166449. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olajos szennyvizek aluminium- és/vgagy vas (III)-sókkal történő derítésekor keletkező iszapok kezelésére
MAGYAR SZABADALMI 166449 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY ^m Bejelentés napja: 1971. XII. 30. (ME—1453) Nemzetközi osztályozás: C 02 c 3/00 .^wr Közzététel napja: 1974. X. 28. .•/ ••' ' ',' v; ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1976. V. 31. Feltalálók: Nagy Géza gépészmérnök, 10% Sdrávich János felsőfokú gépésztechnikus, 25% Szebeni Gábor gépészmérnök, 25% Bódás Sándor vegyészmérnök, 40% Budapest Tulajdonos: Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest Eljárás olajos szennyvizek alumínium- és/vagy vas(III)-sókkal történő derítésekor keletkező iszapok kezelésére i A találmány tárgya eljárás szennyvíziszapok kezelésére. Közelebbről a találmány tárgya eljárás olajos szennyvizek alumínium- és/vagy vas(III)-sókkal való derítése után kapott iszapok kezelésére. A kőolaj és a kőolajszármazékok felhasználásának 5 széleskörű elterjedése következtében az olajos szennyvizek mennyisége ugrásszerűen megnőtt. Olajos szennyvizek keletkezhetnek kőolaj telepeken, kőolaj feldolgozó üzemekben, üzemanyagtelepeken, gépkocsimosó telepeken, kohászati, gépipari, vegyipari üzemekben. 10 Természetes vizekbe jutva az olaj rendkívül káros hatású mind a vizek élővilága, mind a vizek felhasználhatósága szempontjából. A hatósági rendeletek szerint élővizekbe csak olyan 15 kis olajkoncentrációjú szennyvíz engedhető be, amely mechanikai szennyvíztisztítási eljárásokkal vagy egyáltalán nem, vagy csak igen terjedelmes berendezések alkalmazásával biztosítható. Ismeretes, hogy olajos szennyvizeket nagy hatásfok- 20 kai, intenzíven lehet tisztítani alumínium- és/vagy vas(III)-sókkal történő derítés útján. Az eljárásnak vitathatatlan előnyei ellenére megvan az a hiányossága, hogy a szennyvízből eltávolított olaj a tisztítási folyamat végén nehezen kezelhető, híg hidroxid 25 iszapban jelenik meg, amely a környezetre éppen olyan káros, mint az olajos szennyvíz, így elhelyezése komoly problémát jelent. Jelenleg az olajos szennyvizek különböző vegyszerekkel történő derítésekor keletkező iszapokat általában 30 nem kezelik, hanem rendszerint közvetlenül beengedik a befogadóba, esetleg kommunális csatornába. Már egy lépést jelent előre a környezetvédelemben az iszaptavas és a szárítóágyas kezelés (Journal of American Water Works Assotiation 61, 10, 1969, 542—566; ibid. 61, 11, 1969, 619—638; ibid. 61, 12, 1969, 681—708; The American Water Works Association, Inc.: Water Quality and Treatment 3rd. Ed. 1971). Az iszaptavas kezelésnél egyszerű földgátakkal körülhatárolt területre lokalizálják a környezetet károsító anyagot. Az iszaptavak kapacitásának növelésére folyamatos dekantálást alkalmaznak. Az iszaptavak megtelésével hosszabb időszak után szivárgás és elsősorban párolgás útján az iszap tovább töményedik, de komolyabb besűrűsödésre, amely az iszap deponálását lehetővé tenné, még évek múltán sem lehet számítani. Hasonlóak mondhatók el a szárítóágyas iszapkezelésről, ahol drénezett homokágyon történik az iszap koncentrálása. Mindkét eljárás viszonylag olcsó, de rendkívül extenzív és lényegileg nem oldja meg a problémát. A valódi megoldás közelében járnak a különböző gépi víztelenítési módszerek és az iszapégetés. (Bartha István: Olajos szennyvizek tisztítása, Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest 1962), Copeland, G. G.: Design and operation of fluidized bed incinerators (Water and Sewage Works Reference Number, 1970 november, R—245—R—249). 166449 1
