166526. lajstromszámú szabadalom • Emberi epiteliális, heterploid májsejtvonal

3 166526 4 nak elő vakcinációs és diagnosztikai célra. A jelen találmány egyik célja volt ilyen sejtvonal létrehozá­sa, és pedig humán epiteliális májsejtvonalé, mely glikogént tartalmaz és mind morfológialilag, mind biokémiai aktivitásban az in vivo, működő máj sej­tekhez hasonló. Találmányunk, mint említettük, olyan humán epi­teliális heteroploid máj sejtvonalakra vonatkozik, mely tenyésztő folyadékban különálló szigeteket és elkülönülő rögöket alkot, amely morfológiailag ha­sonló az emberi máj hepatocitáihoz, generációs ideje nem haladja meg a 24 órát, glikogén-termelése leg­alább 50%-os növekedést mutat, ha a táptalajban körülbelül 1% glukóz van jelen, és vírusok szaporí­tására alkalmas. A tenyésztési eljárás kiindulási anyagául szolgáló WRL 68 sejtvonalat letétbe helyeztük az alábbi gyűj­teményekben: Wellcome Collection of Microorga­nisms and Cultures, Beckenham, Kent, Anglia, illetve American Type Culture Collection at Rockville, Ma­ryland USA (ATCC CL 48 számon). A találmány szerinti sejtvonal-típus heteroploid, azaz a tipikusan humán kromoszómák számának egy része nem diploid vagy abnormális, a mi esetünkben 63-tól 91-ig változik. A középérték 72 körül van. Mikroszkóp alatt a sejtek epitoloidok és poligonáli­sak, a hepatocitákhoz hasonlóak. A találmány szerinti sejtvonal, amelyet például emberi májsejtekből kiindulva fejlesztettünk ki, egy élő állatfaj tulajdonságaival rendelkezik. A Mayr által 1940-ben megállapított régi állatfaj definíció (Mayr, Linstey és Usingee; Methods and Principles of Systematic Zoology, McGraw-Hill, 1953, 24—25 old.) szerint „az (állat) faj a természetes populáció ténylegesen vagy potenciálisan egymás között szapo­rodó olyan csoportja, amely egyéb hasonló csopor­toktól reproduktive izolált". Azóta azonban fölis­merték, hogy ez a definíció nem említi az időleges szekvenciális fajokat, az egy-szülőjű szervezetek jól ismert típusait. Ezért a modern definíciók elhagyják az egymás közötti szaporodást, mint esszenciális kri­tériumot, és a genetikus kapcsolatot vagy reproduk­ciós folyamat során a leszármazást hangsúlyozzák. Így Blackweicher N. E. (Taxonomy, I. Wiley and Sons, Inc 1967, 163, 164 és 354 oldal) kijelenti, hogy „a faj magában foglalja az összes közös öröklöttsé­gű egyedet visszamenőleg addig a pontig, ahol az ősök már elég sok tulajdonságban különböznek ah­hoz, hogy külön fajnak tekintsük őket". A szerző azt is kinyilvánítja, hogy lényegében lehetetlen egy fajt úgy definiálni általában, hogy a megfogalmazás az összes egyedi esetre érvényes legyen, de elismeri, hogy a faj tagjai azonos jellegűek és „hasonlóak, mind a leszármazottaikhoz, mind felmenő rokonaik­hoz néhány generáción belül". G. G. Simpson fejtette ki a legfejlettebb és leg­inkább idevágó koncepciót (Principles of Animal Taxonomy, 1961, Oxford, Univ. Press, 147—155. old. és 161—163. old., valamint The Species Concept, Evolution, Vol, 285—298. old.). A faj fogalmát itt a megfelelő fejlődéstörténeti szempontból határoz­zák meg. Eszerint „a faj olyan leszármazás (populá­ciók időrendi leszármazási egymásutánisága), amely másoktól eltérő fejlődéssel és saját fejlődéstörténeti szereppel és tendenciákkal rendelkezik." A szerep fogalma a környezethez való viszonnyal van kap­csolatban, azaz rendszerint azzal való jellegzetes kölcsönhatást és morfológiai tulajdonságokat jelent. A modern faj-fogalom ezen definíciója pontosan kö-5 veti Meglitsch elméletét (On the Nature of the Spe­cies, 1954, Systematic Zoology 3., 49. és 65. old.): „Egy-szülőjű és két-szülőjű szervezetek esetében a fajt definiálhatjuk olyan természetes populációként, amely lényegében egységet alkotva él, vagy meg-10 őrzi azt a képességét, hogy egységként fejlődjék, ha a mesterséges határokat eltávolították." A találmány szerinti sejtvonal uniparenterális or­ganizmusként kielégíti a fenti kritériumokat és ren­delkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket 15 ilyen szervezetektől általában elvárnak. A találmány jobb érthetősége kedvéért és a sej­tek főbb tulajdonságaínak jobb felismerhetőségére példaképpen leírjuk a WRL 68 sejtvonal optikai és elektronmikroszkópiái megjelenéseit hivatkozással a 20 mellékelt ábrákra. Az 1. ábra egy különálló sejthalmaz képe, mely a mikroszkóp alatt látható legfőbb tulajdonságokat szemlélteti 2400-szoros nagyításban. A 2. ábra elektronmikroszkópos metszet képe 25 19 000-szeres nagyításban. Az 1. ábrán a C jelentése egyedi sejt, kerek mag­vakkal, N jelentése maximálisan 5 NL = nukleolust tartalmazó sejtmag. CP jelentése citoplazma, amely minden sejtmagot (N) körül vesz. 30 A 2. ábrán CP jelentése citoplazma, MB jelentése szemcse, mely valószínűleg lipoid anyagból áll, M jelentése mitokondrium, mely nagy számban van je­len, GL jelentése a szintén nagy mennyiségben je­lenlevő glikogén. Az elektronmikroszkópos kép igen 35 hasonló a tipikus emberi hepatocitákhoz és nagy­mértékben eltér a fibroblaszt sejtek szokásos szer­kezetétől. Azok a hasonló és lényegében azonos sejtvonalak, amelyeket a találmányban leírt sejtvonalak módosí-40 tásával vagy „klónozásával" előállíthat a szakmában jártas kutató anélkül, hogy lényegesen megváltoz­tatná a sejtvonal morfológiai, vagy funkcionális tu­lajdonságait, ugyancsak a találmány oltalmi körébe tartoznak. Jóllehet a találmány szerinti sejtanyag — 45 mint arra utaltunk — bárkinek rendelkezésére áll, mégsem lehetetlen és valószínűtlen, hogy hasonló vagy funkcionálisan lényegileg azonos humán epi­teliális heteroploid májsejtvonalat lehessen előállíta­ni más módszerrel, vagy nem várt véletlen, de re-50 produkálható esemény folytán. Az ilyen funkcionáli­san azonos sejtvonalak szintén a találmány hatálya alá esnek. A kiindulási sejtvonal WRL 68 teljesen váratlan és eredeti spontán transzformáció útján keletkezett, hu-55 mán embriószövet tripszínezése útján és azt Eagle­féle minimális esszenciális táptalajon — 10% mar­hasavó jelenlétében — 37 °C-on több hónapon át tartva. [A táptalaj leírását lásd: Eagle H., Science, 130, 432, (1959).] 60 A sejtvonal jól növekedik (fejlődik) a standard táptalajokon. Legcélszerűbben a könnyen hozzáfér­hető, az Eagle-féle minimális esszenciális, vagy az Eagle-féle alap-táptalajok (lásd: Eagle H., J. Exp. Med. 102, 595, (1955)] alkalmazhatók. Ezek kiegé-65 szíthetők szokás szerint marhasavóval, vagy külö-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom