166619. lajstromszámú szabadalom • Eljárás, nagy kopásállóságú védőbevonat előállítására, vékonyrétegű fémes mágneses tárolólemezekhez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1973. IV. 9. (RO—719) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1972. IV. 10. (WP C 09 d/162/169) Közzététel napja: 1974. XI. 28. Megjelent: 1976. X. 31. 166619 Nemzetközi osztályozás: C 08 g 22/04 C 09 d 3/72 Feltalálók: Koppe Hans-Jürgen vegyész, Dessau, Georgi Joachim vegyész, Dessau, Astalosch Albert fizikus, Dessau, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Kombinat Robotron cég, Radeberg, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás nagy kopásállósága védőbevonat előállítására, vékonyrétegű fémes mágneses tárolólemezekhez i A találmány tárgya eljárás nagy kapásállóságú védőbevonat előállítására vékonyrétegű fémes mágneses tárolólemezekhez. A poliuretánból készült bevonatok ismertek. Az utóbbi években olyan hidroxilcsoport-tartalmú akri- 5 lát-gyantákat fejlesztettek ki, amelyek biuret-típusú alifás izocianátokkal vagy aromás triizocianátokkal reagálnak. A szóbanforgó biuret-típusú izocianátokat víz és hexametiléndiizocianát 1 : 3 mólarányú reagáltatásával, az aromás triizocianátokat trimetillol- 10 propán és toluiléndiizocianát 1 : 3 mólarányú reagáltatásával állítják elő. A vékonyrétegű mágneses tárolólemezek védőrétegeként az eddigiekben csak epoxidgyantákat és poliamidokat alkalmaztak. 15 Ezeknek a védőrétegeknek az a hátrányuk, hogy csak 5 jxm-nál vastagabb rétegben alkalmazhatók. A poliamidok hátránya, hogy oldhatóságuk igen kicsi, a poliészter-poliuretánok és a poliéter-poliuretánok pedig hólyag- és kráterképződésre hajlamo- 20 sak — ez pedig a bevonatok kopásállóságát csökkenti. Az ismertetett bevonatok további hátránya, hogy a készítés során a szárítási idő legalább 30 perc, és a száradás időtartama erősen függ a hidroxilvegyület elágazási fokától és az izocianát-kom- 25 ponens reakcióképességétől. Az erősen elágazó hidroxilvegyületeket tartalmazó bevonatok már 30 perc száradási idő után tökéletesen szárazak, a bevonatok azonban ridegek és ezért védőbevonatként nem alkalmazhatóak. A lineáris hidroxilvegyületek száradá- 30 sához gyakran 8 óra száradási időre van szükség. Az előpolimerizált termékek reakcióképessége gyakran kisebb, mint a diizocianátoké — ennek következtében a száradási idő tovább nő. Az alapként hidroxilcsoporttartalmú akrilgyantákat és triizocianátokat tartalmazó poliuretánok kevésbé hajlamosak ugyan hólyag és kráter képzésére, biuret-poliizocianátok vagy aromás triizocianátok alkalmazása esetén azonban a felületegységre eső hólyagok száma még mindig nagy. A találmány vékony fémréteggel ellátott mágneses tárolólemezek javított kopásállóságú bevonatainak előállítási eljárására vonatkozik. E bevonatok egyúttal a lemez és a felvételt/lejátszást biztosító fej futási tulajdonságait is javítják. A védőbevonatokat a találmány szerint oly módon állítjuk elő, hogy egy szabad NCO-csoportot tartalmazó, 60—90%-ban adipinsav-, hexántriol- és 1,4--butándiol-alapú poliésztert tartalmazó keverékből 5—10%-os fölöslegben vett toluiléndiizocianáttal készített előpolimer 0,9—1,1:1 NCO—OH aránynak megfelelő mennyiségben egy 30—70 súly% sztirolt és 70—30 súly% butilakrilátot tartalmazó kopolimerrel reagáltatunk etilacetátban, a kapott 10—20 súly%-os oldatot a vékonyrétegű fémes mágneses tárolólemez felületére visszük, és az oldószert elpárologtatjuk. Ha a 0,9:1 keverékaránynál kisebb arányt alkalmazunk, akkor a térhálósodás foka nem kielégítő, ez pedig a bevonat mechanikai tulajdonságainak, kü-166619 1