166668. lajstromszámú szabadalom • Eljárás korrózió-állóság és korróziós védőhatás gyors meghatározására

7 166668 8 réz elektródjára V2 kp súlyú nehezéket tettünk, majd a kamrát lezártuk. Ezután a két elektród vezetékét árammérő műszer közbeiktatásával ólomakkumulátor sarkaira kapcsoltuk úgy, hogy a rendszer 4 volt feszültség alatt állt, a vizsgálati mintát anódnak, a rézelektródot kaíódnak kapcsolva és három órán át vezettünk át áramot a rendszeren. A három órán át tartó vízbontás (elektrolízis) után az áramkört megszakítottuk, majd a kamrából kivettük a két elektródot, a köztük levő celofánokkal. A celofánokat külön-külön desztillált vízzel leöblítettük, majd 30%-os glicerin-oldatba mártottuk és két üveglap közé helyeztük. A vizsgálati mintát desztillált vízzel leöblítés után szűrőpapírral szárazra töröltük, majd a környezeti hőmérséklet felvétele és a teljes száradás után Lange-féle fotométerrel vizsgáltuk. Az elektromos izzólámpa mintára bocsátott fénynyalábjáról visszavert fénymennyiség galvanométerrel vizsgálat előtt és után mért értékeinek különbsége adta a leromlás mértékét. A vizsgálati mintán közvetlenül felfekvő celofánra a mintán látható korróziós leromlás hűen átkopírozódott. A celofánon átbocsátott fénynyaláb vizsgálat előtt és után mért értékének különbsége ily módon szintén a mintán bekövetkezett leromlás mértékét adja. A kapott értékek nagyságrendileg jellemzőek az acélalapra felhordott réz-nikkel-króm bevonatra. Ugyancsak jellemző a mintával közvetlenül érintkező celofán zöldes, barnás, vöröses, sárgás elszíneződése, ami a celofánlemez micelláiba diffundálódott réz-, nikkel-, króm-, illetve vasoxidoktól származik. 2. példa Anódosan oxidált, az 1. példában megadott méretű alumínium lemezt szintén két egyenlő darabra vágva párhuzamosan vizsgáltunk. Széntetrakloridban áztatás után, tiszta széntetrakloriddal ledörzsöltük a vizsgálatra kerülő felületet és így előkészítve a két mintát az 1. példában ismertetett módon összeállítottuk, kamrába helyeztük és 4 volt feszültség mellett elektrolizáltuk. Három órás elektrolizálás után az összeállított rendszert széjjelszedtük és az 1. példában leírtak szerint jártunk el. 3. példa Hegesztett rozsdaálló acél kristályközi korrózióra való hajlamának kimutatására egy hőkezelés nélküli, valamint egy szenzibilizáló hőkezelésnek kitett, az 1. példában adott méretű rozsdaálló acéllemez-mintának egyik szélét políroztuk és széntetrakloridban áztatás, majd tiszta széntetrakloriddal öblítés után a két lemezt az 1. példában ismertetett módon összeállítottuk azzal az eltéréssel, hogy a lemezekre úgy helyeztük rá a nedves celofánokat, hogy a celofánok és a katód is a katód teljes hosszában túlérjenek a minták polírozott szélein. Ezután a celofánokkal elválasztott elektródpárokat az, 1. példában ismertetett módon kamrába helyeztük, elektrolizáltuk, majd a keletkezett elváltozásokat mikroszkóppal vizsgáltuk. A vizsgálat azt mu-5 tattá, hogy a hőkezelés nélküli minta csak a hegesztési zónában és annak közvetlen környezetében szenvedett kristályközi korróziót, ugyanakkor a szenzibilizáló hőkezelésnek kitett minta teljes vizsgált felületén lyukkorrózió és kristályközi korrózió kelet-10 kezett. Szabadalmi igénypontok: 15 1. Eljárás ötvözetlen és ötvözött acélok, továbbá egyéb fémek és ötvözetek, valamint ezekre felhordott fémes, nemfémes szervetlen és szerves bevonatok korrózióállóságának és korróziós védőhatásának gyors meghatározására készgyártmányokon, vagy 20 azokkal egyező technológiával készült próbatesteken, azzal jellemezve, hogy a vizsgálati felületen elektromos árammal vizes elektrolitból vízbontás során atomos oxigént fejlesztünk, amelynek oxigén molekulává alakulását és a vizsgálati felületről buborékok 25 alakjában való eltávozását a vizsgálati felülettel szoros érintkezésbe hozott, a bontásra kerülő vizet tároló szemipermeábilis hártyarendszerrel akadályozzuk és a fejlesztett oxigén által okozott korróziós elváltozásokat meghatározzuk. 30 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a szemipermeábilis hártyarendszert vizsgálat előtt vizes elektrolitban — célszerűen ^CVoldatban áztatjuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foga-35 natosítási módja, azzal jellemezve, hogy a két elektróda közé kerülő, áramvezetővé tett hártyarendszert több rétegből állítjuk össze. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az áramvezetővé tett 40 hártyarendszert különböző permeábilitású rétegekből állítjuk össze. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az elektrokémiai vizsgálatot a vízbontáshoz szükséges, 45 vagy annál nagyobb feszültségen végezzük. 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a vizsgálati felület korróziós elváltozásának mértékét közvetlen a vizsgált felületen, vagy a vizsgált felü-50 lettel közvetlen érintkezésben tartott szemipermeábilis hártyán műszer segítségével — célszerűen fotoelektromos módszerrel — mérjük. 7. Az 1—6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a 55 korrózióállóság meghatározását a különböző alapfémekből, ill. fémbevonatokból keletkezett ionok hatására változást mutató indikátorral impregnált szemipermeábilis hártyákból — célszerűen celofán lemezekből — készített „rétegmásolatok" segítségével vé-60 gezzük. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 76.2788.66-42 Alföldi Nyomda, Debrecen — Felelős vezető: Benkő István igazgató 4