166586. lajstromszámú szabadalom • Átalakító

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. VIII. 11. Közzététel napja: 1974. X. 28. Megjelent: 1976. IX. 30. (KI—651) 166586 Nemzetközi osztályozás: A 61 b 5/10 Dr. Kiszel János tanársegéd, Papp László feji. mérnök, Mester Lajos csoportvezető, Budapest Torakoabdominális átalakító i A találmány a légzésfrekvencia meghatározására szolgáló torakoabdominális átalakító, amely a légzési tevékenység közben egymáshoz képest elmozduló testfelületi pontok relatív elmozdulását érzékeli, elektromos jellé alakítja és a légzésfrekvencia ér- 5 tekét műszeren jelzi vagy a légzésfrekvencia időbeli változását regisztrálja. A modern orvostudományban igen nagy jelentősége van a légzésfrekvencia folyamatos mérésének, különösen olyan súlyos kórképek esetén, amelyek- 10 ben a légzési zavar korai felismerése és gyors elhárítása döntő fontosságú. A légzésfrekvencia számszerű meghatározására eddig alkalmazott érzékelők, átalakítók sok hibával rendelkeznek, és használati körüket az is korlátozza, hogy kialakításuk révén 15 csak a felnőtt gyógyászatban alkalmazhatók. Az eddig ismert átalakítók a légzés során fellépő mozgást, hőmérsékletváltozást használták ki, és főbb típusai a következők: A mellkasi kontaktérzékelő azon alapul, hogy lég- 20 zés közben a mellkasfal két pontja közötti távolság ritmikusan változik. A mellkasi kontaktérzékelő ezt a távolságváltozást érzékeli, és ezzel a távolságváltozással mechanikus kontaktust nyit vagy zár. A kontaktus ritmikus nyitása-zárása vezérli a frekven- 25 ciamérő egységet. E megoldás hátránya, hogy a laza bőrszövet miatt a mellkas tágulását és összehúzódását nehezen lehet érzékelni. Különösen így van ez a csecsemők esetében, ahol a működtető fonal durván belevágódik a bőrbe, és a kontaktus nyitása- 30 zárása megbízhatatlan. Ha a bevágódás elkerülésére vastagabb szalagot alkalmazunk a fonal helyett, a nagyobb tapadás következtében a működés még bizonytalanabb lesz, és nem minden légzésvétel vált ki kontaktus nyitást vagy zárást. A termisztoros légzésérzékelő, amelyet a páciens orrnyílása előtt helyeznek el, a ki- és belélegzett levegő közötti hőmérsékletkülönbséget érzékeli. A hőmérsékletváltozás hatására a termisztor ellenállása változik, és ez az ellenállásváltozás vezérli a frekvenciamérő egységet. Hátránya, hogy az orr előtt elhelyezett érzékelőt a betegek rosszul tűrik, a felhelyezés gyakran nehézkes, és pl. inkubátor kondicionált terében fekvő csecsemő esetében a fűtött légtér miatt elvileg sem adhat pontos eredményt. Impedanciapletizmográfiás érzékelő, amely a mellkas két pontjára felerősített elektródok közötti ellenállásváltozást érzékeli, és ezzel vezérli a frekvenciamérő egységet. Hátránya, hogy a páciens egyéb mozgásai (köhögés, elfordulás, kar mozgatása) is impedanciaváltozást okoznak, így a kijelzett légzésfrekvencia erősen eltérhet a valódi értéktől. Találmányunk lényege egy olyan légzésátalakító, amely az eddig ismert megoldások hátrányait kiküszöböli, és nemcsak a felnőtt gyógyászatban, hanem csecsemők és koraszülöttek ellátásában is korlátozás nélkül alkalmazható. A torakoabdominális átalakító a bordaívnek és a hasfalnak a légzési tevékenység következtében létrejövő egymáshoz képesti elmozdulását érzékeli, és meghatározott elmoz-166586 1