166598. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált fenilalkanol-származékok előállítására
166598 7 8 és trifenil-metil-foszfóniumbromid és fenillítium reakciójával állíthatjuk elő. A Ha általános képletű viniléter-, illetőleg vinilészterszármazékokat, ahol B, R4 , és R u jelentése a megadott és Z jelentése a Zg általános képletű csoport (—CH=CHR1 ), Rx jelentése a megadott, például a Ha általános képletű aldehidekből, mely képletben, B, R4 és R u jelentése a megadott és Z jelentése —CHR3 —CHO általános képletű csoport, ahol R3 jelentése a megadott, egy savanhidrid és ezen sav alkálifém sójának keverékében történő melegítéssel állíthatjuk elő. Előnyösen alkalmazhatjuk a fenti Ha általános képletű aldehidből, ecetsavanhidrid/nátriumacetátban való melegítéssel kapott enolacetátot. A IIc általános képletű vegyületeket, mely képletben Rx , R 3 , R 4 és U jelentése a megadott, ismert eljárás szerint a IV általános képletű vegyületek — ahol Y, R2 és n jelentése a megadott — és az V általános képletű vegyületek — ahol Rx és R 3 jelentése a megadott és R9 jelentése R 4 csoport reakciójával állíthatjuk elő. A líd általános képletű vegyületek diazóniumsóit, mely képletben Rj^ és R3 jelentése a megadott, W jelentése pedig egy W3 általános képletű csoport — ahol R2 és n jelentése a megadott — ismert módon, például a VI általános képletű vegyületek — ahol Rx és R3 jelentése a megadott — 3-hidroxi-piperidinnel vagy 3-hidroxi-pirrolidinnel, illetőleg ezek O-alkil- vagy O-acil-származékaival végzett reakcióval; majd a nitrocsoport nem nemes fémmel és ásványi savval történő redukciójával, például vassal híg sósavoldatban, vagy katalitikus hidrogénezéssel, vagy alkalikus közegben, például cinkporral vizes nátriumhidroxid-oldatban; és a kapott aminovegyület ezt követő diazotálásával, — 20 °C és +5 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 0 °C-oh, sósav vagy brómhidrogén vizes oldatában számított mennyiségű szervetlen nitrittel, előnyösen nátrium- vagy káliumnitrittel, állíthatjuk elő. Az eljárást a szokásos szerves oldószerben, a diazotálást szerves nitrittel, mint n-butinilnitrittel, n-amilnitrittel vagy izoamilnitrittel, előnyösen sósav vagy hidrogénbromid jelenlétében is lefolytathatjuk. A Ha általános képletű vegyületek, mely képletben Z, R4 és R u jelentése a megadott, B jelentése —CH = CH—CH2 -csoport (F. Fieser, M. Fieser: Reagents for Organic Synthesis, 78, és 79. oldalak; John Wiley and Sons, 1967.) ismert módon a VII általános képletű vegyületekből — ahol Rv R 3 és R 4 jelentése a megadott — brómozással, előnyösen brómimiddel, mint N-brómszukcinimiddel, a szokásos oldószerben 20 °C és 120 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen az oldószer forráspontján, adott esetben előnyösen rövidhullámú fénnyel végzett egyidejű besugárzással, és az ezt követő szolvolízissel állíthatók elő. Az alkalmazott szolvolizáló-szertől függően a Ha általános képletű alkohol, mely képletben, Z, R4 és B jelentése a megadott és Ru jelentése hidrogénatom és hidroxi-csoport, vagy a Ha általános képletű észter, mely képletben Z, R4 és B jelentése a megadott és Ru jelentése hidrogénatom és 0-acil-csoport, állítható elő. A Ha általános képletű kiindulási vegyületeket, mely képletben Z, R4 és B jelentése a megadott és 5 Ru jelentése oxigénatom, például a VI általános képletű vegyületekből — ahol Rx és R3 jelentése a megadott — 3-piperidon- vagy 3-pirrolidon-etilénketállal reagáltatva, majd a nitro-csoport redukálásával, diazotálással és a diazo-csoport klór-10 vagy brómatomra történő kicserélésével, a ketál-csoport egyidejű elszappanosításával állíthatjuk elő. A megfelelő IIb általános képletű vegyületeket, melyekben R12 jelentése brómatom, a VII általános képletű vegyületek -— ahol Rlt R 3 és R 4 jelentése a megadott-brómozásával és 15 ezt követő hidrogénezésével állíthatjuk elő. Az I általános képletű vegyületek a találmány szerinti azokból a Ha általános képletű vegyületekből, mely képletben R4, R u és B jelentése a megadott és Z előnyös jelentése —CHR3 —A általános képletű cso-20 port, ahol A jelentése a megadott, redukáló-, előnyösen hidrogénleadó szerrel, különösen komplex fémhidriddel reagáltatva, könnyen előállíthatók. Redukálószerként katalitikusan aktivált hidrogént, 25 naszcensz hidrogént, vagy kémiai redukálószert alkalmazhatunk. A katalitikus hidrogénezéshez katalizátorként alkalmazhatunk például nemesfém-, nikkel- és kobalt-katalizátorokat, karbonsav-származékok redukálására ezen 30 túlmenően kevert katalizátorokat, pl. réz-krómoxidkatalizátort, így nemesfém-katalizátorok hordozóanyagokon (például platina szénen, palládium kalciumkarbonáton vagy stronciumkarbonáton), mint oxidkatalizátorok (például platinaoxid), vagy finomeloszlású fém-35 katalizátorok kerülhetnek alkalmazásra. Nikkel- és kobalt-katalizátorokat célszerűen mint Raney-fémeket, de a nikkelt kovaföldre, vagy horzsakőre, mint hordozóanyagra lecsapva is alkalmazhatjuk. A hidrogénezést szobahőmérsékleten és normál nyomáson, vagy maga-40 sabb hőmérsékleten és/vagy magasabb nyomáson folytathatjuk le. A hidrogénezést előnyösen 1—100 at közötti nyomáson, esetenként — mint az észterek hidrogénezésénél például kobalt-(II)-acetáttal — ennél magasabb nyomáson, továbbá —80 °C és 200 °C közötti 45 hőmérsékleten, elsősorban szobahőmérséklet és + 100 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A reakciót célszerűen a szokásos oldószerekben folytatjuk le. A hidrogénezéshez a szabad vegyületeket vagy a megfelelő sókat, például a hidrokloridot vagy nátriumsót alkalmazhatjuk. 50 A többszörös kötések hidrogénezését előnyösen normál nyomáson oly módon végezzük, hogy a számított mennyiségű hidrogén felvétele után a hidrogénezést megszakítjuk. A hidrogénezést savas, semleges vagy bázikus tartományban végezhetjük. 55 Általánosan alkalmazhatjuk redukciós módszerként továbbá a naszcensz hidrogénnel végzett eljárást, melyet fémeknek savakkal vagy bázisokkal történő kezelésével folytatunk le. így például cinket és sósavat vagy alkálihidroxidot, vasat és sósavat vagy ecetsavat, vagy ónt 60 és sósav keverékeit alkalmazhatjuk. Megfelelően használhatjuk a nátriumot vagy más alkálifémet valamely alkoholban, például etanolban, izopropanolban, butanolban, amil- vagy izoarmlalkoholban vagy fenolban, ahol a karbonsav-származékok redukcióját Bouveault— 65 Blanc szerint, előnyösen az alkalmazott alkohol forrási 4
