166598. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált fenilalkanol-származékok előállítására

166598 az előbbiekben leírt egyik módszer szerint alkilezéssel 1 általános képletű diéterré, mely képletben, R3 , R 4 és n jelentése a megadott és Rx jelentése —OR 10 csoport és R2 jelentése R ln csoport, ahol R10 jelentése a megadott, vagy acilezéssel az I álta­lános képletű diészterré, mely képletben R3, R 4 és n jelentése a megadott R1 jelentése -0-acil csoport és R2 jelentése acil-csoport, alakítjuk át. Emellett intermedierként többnyire a meg­felelő monoéter, illetőleg monoészter is képződik, melyet közvetlenül tovább alkilezünk, illetőleg acilezünk. Az I általános képletű vegyületeket savakkal a meg­felelő savaddíciós sókká alakíthatjuk. Ezt az átalakítást olyan savakkal végezzük, melyek fiziológiailag elfogad­ható sókat képeznek. Erre a célra szerves és szervetlen savakat, mint például alifás, aliciklikus, aralifás, aromás vagy heterociklikus egy- vagy több-bázisú karbonsava­kat vagy szulfonsavakat alkalmazhatunk, mint amilyen a hangyasav, ecetsav, propionsav, piválsav, dietilecetsav, oxálsav, maionsav, borostyánkősav, pimelinsav, fumár­sav, maleinsav, tejsav, borkősav, almasav, aminokarbon­savak, szulfaminsav, benzoesav, szalicilsav, fenilpropion­sav, citromsav, glükonsav, aszkorbmsav, nikotinsav, izonikotinsav, metánszulfonsav, etándiszulfonsav, (3-hid­roxietánszulfonsav, p-toluolszulfonsav, naftalin-mono-és -diszulfonsavak, kénsav, salétromsav, halogénhidro­génsavak, mint klórhidrogénsav vagy brómhidrogénsav, vagy foszforsavak, mint az ortofoszforsav. A savaddíciós sókból az I általános képletű vegyülete­ket erős bázisokkal, mint nátrium- vagy káliumhidroxid­dal, nátrium- vagy káliumkarbonáttal, illetőleg a fém­es ammóniumsókból erős savakkal, elsősorban ásványi savakkal, mint sósavval vagy kénsavval, felszabadíthat­juk. A találmány szerinti új vegyületeket szilárd, folyékony és/vagy félfolyékony gyógyászati hordozóanyagokkal keverve mint gyógyszereket alkalmazhatjuk, az ember­es állatgyógyászatban. Hordozóanyagként olyan szerves vagy szervetlen anyagok jönnek tekintetbe, melyek parenterális, enterális, vagy helyi felhasználásra alkal­mazhatók, és amelyek az új vegyületekkel nem lépnek reakcióba, mint például a víz, növényi olajok, benzilal­kohol, polietilénglikol, zselatin, laktóz, keményítő, magnéziumsztearát, talkum, vazelin, koleszterin. Paren­terális alkalmazásra különösen az oldatok szolgálnak, előnyösen olajos vagy vizes oldatok, valamint szuszpen­ziók, emulziók vagy .injekciók. Enterális alkalmazásra felhasználhatók a tabletták, drazsék, szirupok, levek vagy szuppozitoriumok, helyi alkalmazásra a kenőcsök, krémek vagy púderek. A megadott készítmények adott esetben sterilizálhatok, vagy segédanyagokat, mint csúsztató-, konzerváló-, stabilizáló-, vagy nedvesítősze­reket, emulgátorokat, ozmózisnyomást befolyásoló só­kat, pufferanyagokat, színező-, ízesítő- és/vagy aroma­anyagokat tartalmazhatnak. Az anyagok előnyösen dózisegységenként 0,1—2000 mg dózisban adagolhatok. 