166406. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált alfa, alfa-difenil-imidazol- 2-metanolok előállítására

3 166406 4 általában két főcsoportba szokták sorolni. Ezeket a csoportokat legismertebb képviselőjük után (a) morfin típusú fájdalomcsillapítóknak és (b) aszpirin típusú fáj­dalomcsillapítóknak nevezik. Az első típusú fájdalom­csillapítószerek hatása erősebb, de ismeretes, hogy lé­nyeges, néha komolyan káros mellékhatásokat, például kábultságot, csökkent légzést, toxikomániát, fizikai be­folyásoltságot, emésztési zavarokat okoznak. A második típusú fájdalomcsillapítószerek szintén okoznak mellék­hatásokat; az ebbe a csoportba sorolt vegyületek na­gyon változatos szerkezete miatt ezek a mellékhatások a szalicilsavszármazékok okozta gyomorbántalmaktól az aminopirin okozta agranulocitózisig terjedhetnek. Az I általános képletű vegyületek fájdalomcsillapító hatását egy vagy több próba eredményeiből határozot­tan megállapítottuk. Az alkalmazott próbák a követ­kezők voltak: aj Caroll és Lim módszerével patkányokkal végzett próba [M. V. Carrol és R. K. S. Lim, Archiv, int. Phar­macodyn. 125, 383 (I960)]; b) Randall és Selitto módszerével patkányokkal vég­zett próba [L. O. Randall és J. J. Selitto, Archiv, int. Pharmacodyn. 111, 409—419 (1957)]; c) d'Amour-Smith módszerével patkányokkal végzett farkcsóválásos próba (F. E. d'Amour és D. I. Smith, J. Pharm. Exp. Therap. 72, 74—79 (1941)]; d) Egerekkel végzett forró lemez próba [G. Woolfe és A. D. Macdonald, J. Pharmacol. Exptl. Ther. 80, 300—307 (1944)]. Az a) próba a morfin típusú és az aszpirin típusú fáj­dalomcsillapítószerek között bizonyos megkülönböz­tetést tesz lehetővé; a b) próbában mindkét típusú fájdalomcsillapítószer hatásosnak mutatkozik; a c) próba a morfinhoz hasonlóan nagyon erős fájda­lomcsillapítószereknél ad pozitív eredményt; a d) próba nem nagyon specifikus. A fentebb előnyös fájdalomcsillapítószerekként fel­sorolt I általános képletű vegyületek valamennyi emlí­tett próbában mind perorálisan, mind parenterálisan al­kalmazva erősen hatásosaknak bizonyultak. A továbbiakban „A-vegyület"-nek nevezett a,a-bisz­-(p-klór-fenil)-imidazol-2-metanollal a következő ered­ményeket kaptuk: a Randall-Selitto próbában az A vegyület AD100 adagja (vagyis az az adag, amely a fájdalomküszöböt 100%-kal növeli) az állatba perorálisan beadva 3,4 mg/testsúly kg; a d'Amour-Smith próbában az A vegyü­let ED50 adagja (vagyis az az adag, amely a patkányok 50%-át védi), perorálisan beadva 21 mg/testsúly kg, míg a morfin perorális adagolásakor ez az érték 45 mg/ testsúly kg. e) Az a,a-bisz(p-klór-fenil)-imidazol-2-metanollal egy speciális próbát is végrehajtottunk, hogy meghatároz­zuk, előidéz-e ez a vegyület fizikai befolyásoltságot. A Saelens és munkatársai szerinti próba [J. K. Saelens és munkatársai, Arch. int. Pharmacodyn. 