166655. lajstromszámú szabadalom • Eljárás linkomicin-származékok előállítására
9 166655 10 színtelen pálcaszerű kristályokat képező anyag az alábbi fizikai állandókkal rendelkezik: Olvadáspont: 225—226 C° Forgatás, («)D = +225° (c =0,9876, kloroform) Elemzés a C18 H 29 0 8 NS 2 ( =451,55) képletre: Számított: C% 47,88, H% 6,47, N% 3,10, S% 14,20; Talált: 47,87, 6,49, 3,19, 14,31. Molekulasúly (tömegspektrum, M+ )=451 B—1. lépés: metil-7-dezoxi-7(S)-metiltio-a-tiolinkozamidin (6. reakcióvázlat) A—1. lépés szerint előállított 8,05 g metil-N-acetil-2,3,4-tri-0-acetil-7-dezoxi-6(S)-metiltio-a-tiolinkozamidint és 100 ml hidrazinhidrátot mágneses keverővel történő keverés közben 22 órán át 160 C°-os olajfürdőn visszafolyató fürdő alatt enyhe forrásban tartunk. A színtelen reakcióelegyből az illó anyagokat olajfürdőn, 110 C° hőmérsékleten, 7 Hgmm nyomáson végzett desztillációval eltávolítva metil-7-dezoxi-7-(S)-metiltio-a-tiolinkozamidint kapunk. A színtelen folyadékot metanolból kikristályosítva az alábbi fizikai állandókkal rendelkező színtelen kristályos anyagot kapjuk: Olvadáspont: 174—175 C° Forgatás, (a)D = + 260° (c = 0,6790, víz) Elemzés a C20 H 21 O 4 NS 2 ( =283,41) képletre: Számított: C% 42,38, H% 7,47, N% 4,94, S% 22,63; Talált: 42,39, 7,52, 4,65, 22,78. Molekulasúly (tömegspektrum, M+ )=283 C—1. lépés: 7-dezoxi-6(S)-(metiltio)-linkomicin-hidroklorid(metil-6,7,8-tridezoxi-7-(metiltio)-6-transz-)l-metil-4-propil-L-2-pirrolidinkarboxamido)-1 -tio-L-treo-a-D-galakto-oktapiranozid-hidroklorid 4,15 g (2 mólekvivalens) tra^isz-propilhigrinsav 150 ml vízmentes acetonitrilben készített elegyéhez hozzáadunk 4,44 g (4,4 mólekvivalens) trietilamint, majd a szilárd anyag oldódása után az oldatot jég-metanol fürdőn — 5 C°-ra lehűtjük és a trietilammóniumkloridot kikristályosítjuk. Az oldathoz — legfeljebb — 3 C°-os hőmérséklet tartásával — hozzáadunk 2,73 g (2 mólekvivalens) izobutil-klórformátot, majd a reakcióelegyet 20 percen keresztül — 3 — 5 C°-on keverjük. Ezután 2,83 g (1 mólekviválens) B—1. lépés szerint előállított metil-7-dezoxi-7(S)-metiltio-a-tiolinkozamidin 20 ml metanolban és 20 ml vízben készített oldatát adjuk a vegyes anhidridhez, s így gondoskodunk a kivált trimetilammóniumklorid oldásáról is. 2 óra reagál tatás után a vékonyrétegkromatográfiás elemzés szerint az aminocukor foltja eltűnik és nagyobb Rf -értéknél új folt jelenik meg. (A kromatografálást szilikagél adszorbensen, 1 : 1 metanol-kloroform futtatószerrel végezzük.) A reakcióelegyből az illékony részeket forgólombikos bepárlóban 40 C°-on, 7 Hgmm nyomáson végzett művelettel távolítjuk el, a szirupsűrűségű párlási maradékot vízben oldjuk: e célból az elegy pH-ját 1 n töménységű sósav hozzáadásával 2 értékre állítjuk be. A savas oldatot kétszer metilénkloriddal extraháljuk, a