166513. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulóztartalmú textilek kikészítésére
3 léésis 4 textilanyag fajtájától, annak előkezelésétől, valamint fonás- és szövéstechnikai felépítésétől, másrészt a fürdő fizikai tulajdonságaitól és a mechanikai fürdőeltávolításhoz használt berendezés hatékonyságától függ. Normálisan előkezelt, appretálásra kész pamutszöveteknél például normális munkamenet esetén a textilanyagnak a fürdőben történő teljes átitatással végzett impregnálásánál és ezt követő, facsaróhengerek közötti egy- vagy kétszeri kifacsarásánál a fürdőfelvétel a száraz textilanyag súlyára számított 60—70% között van, azaz jóval az SNV 98'5'92 centrifugálási módszerrel meghatározott vízvisszatartóképesség értéke felett. A vízvisszatartóképességet — amelyet W(%)-nak nevezünk — az említett SNV 98'5'92 svájci szabvány szerint az alábbi módon határozzuk meg: A vizsgálandó anyagot szükség esetén egy semleges anionaktív nedvesítőszer 3 g/liter koncentrációjú desztillált vizes oldatában 15 percig való öblítéssel tisztítjuk. Ezt a műveletet 40 ± 5 (C°-os) fürdőben végezzük a textilre vonatkoztatva 1: 25 arányú öblítőfolyadék felhasználásával. A mintát ezután desztillált vízzel 6-szor, egyenként 1—1 percig öblítjük, majd levegőn max. 40 C°-on száradni hagyjuk. A szöveteket és kötött anyagokat 10 mm élhosszúságú négyzetekre, a fonalféleségeket és a keményebb szövetek szálait mintegy 10 mm hosszúságú darabokra vágjuk. Az előkészített anyagból 1,0 g súlyú mintát mérünk be légszárazon 100—200 ml-es pohárba, és mintegy 100 ml desztillált vizet öntünk rá. Ha a minta nehezebben nedvesedik, üvegbottal enyhén megnyomkodjuk. Az áztatás közben a mintát állandóan teljes egészében a víz alatt tartjuk. A víz hőmérséklete 20 ± 2 C°. Abban az esetben, ha a minta 1 óra múlva sem nedvesedik kellőképpen, akkor a vízhez 1 g/liter koncentrációban egy nem-ionogén nedvesítőszert adunk. Az áztatást legalább 14, legfeljebb 24 órán át folytatjuk. A mintát ezután kézzel enyhén kifacsarjuk, és szálveszteség nélkül átvisszük egy G2 jelű üvegszűrőtégelybetétbe, amely egy centrifugaedényhez csatlakozik. Az összeállított centrifugaedényeket desztillált vízzel kitárázzuk és a mintákat pontosan 10 percig centrifugáljuk. A centrifugálást 1,2 • 10«±0,1 • 10« cm/sec2 (1100— —1300 g) centrifugális gyorsulásnak megfelelő fordulatszámmal végezzük, és a centrifuga belsejében a hőmérsékletet 20 ± 2 C0 -on tartjuk. A centrifugálás befejezése után a mintákat azonnal mérőedényekbe zárjuk és megmérjük a centrifuganedves mintát tartalmazó mérőedény súlyát (a). Ezután nyitott mérőedényben legalább 14 órán át szárítjuk a mintát 105 ± 2 C° hőmérsékletű szárítószekrényben, és lehűlés után lemérjük a szárított mintát tartalmazó mérőedényt (b). Ezután lemérjük a mérőedényt üresen (c). A vízviszszatartó képességet az alábbi képlettel számítjuk ki: W = 100.^(%). b—c Az „itatás" fogalom alatt ismert impregnáló folyadéknak felszórással vagy felhordással történő felvitelét, adott esetben a felesleges fürdő utólagos eltávolítását adják meg, mint egyenrangú impregnálási eljárásokat, azonban a kívánt felviendő fürdőmennyiségre vonatkozó különösebb útmutatás, javaslatok vagy a célszerű műszaki intézkedésekre vonatkozó útmutatás nélkül. 5 Emellett reprodukálható eredmények eléréséhez követelménynek tekintették viszonylag nagy fürdőmennyiség felvitelét és egy részének mechanikai úton a textilanyagban visszamaradó fürdőmennyiség egyensúlyi állapotáig való eltávolítását. 10 Meglepő módon azt találtuk, hogy a nemesítőszert lényegesen jobban kihasználhatjuk, ha a cellulóztartalmú textilanyagra a nemesítőszert, annak valamennyi komponensét tartalmazó fürdőből (a továbbiakban: 15 teljes fürdő) egyszerre vagy azok egy részét tartalmazó fürdőkből (a továbbiakban: részfürdő) egymás után oly módon visszük fel a textilanyagra, hogy a textilanyagra, /w2 \ annak súlyára vonatkoztatva legfeljebb aj + 40 1 20 V15° / mennyiségnek megfelelő össznedvességtartalom eléréséig juttatunk nemesítőszert. A képletben W a textilanyag SNV 98'5'92 szabvány szerint meghatározott százalékos vízvisszatartóképességét jelenti. 25 A fürdőfelvitel ezen megadott felső határa olyan mennyiségnek felel meg, mely kb. 10—30%-kal kevesebb azoknál a mennyiségeknél, melyek a hagyományos felvitel és az azt követő, hengerek közötti kifacsarás esetén 30 a textilanyagban visszamaradnak. A találmány további tárgyát képezi a találmány szerinti eljárás kivitelezésére szolgáló szabályozható felvivőhenger-sebességű berendezés. A találmány szerinti eljárás amellett, hogy kedvezőbb 35 előfeltételeket teremt a szárításhoz, mint a hagyományos itatásos eljárás, a nemesítőszer lényegesen jobb kihasználásának a szakember által előre semmiképpen nem látható fontos előnyét hozza magával. Ez a javulás a normális munkamódszerrel szemben abban nyilvánul 40 meg, hogy a textilanyag súlyára számított azonos menynyiségű nemesítőszer felvitele alkalmával a kívánt nemesítő hatás jelentősen fokozódik. Ezen váratlan jelenség úgy is értékelhető, hogy egy meghatározott kikészítő hatás eléréséhez adott mennyiségű textilanyagra keve-45 sebb nemesítőszert kell felvinni, mint a hagyományos munkamódszerek alkalmazása esetén. Ezen gazdaságossági szempontból értékes eljárás-jellemző mellett, több kísérletben megállapítható volt, 50 hogy a találmány szerinti eljárással elérhető nemesítő hatás intenzívebb és tartósabb, mint amely a hagyományos impregnálási technológiával biztosítható. A találmány szerinti eljárással emellett kellemesebb fogású árut állíthatunk elő. 55 Egyidejűen végzett nemeskikészítésnél és színezésnél, például színezékpigmentek használatakor, a találmány szerinti munkamódszer csökkenti a szárítás közben fellépő színezékvándorlást. Ily módon kisebb mennyiségű színezékvándorlást gátló adalékanyaggal lehet dolgozni, 60 sőt ilyen segédanyagok használatától teljesen el lehet tekinteni, miáltal jobb előfeltételek teremtődnek puha fogású áru előállításához. A hagyományos fürdőfelviteli technológiával ellentétben, a találmány szerinti eljárás javítja a lágyítószerek 65 hatását, például a térhálósított cellulóz dörzsállóságát. 2