1. példa a) A 2-(3-nitro-4-klórfenil)-allilalkohol és 3-hidroxi­piperidin reakciójával, majd katalitikus redukcióval aminovegyületté, diazotálással és a diazonium-csoport klóratomra történő kicserélésével előállított 3,6 g 2-[3--klór-4-(3-hidroxipiperidino)-fenil]-allilalkoholt metanol és etilacetát keverékében szobahőmérsékleten hidrogén­nel, 0,6 g palládium-csontszén-katalizátor (5 súly% pal­ládium) jelenlétében hidráljuk. A hidrogénfelvétel befe­jezése után a reakcióelegyet szűrjük, a szűrlétet bepárol­juk és a maradékot frakcionálva 2-[3-klór-4-(3-hidroxi­piperidino)-fenil]-propán-l-olt mint a két racemát keve­rékét kapjuk; forráspont: 180 °C/0,05 mm; olvadás­pont: 75—82 °C. Kitermelés 32—36%. Analóg módon: 2-[3-klór-4-(3-hidroxipirrolidino)-fenil]-allilalkoholból, 2-[3-bróm-4-(3-hidroxipirrolidino)-fenil]-allilalkoholból, 2-[3-metil-4-(3-hidroxipirrolidino)-fenil]-allilalkoholból, 2-[3-bróm-4-(3 -hidroxipiperidino)-fenil]-allilalkoholból, 2-[3-metil-4-(3-hidroxipiperidino)-fenil]-allilalkoholból, hidrálással, palládium-csontszén jelenlétében állíthatjuk elő a következő vegyületeket: 2-[3-klór-4-(3-hidroxipirrolidino)-fenil]-propán-l-ol, forráspont: 186—192 °C/0,01 mm; kitermelés: 41%. 2-[3 -bróm-4-(3 -hidroxipirrolidino)-fenil]-propán-1 -ol, forráspont: 194—202 °C/0,01 mm; kitermelés: 37%. 2-[3-metil-4-(3-hidroxipirrolidino)-fenil]-propán-l-ol; 2-[3-bróm-4-(3-hidroxipiperidino)-fenil]-propán-l-ol, 2-[3-metil-4-(3-hidroxipiperidino)-fenil]-propán-l-ol. b) 5,4 g 2-[3-klór-4-(3-hidroxipiperidino)-fenil]-pro­pán-1-olt (olvadáspont 75—82 °C/60 ml) dimetilforma­midban oldunk, majd nitrogénáramban és keverés köz­ben 1 g nátriumhidridet adunk hozzá, 2 óra hosszat 40 °C-on keverjük és lassan 10 ml dimetilformamidban oldott 6,2 g metiljodidot csepegtetünk hozzá. A reak­cióelegyet 50—60 °C-on keverjük, 5 óra után ismét 10 ml dimetilformamidban oldott 3,1 g metiljodidot adunk hozzá és a reakcióelegyet további 13 óra hosszat 50—60 °C-on keverjük. A reakcióelegyet vízre öntjük, éterrel extraháljuk, az éteres fázist vízzel mossuk, nát­riumszulfáton szárítjuk, majd az étert ledesztillálva és a maradékot kromatográfiásan (Kieselgel/benzol) tiszt títva, 2-[3-klór-4-(3-metoxipiperidino)-fenil]-l-metoxi­propánt kapunk; forráspont 143—146 °C/0,1 mm. Kitermelés: 88%. Analóg módon 2-[3-klór-4-(3-hidroxipiperidino)-fe­nil]-propán-l-ólból nátriumhidriddel és etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil- vagy szekunder butiljodid­dal reagáltatva állíthatjuk elő a következő vegyületeket: 2-[3-klór-4-(3-etoxipiperidino)-fenil]-l-etoxi-propán, 2-[3-klór-4-(3-n-propoxipiperidino)-fenil]-1 -n-propoxi­propán, 2-[3-klór-4-(3-izopropoxipiperidino)-fenil]-l-izopropoxi­propán, 2-[3-klór-4-(3-n-butoxipiperidino)-fenil]-l-n-butoxi­propán, 2-[3-klór-4-(3-izobutoxipiperidino)-fenil]-l-izobutoxi­propán, 2-[3-klór-4-(3-szekunder butoxipiperidino)-fenil]-l­-szekunder-butoxipropán. Az előbbiekben megadott alkiljodidok helyett a meg­felelő bromidok vagy szulfátok is alkalmazhatók. c) 5,4 g 2-[3-klór-4-(3-hidroxipiperidino)-fenil]-pro­pán-1-olt (olvadáspont: 75—82 °C) 25 ml piridinben oldunk, 25 ml ecetsavanhidridet adunk hozzá és 24 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A reakció­elegyet ezután vízre öntjük, éterrel extraháljuk, nátrium­-hidrogénkarbonát-oldattal és vízzel mossuk, majd nát­riumszulfáton szárítjuk, az oldószert ledesztilláljuk és 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom