166683. lajstromszámú szabadalom • Eljárás háromkomponensű hőrekeményedő bevonóanyag előállítására
MAGYAR SZABADALMI 166683 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEIRAS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY A Bejelentés napja: 1973. IX. 11. (BU—684) Nemzetközi osztályozás: C 09 d 3/66 ^w% Közzététel napja: 1974. XII. 28. \ ORSZÁGOS / TALÁLMÁNYI £-HIVATAL Megjelent: 1976. XII. 31. Feltalálók: Tímár János vegyészmérnök, Feuer István vegyészmérnök, Szathmáry Ferenc vegyészmérnök, Budapest Tulajdonos: Budalakk Festék- és Műgyantagyár, Budapest Eljárás háromkomponensű hőrekeményedő bevonóanyag előállítására A festék felhasználó iparágak fejlődése egyre nehezebben összeegyeztethető lakktechnikai sajátosságok együttes megvalósítását követeli meg a felületbevonó anyagoktól. Például a bútoriparban használt farostlemez festék rétegének, vagy egy háztartási 5 gép bevonatának igen keménynek kell lennie ahhoz, hogy az állandó használat közben kopásállóságot és karcolásállóságot biztosítson és így a bevont tárgy tartósan megőrizze eredeti dekoratív hatását, ugyanakkor azonban a festék film ne váljon rideggé, ill. 10 kellően rugalmas legyen ahhoz, hogy a bevonat leválását meggátolja és így állandó felületvédelmet biztosítson a bevont tárgynak. A gyárak festőmű-; helyeinek kellő termelékenységét viszont csak úgy lehet biztosítani, ha a felhasznált festék igen gyor- 15 san keményedik meg a tárgy felületén. Legtöbbször az is lényeges, hogy a bevonatok ne sárguljanak és kellő víz-, illetve vegyszerállósággal rendelkezzenek. Fontos szempont magának a festékanyagnak tartós tárolhatósága is. 20 A fenti célok elérését legtöbbször módosított poliésztergyanta alapú hőrekeményedő bevonatok alkalmazásával közelítik meg. Igen nehéz azonban az összes filmtulajdonságok vonalán optimumot megközelítő kompromisszumot elérni. 25 Ismeretesek az irodalomból háromkomponensű lakkfestékrendszerek, amelyeknél epoxigyanta bevitelével igyekeztek a poliészteramingyanta rendszer lakktechnikai tulajdonságait javítani. (Turner R. J.—Swift G. Die Verwendung von 30 Epoxiharzen bei der Herstellung modifizierter Alkydharze, Kunststoff Rundschau 1959. október 10. szám 440 oldal.) Timár J.—Simonyi M. Háromkomponensű lakkfesték-kötőanyag előállítása és vizsgálata: (Magyar Kémikusok Lapja 1963. 12. sz. 585. oldal). Ezeket az epoxigyanta tartalmú háromkomponensű lakkfesték bevonatokat ma már igen kedvezőtlen sárgulási tulajdonságaik, továbbá gyors ridegedésük miatt a felhasználó iparágakban igen ritkán alkalmazzák. Javíthatók a bevonat sajátságai azzal is, ha a poliésztergyanta módosítására rövid szénláncú 6—14 szénatom számú monokarbonsavakat használnak. Ezek alkalmazásával rövidíthető a beégetési idő és keményebb bevonat nyerhető. (Ezeket a poliésztergyantákat viszont már nem lehet epoxigyantával kombinálni, korlátozott összeférhetőségük miatt.) Rövidíti a beégetési időt az is, ha poliolként nagy funkcionalitású alkohol komponenst (pl.: pentaeritrit) alkalmaznak, az így nyert filmek azonban rossz adhéziós tulajdonságokkal rendelkeznek és ridegek. Valamivel javítható a tapadás az ún. lineáris poliésztergyanták hozzáadásával, ezek azonban mintegy lágyítóként hatnak és így lerontják a bevonat víz-és vegyszerállóságát. Gyorsítható a beégetés nagyobb reaktivitású amingyanták használatával is, az ilyen festékeknek azonban igen rossz a tárolhatósága és a belőlük nyert bevonat rideg és szintén rossz a tapadás. 166683 1
