166549. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-acilamino-CEF-3-EM-4-karbonsav-vegyületek előállítására

13 166549 14 emelt hőmérsékleten, főképpen kb. 50—150 C° hőmér­sékleten és kondenzálószer jelenléte nélkül és/vagy só­képzés nélkül végezzük. A fenti reakcióhoz a szabad glioxilsavészter-vegyület helyett ennek valamely reakció­képes oxoszármazékát, főképpen hidrátját is használ­hatjuk, mimellett a hidrát alkalmazásánál képződő vizet, ha szükséges, desztillációval, pl. azeotrop desztillá­cióval eltávolíthatjuk. A reakciót előnyösen megfelelő oldószer, így pl. dioxán vagy toluol, vagy oldószerkeverékek jelenlétében, és ha szükséges zárt edényben nyomás alkalmazásával és/vagy iners gáz-, így nitrogénatmoszférában hajtjuk végre. Valamely (VI) általános képletű vegyületben a szekun­der hidroxilcsoportot önmagában ismert módon reak­cióképes, valamely erős savval észterezett hidroxilcso­porttá, főképpen halogénatommá vagy szerves szulfonil­oxi-csoporttá alakíthatjuk át. Ehhez a reakcióhoz pl. a megfelelő halogénező szereket, így tionilhalogenidet, pl. -kloridot, foszforoxihalogenidet, kiváltképpen -klo­ridot vagy halogénfoszfóniumhalogenidet, így trifenil­foszfóniumbromidot vagy -dijodidot, valamint meg­felelő szerves szulfonsavhalogenidet, így kloridot hasz­nálunk, mimellett a reakciót valamely bázisos, előnyösen valamely szerves bázisos szer, így alifás tercier amin, pl. trietilamin vagy diizopropiletilamin, vagy piridintípusú heterociklusos bázis, pl piridin vagy kollidin jelenlétében hajtjuk végre. A reakciót előnyösen valamely megfelelő oldószerkeverék jelenlétében, szükség esetén hűtés köz­ben és/vagy iners gáz-, így nitrogéngázatmoszférában végezzük. Valamely (VII) általános képletű vegyületben a Z reakcióképes észterezett hidroxilcsoportot önmagában ismert módon valamely más reakcióképes észterezett hidroxilcsoporttá alakíthatjuk át. így pl. a klóratomot a megfelelő klórvegyületnek valamely megfelelő bróm­vagy jódreagenssel, főképpen valamely szervetlen bro­mid- vagy jodidsóval, így lítiumbromiddal előnyösen megfelelő oldószer, így éter jelenlétében végzett kezelé­sével bróm-, illetve jódatomra, vagy valamely megfelelő szerves szulfoniloxi-, így metilszulfoniloxi-csoportot halogén-, így klórionok jelenlétében halogén-, pl. klór­atomra cserélhetjük ki. Valamely (VIII) általános képletű foszfinvegyületben az Ra, R b és R c csoportok mindegyike elsősorban adott esetben funkciós csoportokkal, pl. adott esetben étere­zett vagy észterezett hidroxilcsoportokkal, így rövid­szénláncú alkoxicsoportokkal és/vagy halogénatomókkal szubsztituált rövidszénláncú alkilgyököt, vagy adott esetben pl. alifás szénhidrogéngyökökkel, így rövidszén­láncú-alkilgyökökkel és/vagy funkciós csoportokkal, így adott esetben éterezett vágy észterezett hidroxil-cso­portokkal, így rövidszénláncú alkoxicsoportokkal, ha­logénatomokkal vagy nitrocsoportokkal szubsztituált fenilgyököt jelent. A (VII) általános képletű vegyületnek a (VIII) álta­lános képletű foszfinvegyülettel — ahol az Ra, R b és R c csoportok mindegyike elsősorban fenil-, valamint rövid­szénláncú alkil-, főképpen n-butilgyököt jelent — tör­ténő reakcióját előnyösen valamely megfelelő iners oldó­szer, így alifás, cikloalifás vagy aromás szénhidrogén, pl. hexán, ciklohexán, benzol vagy toluol, vagy valamely éter, így dioxán, tetrahidrofurán vagy dietilénglikol­-dimetiléter, vagy oldószerkeverék jelenlétében végez­zük. Ha szükséges, a reakciót hűtés közben vagy emelt hőmérsékleten és/vagy iners gáz-, így nitrogénatmoszfé­rában végezzük. A közbülső vegyületként képződő (IXa) általános kép­letű foszfoniumsó-vegyület a H—Z (IXb) képletű sav 5 elemet általában spontán leadja; amennyiben szükséges, a foszfoniumsó-vegyületet valamely gyenge bázissal, így szerves bázissal, pl. diizopropiletilaminnal vagy piri­dinnel kezelve megbontjuk és a foszforanilidén-vegyüle­tet a (IX) általános képletű vegyületté alakítjuk. 