190, (2), 213— 218 (1971)] az esetleges fizikai befolyásoltság gyors ellen­őrzését teszi lehetővé, amint morfin esetében megállapí­tották. Amikor az A vegyület hatását számos morfin típusú fájdalomcsillapítószer hatásával összehasonlí­tottuk, az eredmények a morfin típusú fájdalomcsillapí­tószereknél pozitívak és az A vegyületnél negatívak vol­tak. Hogy a morfin beadásával együttjáró egyes mellék­hatásokat előidézi-e ez a vegyület, azt a következő pró­bákkal figyeltük meg: f) Kutyák viselkedésének megfigyelése a fájdalomcsilla-5 pítószer beadása után. Ismeretes, hogy kutyáknál a mor­fin hányást és csökkent légzést okoz. Az A vegyület ezeknek a hatásoknak egyikét sem idézte elő. A vegyület beadása után azonban csekély stimulálást, narkózisan­tagonizmust és narkózis okozta csökkent légzést figyel-10 tünk meg. g) Macskák viselkedésének megfigyelése a fájdalom­csillapítószer beadása után. Macskákban a morfin olyan nagy izgalmat okoz, hogy teljesen fékezhetetlenekké vál­nak ; az A vegyület beadása egyáltalán semmi izgalmat 15 nem váltott ki. h) Patkányok viselkedésének megfigyelése a fájdalom­csillapítószer beadása után. A morfin a patkányokat fásulttá teszi, de az A vegyület beadása után élénkítő hatást figyeltünk meg. 20 A jelen találmány szerinti oc,a-difenil-imidazol-2-me­tanolok közül a leghatásosabbak fájdalomcsillapító képessége a morfinéhoz hasonló; de mivel ezek a vegyületek nem mutatják a morfin komoly mellékhatásait, nem lehet ezeket „morfin típusú"-aknak 25 nevezni. Ezeket inkább egy harmadik csoportba kell be­sorolni. Az I általános képletű vegyületeket gyógyszerként eredeti állapotukban vagy nem toxikus savaddíciós sóik alakjában lehet használni, vagyis olyan sókként, amelyek 30 terápiás adagban használva az állati szervezet számára nem ártalmasak. Ilyen savaddíciós sók a szervetlen sa­vak, például hidrogénhalogenidek (sósav, hidrogén­bromid) és kénsav vagy szerves savak, például oxálsav, maleinsav, borkősav, citromsav, ecetsav, tejsav, boros-35 tyánkősav, fumársav és embonsav sói. Az adag mennyisége és az adagolás módja az emlős­faj jellegétől és a kezelt állapottól függ. Étvágytalansá­got előidéző szerként felnőtt embereknek a perorális adag személyenként és naponként 25—200 mg lehet. 40 A fájdalomcsillapító hatású vegyületeket embereknek perorálisan személyenként és naponként 5—100 mg mennyiségben lehet beadni. A fájdalomcsillapításra használt injekciós oldatok koncentrációja általában 0,5—-2 mg/ml. 45 Az I általános képletű vegyületeket a találmány értel­mében úgy állítjuk elő, hogy egy II általános képletű vegyületet — ebben a képletben R15 alkálifématomot, előnyösen lítiumatomot vagy reakcióképes szervesfém­csoportot, például —MgX általános képletű csoportot 50 jelent (az utóbbi képletben X halogénatomot, előnyösen klór- vagy brómatomot jelent); R14 olyan csoportot je­lent, amely például hidrolízissel, oxidációval vagy hid­rogénezéssel könnyen eltávolítható; és Rn és R 12 a fenti jelentésűek — egy III általános képletű vegyülettel 55 reagáltatunk — ebben a képletben Rx —R 10 a fenti jelen­tésűek —, és a keletkezett szerves fémkomplexből hid­rolízissel eltávolítjuk az R15 atomot vagy atomcsopor­tot, és így olyan I általános képletű tercier alkoholt ka­punk, amelynek képletében R13 hidrogénatomot jelent, 60 vagy olyan vegyületet kapunk, amelynek képletében az imidazolgyűrű nitrogénatomján R14 csoporttal van szubsztituálva, és amikor az utóbbi esetben a szubsztitu­ens csoport nem azonos a kívánt termékben levő R13 csoporttal, akkor ismert módszerekkel eltávolítjuk az 65 említett szubsztituenst, és kívánság esetén ismert módsze-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom