166497. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinazolinon vegyületek előállítására
166497 csökkentett nyomáson eIpároíat J uk és a maradékként kapott 2-(któroxalil-amino)-l°r -benzofenont 20 ml tetrahidrofuránban oldjuk. ' oldatba hűtés közben ammónia-gázt vezetünk. A >kció folyamán képződött csapadékot szűréssel elkülö'jük és tetrahidrofuránnal alaposan mossuk. A mosófyadékot egyesítjük a szűrlettel és csökkentett nyomai1 bepároljuk. Maradékként N-(2-benzoil-4-klór-fenil)^atnidot kapunk, amely 198—200 °C-on olvad, retrahidrofuránból történő átkristályosítás után 209—209 °C-on olvadó kristályos terméket kapunk. Hozam: 3,1 g (79%). -nitro-fenil)-N-metil-oxamidot, majd ezt követően 0,98 g brómot adunk hozzá. Az elegyet — 5 °C és —10 °C közötti hőmérsékleten további 1,5 óra hosszat keverjük, eközben sárga kristályok válnak ki a reakcióelegyből. 5 Az elegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 2 óra hosszat forraljuk, azután jéggel lehűtjük. A kivált kristályokat szűréssel elkülönítjük, vízzel majd éterrel mossuk és csökkentett nyomáson megszárítjuk. Ily módon 0,67 g l-metil-4-fenil-7-nitro-2(lH)-kinazolinont kapunk, 10 amely tetrahidrofuránból történő átkristályosítás után 267—267,5 °C-on olvad. Hozam: 0,65 g (76%). 9. példa 15 0,3 g fém-nátriumból 20 ml metanollal nátrium-metilát-oldatot készítünk, ezt — 7 °C hőmérsékletre hűtjük és keverés közben, — 8 °C és — 5 °C közötti hőmérsékleten, 1,0 g N-(2-benzoil-4-klór-fenil)-oxamidot, majd ezt követően 0,8 g brómot adunk hozzá. Az elegyet 20 — 8 °C-on 30 percig, majd szobahőmérsékleten 1 óra hosszat tovább keverjük, azután visszafolyató hűtő alkalmazásával 2 óra hosszat forraljuk. Lehűlés után a nem oldódó részt kiszűrjük a reakcióelegyből, a szűrletet részlegesen bepároljuk és vízzel hígítjuk. Gyanta- 25 szerű termék válik ki, amely fokozatosan kristályosodik. A képződött kristályokat szűréssel elkülönítjük és toluolban melegítéssel oldjuk; lehűlés után a kivált terméket szűréssel elkülönítjük. Ily módon 4-fenil-6-klór-2(lH)-kinazolinont kapunk, amely 300 °C felett olvad. 30 Hozam: 0,06 g (7%). 10. példa 10g l-metil-3-fenil-5-nitro-indol-2-karboxamidot 68 ml 35 jégecetben szuszpendálunk és e szuszpenzióhoz keverés közben 20 °C alatti hőmérsékleten hozzácsepegtetjük 10,2 g krómsavanhidrid 10 ml vízzel készített oldatát. Az elegyet a reakció végbemenetele céljából szobahőmérsékleten 2 óra hosszat állni hagyjuk, majd beleöntjük 40 500 ml vízbe és a kivált kristályos terméket szűréssel elkülönítjük. A kapott kristályokat 500 ml diklór-metánban oldjuk, az oldatot vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A kapott olajszerű maradékot 45 metilénklorid és éter elegyéből kristályosítjuk. Ily módon 6,44 g N-(2-benzoil-4-nitro-fenil)-N-metil-oxamidot kapunk, amely 152—157 °C-on olvad. A fenti művelet során kapott szűrletből a szokásos módon történő feldolgozás után további 0,233 g kristá- 50 lyos terméket kapunk. Összhozam: 6,67 g (60%). 11. példa 0,21 g fém-nátriumot 20 ml metanolban oldunk, az így kapott nátrium-metilát-oldatot — 7 °C hőmérsékletre hűtjük és keverés közben 1,0 g N-(2-benzoil-4-55 Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás az (I) általános képletű kinazolinon-származékok előállítására — e képletben R4 és R 2 egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatomot vagy nitrocsoportot, R4 hidrogénatomot, rövidszénláncú alkil- vagy rövidszénláncú alkil-részt tartalmazó cikloalkil-alkil-csoportot képvisel — azzal jellemezve, hogy a1 valamely, a kívánt végterméknek megfelelően helyettesített 2-amino-benzofenon-származékot valamely oxalil-halogeniddel reagáltatunk, a kapott 2-halogénoxamil-benzofenon-származékot ammóniával reagáltatjuk és az így kapott (II) általános képletű oxamidszármazékot — ahol Rx, R 2 és R 4 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — bázis jelenlétében valamely halogénnel vagy hipohalogenittel reagáltatjuk, vagy a2 valamely (II) általános képletű oxamid-származékot — e képletben Rx , R 2 és R 4 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — valamely bázis jelenlétében egy halogénnel vagy hipohalogenittel reagáltatunk, vagy b) valamely (III) általános képletű indol-2-karboxamidszármazékot — ahol Rx, R 2 és R 4 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — oxidálunk és az így kapott (II) általános képletű oxamid-származékot — ahol Rx , R 2 , R 3 és R 4 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — bázis jelenlétében valamely halogénnel vagy hipohalogenittel reagáltatjuk. 2. Az 1. igénypont bármely változata szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy hipohalogenitként nátrium-hipohalogenitet alkalmazunk. 3. Az 1. igénypont bármely változata szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy bázisként nátrium-hidroxidot, nátrium-karbonátot vagy valamely nátrium-alkoxidot alkalmazunk. 4. Az 1. igénypont bármely változata szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a reakciót oldószerként metanolban, vízben, tetrahidrofuránban vagy az említettek valamely elegyében hajtjuk végre. 5. Az 1. igénypont b) változata szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy oxidálószerként krómsavat vagy krómsavanhidridet alkalmazunk. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 76.2771.66-42 Alföldi Nyomda, Debrecen — Felelős vezető: Benkő István igazgató