szerves extraktumokat elöntjük. A vizes oldat pH-ját 50%-os vizes nátriumhidroxid-oldattal pH 11-ig lúgosítjuk, a kapott opálos reakcióelegyet háromszor metilénkloriddal extraháljuk, az extraktumokat egyesítjük, vízmentes nátriumszulfáton megszárítjuk, a lúgos kémhatású vizes fázist elöntjük. A metilértkloridos extraktumból forgólombikos bepárlóban 40 C°-on 7 Hgmm nyomáson végzett művelettel a metilénkloridot eltávolítjuk, a párlási maradékként kapott sárga szirupot 1200 g szilikagélen kromatogra-5 faljuk. Az adszorbenst 5,8X90 cm méretű, 2000 ml térfogatú kolonnába töltjük, az eluálást 1 : 15 metanolkloroform eleggyel végezzük. 1800 ml oldószer átfolyatása után 50 ml-es frakciókat gyűjtünk, a frakciók anyagtartalmát a fenti rendszerben, szilikagél adszorben-10 sen végzett kromatografálással határozzuk meg. A 21—54. frakciókat egyesítjük, az oldószert bepárlással eltávolítjuk, majd a párlási maradékként kapott színtelen szirupot hidrokloriddá alakítjuk. E célból a terméket vízben oldjuk és híg — In töménységű — 15 sósavat adunk hozzá pH 3-ig. Az oldatot megfagyasztjuk és liofilizálva színtelen formában az alábbi fizikai állandókkal rendelkező 7-dezoxi-7(S)-(metiltio)-linkomicin-hidrokloridot kapjuk. Forgatás, (a)D = + 125° (c =0,8840, víz) 20 Elemzés a C19 H 37 0 5 N 2 S 2 HCl (=473,20) (szabad bázis = 436,63) képletre: Számított: C% 48,23, H% 7,88, N% 5,92, S% 13,56, Cl% 7,50; Talált: 25 48,84, 7,71, 5,90, 12,96, 7,25. Molekulasúly (tömegspektrum, M+ ) =436. Biológiai hatás: in vitro, körülbelül 8-szor hatásosabb a linkomicinnél, különösen gram-negatív baktériumok ellen hatásos. 2. példa 7-dezoxi-7(S)-(etiltio)-linkomicin-hidroklorid 35 A—2. lépés: metil-N-acetil-2,3,4-tri-0-acetil-7-dezoxi-7-(S)-(etiltio)-a-tiolinkozamidin Az A—1. lépésben leírt eljárást ismételjük meg, azzal 40 a különbséggel, hogy kiindulási anyagként metilszulfid helyett etilszulfidot alkalmazunk és a visszafolyató hűtő alatt történő forralást 7 órán keresztül folytatjuk. A 62%-os hozammal kapott metil-N-acetil-2,3,4-tri-0--acetil-7-dezoxi-7(S)-(etíltio)-a-tiolinkozamidin fizikai 45 állandói a következők: K = l,85 (az 1. példában szereplővel azonos oldószer-rendszerben). Olvadáspont: 236—237 C° Forgatás, («)D = + 215° (c = 0,95, kloroform) 50 Elemzés a C19 H 31 C 8 N S 2 képletre: Számított: C% 49,01, H% 6,71, N% 3,01, S% 13,77; Talált: 49,18, 6,47, 3,47, 13,17. 55 Ha a fenti vegyület ellenáramú megoszlásos extrakcióval végzett tisztítása során a 12. példában alkalmazott oldószer-rendszert (1:1:1:3 etanol-víz-etilacetát-ciklohexán elegy) használjuk, akkor a terméket 6,15 K-ér^ téknél kapjuk. 60 B—2. lépés: metil-7-dezoxi-7(S)-(etiltio)-a-tiolinkozamidin Az A—2. lépésben kapott végterméket a B—1. lépés-65 ben ismertetett eljárással metil-7-dezoxi-7(S)-(etiltio)-a-5