10 A (IX) általános képletű vegyület —C( = O)—X kép­letű észterezett karboxilcsoportjának hasítását az X jelle­gének megfelelően különböző módon végezhetjük. így a —C( = O)—X csoportot — ahol X az —O—Rg és —O—RQ csoportokat jelenti — valamely kémiai redu-15 kálószerrel végzett kezeléssel bonthatjuk meg. Eközben enyhe reakciókörülményeket alkalmazunk, többnyire szobahőmérsékleten vagy hűtés közben dolgozunk. A kémiai redukálószerek pl. redukáló fémek, vala­mint redukáló fém vegyületek, pl. fémötvözetek vagy 20 fémamalgámok, továbbá erősen redukáló hatású fém­sók. A fenti célra kiváltképpen alkalmas a cink, cink­ötvözetek, pl. cinkréz vagy cinkamalgám, továbbá a magnézium, amelyeket előnyösen a fémekkel, fémve­gyületekkel és -amalgámokkal naszcens hidrogént létesí-25 tőhidrogént leadó anyagok jelenlétében alkalmazunk. Előnyösen használható a cink, pl. savak, így szerves karbonsavak, pl. rövidszénláncú alkánkarbonsavak, elsősorban ecetsav, vagy savas szerek, így ammónium­klorid vagy piridin- hidroklorid jelenlétében, előnyösen 30 víz hozzáadásával, valamint alkoholok, főképpen vizes alkoholok, így rövidszénláncú alkanolok, pl. metanol, etanol vagy izopropanol jelenlétében, amelyek adott esetben valamely szerves karbonsavval együtt alkalmaz­hatók, valamint az alkálifémamalgámok, így nátrium-35 vagy káliumamalgám, vagy alumíniumamalgám, oldó­szerek, így éterek vagy rövidszénláncú alkanolok jelen­létében. Erősen redukáló fémsók elsősorban a króm(II)sók, pl. króm(II)klorid vagy króm(II)acetát, amelyek vizes 40 közegek, így vízzel elegyedő szerves oldószerek, így rövidszénláncú alkanolok, karbonsavak, így rövidszén­láncú alkánkarbonsavak vagy ezek származékai, így adott esetben szubsztituált, pl. rövidszénláncú alkilgyö­kökkel szubsztituált származékai, amidjai vagy éterei, 45 így pl. metanol, etanol, ecetsav, dimetilformamid, tetra­hidrafurán, dioxán, etilénglikol-dimetiléter vagy dietilén­glikol-dimetiléter jelenlétében alkalmazhatók. Valamely (IX) általános képletű vegyületben — ahol X a — O—RS képletű gyököt jelenti — a —C( = 0)--X 50 csoportot fénnyel, előnyösen ultraibolyafénnyel végzett besugárzással megbonthatjuk. Ennek során az Rj; szub­sztituens jellege szerint hosszabb vagy rövidebb hullám­hosszú fényt alkalmazunk. így pl. azokat a —C( = O)— —O—Rő képletű csoportokat — ahol RJ; az ariigyök 55 2-helyzetében nitrocsoporttal szubsztituált, adott eset­ben további szubsztituenseket, így rövidszénláncú alk­oxi-, pl, metoxicsoportokat tartalmazó arilmetil-, fő­képpen benzilgyököt, pl. a 4,5-dimetoxi-2-nitro-benzil­gyököt jelenti, — 290 nm feletti hullámhosszúságú 60 ultraibolya fénnyel, azokat a csoportokat pedig, ame­lyekben Rő pl. adott esetben a 3-, 4- és/vagy 5-helyzetben pl. rövidszénláncú alkoxi- és/vagy nitrocsoportokkal szubsztituált arilmetil-, pl. benzilgyököt jelent, 290 nm alatti hullámhosszúságú ultraibolya fénnyel bontjuk 65 meg. Az első esetben, pl. kb. 315 nm főhullámhosszúsá-Q

Next

/
Oldalképek
Tartalom