, emelt hőmérsékleten, célszerűen a reakcióelegy forráshőmérsékletén, egy vagy több oxidálószerrel, mint mangándioxiddal, ezüstkarbonáttal reagáltatunk, majd a kapott reakciókeverék komponenseit szétválasztjuk, kívánt és adott esetben rezolváljuk, vagy b) olyan (Ha) és/vagy (IIb) képletű vegyületeket, melyekben R hidrogénatomot jelent, valamely szerves oldószer jelenlétében, emelt hőmérsékleten, célszerűen a reakcióelegy forráshőmérsékletén egy vagy több oxidálószerrel, mint mangándioxiddal, ezüstkarbonáttal reagáltatunk, majd a kapott reakciókeveréket komplex fémhidriddel redukáljuk, a kapott izomereket epimerizáljuk és a kapott eburnamint kívánt és adott esetben rezolváljuk, vagy ismert módon eburnamoninná oxidáljuk, kívánt és adott esetben rezolváljuk, vagy c) olyan (Ha) és/vagy (IIb) képletű vegyületeket, melyekben R 1—5 szénatomos alkilcsoportot jelent valamely szerves oldószer jelenlétében, emelt hőmérsékleten, előnyösen a reakcióelegy forráshőmérsékletén egy vagy több oxidálószerrel, mint mangándioxiddal, ezüstkarbonáttal reagáltatunk, majd a kapott eburnamonint, kinyerjük, kívánt és adott esetben rezolváljuk, vagy komplex fémhidriddel redukáljuk, a kapott izomereket epimerizáljuk és a kapott eburnamint kívánt és adott esetben rezolváljuk. Az oxidálószer kiválasztásának alapvető szempontja, hogy az az alkalmazott reakciókörülmények között alkalmas legyen a szekunder alkohol ketonná történő oxidálására anélkül, hogy a molekula bármely más részét oxidálná. Tapasztalatunk szerint előnyös olyan oxidálószereket kiválasztani, melyek standard redoxipotenciálja 0,3— 5 1,0 V között van. A reakció lefolytatásakor természetesen figyelembe kell venni, hogy ezen túlmenően az oxidáció kimenetelét a koncentráció-viszonyok, az oldószer, valamint a reakcióhőmérséklet is nagymértékben befolyásolja. 10 Oxidálószerként az alábbi vegyületeket alkalmazhatjuk: ezüstkarbonát, mangándioxid, réz(II)-oxid, ezüstoxalát, réz(II)-aminkomplex, ólomdioxid, ezüstoxid stb. Az „egy vagy több oxidálószer" kifejezés arra vonat-15 kozik, hogy a felsorolt oxidálószerek kémiai összetétele nehezen definiálható, és előállításuk módja, valamint az alkalmazott reakciókörülmények függvényében többféle vegyületet képviselnek. így például mangándioxid alkalmazása esetén MnOa , Mn 2 O s és MnO, ezüstkarbo-20 nát alkalmazása esetén Ag2 (C0 3 ) és Ag a O is van jelen, s nem tisztázott, hogy melyik komponens milyen mértékben játszik szerepet az oxidációban. Eljárásunk egyik előnyös foganatosítási módja szerint a reakcióelegyben nehezen oldódó oxidálószert al-25 kalmazunk, mint például ezüstkarbonátot, mangándioxidot stb. és az oxidálószert valamely inert hordozóra felvive használjuk. További előnyös foganatosítási mód szerint az alkalmazandó egy vagy több oxidálószert kevés idővel a 30 reakció végrehajtása előtt állítjuk elő valamely közismert reakcióval, többnyire oly módon eljárva, hogy a komponensek vizes oldatait elegyítjük és az ily módon keletkező oldhatatlan oxidálószert elkülönítjük. Ily például a mangándioxid reagens előállítását úgy végezzük, 35 hogy mangán (II) sót káliumpermanganáttal oxidálunk lúgos közegben. Az előbbiekben felsorolt előnyös foganatosítások kombinációi ajánlatosak és tapasztalatunk szerint igen előnyösek. Ilyen kombinációra nyílik lehetőség például 40 az oxidálószer hordozóra történő lecsapásával, melynek eredményeképpen hordozóra felvitt aktivált oxidálószert nyerünk. Az oxidációnál valamely szerves oldószert elsősorban aromás, hidroaromás, valamint alifás szénhidrogé-45 neket és klórozott szénhidrogéneket vagy ezek keverékét alkalmazzuk, de adott esetben más, a reakció szempontjából inert oldószer is felhasználható, például dietiléter, tetrahidrofurán, piridin, dimetilformamid stb. A lejátszódó reakciók legalább részben heterogén fá-50 zisban végbementnek tekinthetők, így a reakció kivitelezésénél, ennek megfelelően kell eljárni, elsősorban a komponensek megfelelő intenzitású érintkeztetése szükséges. Az átalakulási reakció mechanizmusa még tisztázat-55 lan, az azonban megállapítható, hogy az oxidáció mellett dekarboxileződés is lejátszódik. Ebből következően a dekarboxilezési reakciók foganatosításának ismert módszerei eljárásunkban is előnyösen alkalmazhatók, elsősorban valószínűleg az emelt hőmérséklet alkalma-60 zása hat kedvezően, de a választott oxidálószer, valamint oldószer katalitikus hatása is előnyösen befolyásolhatja az eredményt. A találmány szerinti eljárás a) változatának foganatosítási módja szerint olyan Ha és/vagy IIb képletű ve-65 gyületből indulunk ki, melyben R hidrogénatomot je-
