166737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 11-dezoxi-prosztaglandin- analógok és származékaik előállítására
5 166737 6 keverék forrási hőmérsékletén egy megfelelő trifenilfoszfinnal való reagáltatásával, majd a keletkezett 2-oxoalkilfoszfóniumhalogenidnek egy szervetlen bázisban, például vizes nátriumkarbonát-oldatban szobahőmérsékleten való kezelésével állíthatók elő. Nyilvánvaló, hogy azoknak a IX általános képletű vegyületeknek a karboxilcsoportja, amelyek képletében A XII általános képletű csoportot jelent, valamint az X általános képletű vegyületeknek a karboxilcsoportja ismert módszerekkel átalakítható alkoxikarbonil- vagy adott esetben alkilcsoportokkal szubsztituált karbamoilcsoportokká, és hogy a X általános képletű vegyületek karbonilcsoportja ismert módszerekkel átalakítható alkoxiiminocsoporttá, továbbá, hogy a IX és X általános képletű vegyületek hidroxilcsoportja ismert módszerekkel átalakítható aciloxicsoporttá, és végül, hogy a IX és X általános képletű vegyületek viniléncsoportja ismert módszerekkel etiléncsoporttá redukálható. Az így kapott vegyületekből más I általános képletű vegyületek is előállíthatók ismert módszerek szerint. így például olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R3 alkoxikarbonilcsoportot jelent, olyan I általános képletű karbonsavaknak, amelyek képletében R3 karboxilcsoportot jelent, egy XXII általános képletű alkohollal — ebben a képletben R10 1—12 szénatomos alkilcsoportot jelent — való reagáltatásával készíthetők. Az alkohol feleslege oldószerként szolgálhat, és a reakciót szervetlen sav, például sósav vagy kénsav jelenlétében, előnyösen 50 és 160 C° közötti hőmérsékleten, célszerűen a reakciókeverék forrási hőmérsékletén hajthatjuk végre. Vagy úgy is eljárhatunk, ha R10 —CHRU R 12 általános képletű csoportot jelent — ebben a képletben Ru és R 12 azonosak vagy különbözők lehetnek, és hidrogénatomot vagy kevés szénatomos alkilcsoportot jelentenek —, hogy az I általános képletű karbonsavat előnyösen szobahőmérsékleten, iners szerves oldószerben, előnyösen dialkiléterben, például dietiléterben, egy XXIII általános képletű diazoalkánnal reagáltatjuk. Egy másik változat szerint egy ilyen I általános képletű karbonsav ezüstsója előnyösen egy iners szerves oldószer, például aromás szénhidrogén (pl. benzol) jelenlétében magasabb hőmérsékleten, célszerűen a reakciókeverék forrási hőmérsékletén egy R10Z 3 általános képletű alkilhalogeniddel reagáltatható — ebben a képletben Z3 halogénatomot jelent, és R 10 a fenti jelentésű. Olyan I általános képletű amidok, amelyek képletében R3 adott esetben egy vagy két alkilcsoporttal szubsztituált karbamoilesoportot jelent, ismert módszerek szerint készíthetők. Például a következő eljárások alkalmazhatók: a) Egy XXIV általános képletű vegyületet — ebben a képletben R13 és R 14 azonosak és különbözők lehetnek, és hidrogénatomot vagy alkilcsoportot jelentenek — iners szerves oldószerben, például egy kevés szénatomos alkanolban, előnyösen etanolban, vagy benzolban, előnyösen 50—100 C° hőmérsékleten, célszerűen a reakciókeverék forrási hőmérsékletén, előnyösen bázisos katalizátor, például egy alkálifémalkoxid, például etanolban oldott nátriumetoxid jelenlétében egy XXV általános képletű — ebben a képletben R1( R 2 , R 4 , R 5 , n és X a fenti jelentésűek, és R15 1—12 szénatomos alkilcsoportot jelent — vegyülettel reagáltatunk. b) Egy XXV általános képletű vegyületet bázisos katalizátor, például nátriummetoxid jelenlétében Allred es Hurwitz [J. Org. Chem. 30, 2376 (1965)] módszere szerint formamiddal vagy alkilezett formamiddal reagáltatunk. 