166549. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-acilamino-CEF-3-EM-4-karbonsav-vegyületek előállítására

25 166549 26 -acilamino)-cef-3-ém-4-karbonsawá alakítható. A találmány szerinti acilezési eljárások e három típusba sorolhatók. B) eljárásváltozat: Valamely sav nátriumsójának (AcONa) 0,2 mmól mennyiségét 2 ml abszolút dimetilformamidban az A eljárásváltozat szerint 0,2 mmól triklóracetilkloriddal elegyítjük, 2 ml dimetilformamidban oldott 0,2 mmól 7(3--amino-cef-3-ém-4-karbonsavval és 0,2 mmól trietilaminnal az A) változat szerint reagáltatjuk és a reakcióterméket feldolgozzuk. C) eljárásváltozat: Valamely savklorid (AcCl) 0,25 mmól mennyiségének és 2 ml metilénkloridnak a keverékét 0,040 g (0,2 mmól) 7ß-amino-cef-3-en>4-karbonsavat és 0,070 ml (0,5 mmól) trietilamint tartalmazó 5 ml metilénklorid — 15°-ra lehűtött oldatához adjuk, az A) eljárás szerint reagáltatjuk és feldolgozzuk. Az 5. példa B) változata szerint járunk el, acilező kiindulási anyagként a malonsav-metilfélészter nátriumsóját használva. így az (IB) képletnek megfelelő 7ß-(N-metoxi-karbonilacetil-amino)-cef-3-ém-4-karbonsavat kapjuk, ahol Ac (XXI) képletű gyököt jelenti. Analízis: a vékonyrétegkromatogramon (szilikagélen, 9: 1 arányú etilacetát-ecetsav oldószerrendszerben) mért Rf érték = = 0,5—0,6; ultraibolya abszorpciós spektrum (metanolban): Xmax =255 m[x; az infravörös abszorpciós spektrum (ásványolajban) karakterisztikus sávja: 5,58 JJ.. 7. példa Az 5. példa A) változata szerint járunk el, acilező kiindulási anyagként brómecetsavkloridot használva. így az (IB) képletnek megfelelő 7ß-(N-bromacetil-amino)-cef-3-ém-4-karbonsavat kapjuk, ahol Ac a (XXII) képletű gyököt jelenti. Analízis: a vékonyrétegkromatogramon (szilikagélen, 75 : 7,5 : 21 arányú n-butanol-ecetsav-víz oldószerrendszer) mért Rf-érték =0,25—0,35; az ultraibolya abszorpciós spektrum (0,1 mólos vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldatban): Xmax =254

my.. 8. példa 0,5 ml metanolban oldott 0,128 g (0,4 mmól) 7ß-(N-brómacetilamino)-cef-3-ém-4-karbonsav és 0,047 g (0,5 mmól) 4-aminopiridin keverékét 0,048 g (0,5 mmól) diizopropiletilamin jelenlétében 40°-on a reakció befejeződéséig reagáltatjuk (az ellenőrzést vékonyrétegkromatográfiával végezzük). A reakcióelegyet bepároljuk és a maradékot kétszer preparatív vékonyrétegkromatográfiának vetjük alá (szilikagélen). így a (XXIII) képletű 7ß-[N-(4-aminopiridiniumacetil)-amino]-cef-3-em-4-karbonsavat kapjuk. Analízis: a vékonyrétegkromatogram (szilikagélen, 42 : 24 : 4: 30 arányú n-butanol-piridinecetsav-víz oldószerrendszerben) 0,25—0,4 Rf-értéket mutat; azultraibolya abszorpciós spektrum (vízben): Xmax = 262 mji,; az infravörös abszorpciós spektrum (ásványnyolajban): karakterisztikus sávja 5,62 fi,. 9. példa Az 5. példa C) változata szerint járunk el, acilezőszerként feniloxiacetilkloridot használva. így az (IB) képletnek megfelelő 7ß-(N-feniloxiacetil-amino)-cef-3-em-4--karbonsavat kapjuk, ahol Ac (XXIV) képletű gyököt jelenti. Analízis :a vékonyréteg kromatogram (szilikagélen, 75: 7,5: 21 arányú n-butanol-ecetsav-víz oldószerrendszerben) 0,4—0,5 Rf-értéket mutat. 10. példa 0,160 g 7ß-(N-bromacetil-amino)-cef-3-em-4-karbonsav, 0,066 g 4-merkapto-piridin és 0,057 g diizopropiletilamin keverékét 5 ml dimetilformamidban szobahő-15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 A) eljárásváltozat: 6. példa Valamely sav (AcOH) 0,4 mmól mennyiségét 4 ml abszolút metilénkloridban 0,056 ml (0,4 mmól) trietilamin (törzsoldat: 28,0 ml (200 mmól) trietilamin, meti- 10 lénkloriddal 100 ml-re hígítva) hozzáadásával feloldjuk. A — 15°-ra lehűtött oldathoz 0,2 ml metilénkloridban oldott 0,0452 ml (0,4 mmól) triklórecetsavkloridot (törzsoldat: 22,6 ml (200 mmól) triklórecetsavkloridot metilénkloriddal 100 ml-re hígítunk) adunk, és az elegyet 15 — 15°-on 30 percen át tovább keverjük. A vegyes anhidridet [Ac—O—C(= O)—CC13] tartalmazó oldathoz 0,040 g (0,2 mmól) 7ß-amino-cef-3-em-4-karbonsav és 0,056 ml (0,4 mmól) trietilamin 4 ml metilénkloriddal készült, finomdiszperzitású, — 15°-ra lehűtött szuszpen- 20 zióját adjuk és 30 percen át — 15°-on, majd 30 percen át 20°-on ultrahangfürdőben rázzuk. Az általában barna színű reakcióoldatot csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, és a kapott maradékot 10 ml 10%-os vizes dikáliumhidrogénfoszfát-oldat (pH = 8,9) és 5 ml etil- 25 acetát között megosztjuk. A vizes fázis pH-értékét 20%-os vizes foszforsavval 2,6-ra beállítjuk, majd etilacetáttal alaposan kiextraháljuk. Az etilacetátos extraktumot (30—50 ml) vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradé- 30 kot megfelelő oldószerrendszerben 2—5 órán át szilikagél-vékonyréteglemezen preparatív kromatografálásnak vetjük alá. A lemezt nitrogénatmoszférában szobahőmérsékleten megszárítjuk és az ultraibolya fényben (254 mjj!,) abszorbeáló szilikagél-zónát a lemezről mecha- 35 nikusan leválasztjuk és 10—30 ml etanollal vagy metanollal háromszor extraháljuk. Az extraktumokat csökkentett nyomáson bepároljuk, ekkor beige-színű vagy csaknem színtelen maradék alakjában kapjuk a 7ß-N-Ac-amino-cef-3-ém-4-karbonsavat. 40 Ha a vékonyréteg-lemez ultraibolya fényben egynél több abszorbeáló zónát mutat, akkor az egyes zónákat az előbbiek szerint külön-külön feldolgozzuk. A különböző zónákból származó anyagok egy-egy mintáját Staphylococcus aureus-ra vizsgáljuk. A mikrobiológiai- 45 lag legaktívabb zónából származó anyagot újabb preparatív vékonyréteges elválasztásnak vetjük alá, így a kromatográfiásan egységes termék elkülöníthető. 13