166531. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus vezérlési rendszer, különösen autódarúk emelő- és/vagy toronyforgató és/vagy gémbillentő művei tengelykapcsolóinak és fékeinek vezérlésére

5 166531 6 érzékelőben az áramkört, mely jelzést elektromos kábel továbbít a 26 elektropneumatikus szelephez. Ez nyitja a levegő útját, és így a vezérlőlevegő 27 gyorskioldó szelepen keresztül 28 pneumatikus kamrába kerül, amely 29 kar segítségével lazítja a fékberendezést. A vezérlőlevegő nyomását 19 kar felengedésével megszüntethetjük a vezérlőrendszerben, melynek következtében a 22 pneumatikus kamra oldani kezdi a 23 karral vezérelt tengelykapcsolót, valamint a 28 pneumatikus kamra ugyanolyan mértékben a 29 kar közvetítésével zárja a fékberendezést. A tengelykapcsoló megfelelően beállított oldása után a 25 elektromos érintkező megszakítja az áramkört, és ennek következtében a 26 elektropneumatikus szelep elzárja a 28 pneumatikus kamrát a légvezetéktől. A vezérlő levegőnyomás megszűntének következtében a 27 gyorskioldó szelep azonnal légteleníti a 28 pneumatikus kamrát, melynek következtében a fékberendezés azonnal zár. így meggátolható a berendezés adott iránnyal ellentétes irányú elmozdulása. A 24 tapintó megfelelő beállításával a késleltetési idő a szükségesnek megfelelően szabályozható. A 4. ábra a két tengelykapcsoló — egy fék kiviteli formákat ábrázolja sematikus jelekkel. A berendezés működése egy-egy irányban megegyezik a 3. ábra kapcsán ismertetett működési elvvel, azzal a különbséggel, hogy a 42 elektropneumatikus szelephez a vezérlő levegő mindkét irányból 41 átváltószelepen keresztül jut el. Az átváltószelep működése olyan, hogy a vezérlőlevegő nyomásának hatására automatikusan átvált olyan irányba, hogy a levegő útját a működtetett differenciáltolattyútól biztosítja a 42 elektropneumatikus szelephez, ugyanakkor elzárja a levegő útját a másik pneumatikus kamrához. A 30 irányváltókar két 32-32 elektromos érzékelőt működtet helyzetétől függően. A 32 elektromos érzékelők el vannak látva 31 állítható karral, amely biztosítja a működés pontos beállítását. A 32 elektromos érzékelők az irányhűséget biztosító szerv 37, 38, 39, 40 elektropneumatikus szelepeivel állnak villamos kapcsolatban. A 37, 40 elektropneumatikus szelepek a 35 „bal" differenciálszeleptől kapják, míg a 38, 39 elektropneumatikus szelepek a 36 „jobb" differenciálszeleptől kapják a vezérlő levegőt. Az irányváltókar állása határozza meg a kötéldobok forgási irányát, azaz azt a tényt, hogy az acélsodronykötél fel- vagy lecsévélődik a kötéldobon. A 32 „fel" elektromos érzékelő, amely a 30 irányváltókar „fel" állásában zárja az áramkört a 37 és 39 elektropneumatikus szelepeket hozza működésbe. A 32 „le" elektromos érzékelő, mely a 30 irányváltókar „le" állásában zárja az.áramkört a 38 és 40 elektropneumatikus szelepeket működteti. Abban az esetben, ha a forgásirány megváltozik, a tengelykapcsolók szerepe is felcserélődik, tehát az amelyik az egyik forgásirány esetén a torony jobbra forgását eredményezte, az a másik forgásirány esetén a torony balra forgását biztosítja. A feladat tehát az volt, hogy a forgásirány megváltoztatása esetén ugyanazon differenciálszelep működtetése a másik tengelykapcsolóhoz szolgáltassa a bekapcsoláshoz szükséges levegőt. A 4. ábrát megvizsgálva kitűnik, hogy a 36 differenciálszelep működtetése során a vezérlő levegő a 38 és 39 elektropneumatikus szelephez kerül. Az irányváltókar „fel" állása — azaz a hajtótengely jobbra forgása — esetében a 39 elektropneumatikus szelep nyitja a levegő útját az 50 pneumatikus kamrához, mely az 51 tengelykapcsolókart működteti és ez a torony jobbra forgását fogja eredményezni. Az irányváltókar „le" állása — azaz a hajtótengely balra forgása — esetében a 38 elektropneumatikus szelep nyitja a levegő útját, míg a 39 elektropneumatikus szelep zárva marad. Ebben az esetben a 46 légkamra a 47 tengelykapcsolókart hozza működésbe, mely szintén a torony jobbra forgását fogja biztosítani. A fentiekben ismertetett kapcsolási elv szerint a 37, 38, 39, 40 elektropneumatikus szelepek biztosítják, hogy a 35 és 36 differenciálszelepeket működtető 33 és 34 kapcsolók üzemeltetése mindig a kapcsolási iránynak megfelelő elmozdulást eredményez. Az 5. ábrán a fentiekben ismertetett vezérlések alkalmazását kívánom bemutatni egy kiviteli példán, amely sémában ábrázolja a K—51, ill. K—61 típusú autódaruk pneumatikus vezérlését. A berendezéshez a sűrített levegő a központi irányváltó függőleges csőtengelyén jut el a járműmotor légtartályából. A sűrített levegő 1 visszacsapószelepen keresztül — amely megakadályozza a levegő esetleges visszaáramlását — 2 légtartályba jut. A 2 légtartály el van látva olaj- és nedvességleválasztó berendezéssel, valamint 3 biztonsági szeleppel. A 2 légtartályból a sűrített levegő a vezérlőegységekhez kerül a differenciálszelepeken keresztül. Az elosztócső el van látva 4 légnyomásmérő órával, ahonnan bármikor leolvasható a pillanatnyi légnyomásérték. A gázadagolás vezérlését a vezérlőpult alsó részén elhelyezett lábpedállal lehet végezni. Az irányváltókar (1. 4. ábra) működtetéséhez a gépjármű tengelykapcsolóját oldani kell. Ezt 7 elektromos vezérlő kapcsoló zárásával végezhetjük, melyet az 5 lábpedál működtet. Az elektromos jel hatására a 8 elektropneumatikus szelep nyitja a levegő útját a 9 légkamrához, amely a 10 kar közvetítésével nyitja a gépjármű tengelykapcsolóját. Az 5 pedált működtetése után rugó húzza vissza eredeti helyzetébe. A gáz és a gépjármű tengelykapcsoló működtető pedáljai célszerűen úgy vannak elhelyezve, ahogy azt a gépjárművezetői gyakorlatból a gép kezelője már megszokta, tehát a gázpedál a jobb láb alatt, a tengelykapcsoló pedál pedig a bal láb alatt került elhelyezésre. A teheremelő kötéldob működtetése úgy történik a 16 szerv segítségével, mint azt a 3. ábra kapcsán már ismertettem. A gémemelő kötéldob működtetése a 17 szerv segítségével szintén úgy történik, mint azt a 3. ábrával már bemutattam, azzal a kiegészítéssel, hogy a gém süllyesztése esetén 11 kar lenyomásával üzembe helyezem a 12 differenciálszelepet, amely útján a 13 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3