5 c) Egy másik változat szerint ilyen I általános képletű amidok, amelyek képletében azonban R2 nem jelenthet hidrogénatomot, egy XXVI általános képletű megfelelő savhalogenidnek előnyösen szobahőmérsékleten és egy iners szerves oldószer, például egy dialkiléter 10 jelenlétében egy XXIV általános képletű vegyülettel való reagáltatásával készíthetők. Ezekben a képletekben Rx, R4 , R 5 , R 13 , R 14 , n, X és Z2 a fenti jelentésűek, és R£ alkanoilcsoportot jelent. Azok az I általános képletű vegyületek, amelyek kép-15 létében R2 alkanoilcsoportot jelent, a megfelelő I általános képletű alkoholokból állíthatók elő, amelyek képletében R2 hidrogénatomot jelent, ismert módszerek szerint, például a megfelelő savanhidriddel való reagáltatással, előnyösen egy bázis, például piridin jelenlété-20 ben, előnyösen szobahőmérsékleten, célszerűen iners szerves oldószer, például egy aromás szénhidrogén (pl. benzol) jelenlétében. Olyan I általános képletű ketonok, amelyek képletében R4 oxigénatomot jelent, átalakíthatók alkoxiimin-25 jeikké ismert módszerek szerint, például a megfelelő alkoxiaminnal való reagáltatással. Azok az I általános képletű vegyületek, amelyek képletében X etiléncsoportot jelent, és Rx, R 2 , R 3 , R 4 , R 5 és n a fenti jelentésűek, például a megfelelő I általános kép-30 létű vegyületeknek, amelyek képletében X viniléncsoportot jelent, ismert módon való redukálásával, például egy hidrogénező katalizátor, például palládium-szén jelenlétében, célszerűen nyomás alatt való hidrogénezésével állíthatók elő. 35 Azok az I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R3 karboxilcsoportot jelent, a megfelelő I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R3 alkoxikarbonilcsoportot jelent, lúgos hidrolízisével készíthetők. 40 Azoknak az I általános képletű ciklopentanonszármazékoknak, amelyek képletében R3 karboxilcsoportot jelent, a nem toxikus sóin olyan sókat értünk, amelyek kationjai a szükséges mennyiségben alkalmazva viszonylag ártalmatlanok az állati szervezetre, úgyhogy az I 45 általános képletű vegyület farmakológiai tulajdonságait nem rontja le az ilyen kationoknak tulajdonítható mellékhatás. Ezek a sók előnyösen vízben oldhatók. Előnyös sók az alkálifémek, például a nátrium vagy a kálium sói, továbbá az ammóniumsók és farmakológiailag 50 elfogadható, vagyis nem toxikus aminsók. A karbonsavakkal sók képzésére alkalmas aminők jól ismertek, és például ilyenek az ammónia egy vagy több hidrogénatomjának 1—6 szénatomos alkilcsoporttal, 1—3 szénatomos hidroxialkilcsoporttal, 3—6 szén-55 atomos cikloalkilcsoporttal, fenilcsoporttal, 7—-11 szénatomos fenilalkilcsoporttal és 7—15 szénatomos fenilalkilcsoporttal való szubsztituálásával keletkező vegyületek. A fenilcsoportok és a fenilalkilcsoportok fenilrésze 60 adott esetben egy vagy két 1—6 szénatomos alkilcsoporttal lehet szubsztituálva. Alkalmas aminők azok is, amelyek elméletileg az ammónia két hidrogénatomjának egy olyan szénhidrogénlánccal való összekötése révén állnak elő, amely nitrogén-, oxigén- vagy kénatomokkal 65 lehet megszakítva, úgyhogy a terminális csoportokhoz 3
