166400. lajstromszámú szabadalom • Kötővarrat szövött szalagok összeerősítésére, előnyösen végtelenítésére, valamint eljárás a kötővarrat előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADAIMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1972. VI. 28. (FE—875) Ausztriai-elsőbbsége: 1971. VI. 28. (A 5600/71) Közzététel napja: 1974. IX, 28. Megjelent: 1976. V. 31. 166400 Nemzetközi osztályozás: D 06 h 5/00 Feltaláló: Pustelnik Werner oki. mérnök, technikus, Gloggnitz, Ausztria Tulajdonos: Fezfabriken Gesellschaft m. b. H.. Wien, Ausztria Kötővarrat szövött szalagok összeerősítésére előnyösen végtelenítésére, valamint eljárás a kötővarrat előállítására i A találmány tárgya kötővarrat hengerek" körül vezetett szövött szalagok összeerősítésére, előnyösen végtelenítésére, különösen papírgyártó gépek nemez- és szitaszalagaihoz, amelynél az összekötés az egyes szalagvégektől meghatározott távolságokban levő sávok- 5 ban a vetülékfonalak eltávolításával szabaddá tett láncfonalak, valamint huzalspirál és e huzalspirálon átdugott huzalelem felhasználásával történik, valamint eljárás ezen kötővarrat előállítására. Hengerek körül vezetett szövött szalagpályáknál, így 10 pl. különösen papírgyártó gépek szárítóegységeiben alkalmazott nemez- és szitaszalagoknál a szalagvégek öszszeerősítéseít a lehető legegyenletesebb szálasanyag-víztelenítés és a kötővarrat elhaladása nyomán a szálasanyagban tartósan visszamaradó minőségrontó nyomok 15 elkerülésének érdekében lehetőség szerint ütésmentesen, a legsimább átmenet kialakításával szükséges kiképezni. A kötővarrat kialakítására ismeretesek olyan megoldások, amelyeknél az egymással összekötendő szalagvégeket a szélektől meghatározott távolságokban a vetü- 20 lékfonalak eltávolításával szabaddá tett láncfonalsávok mentén kötik össze. Az így kialakított szalagvégeket 180°-os szögben visszahajlítva a szalagpályához ragasztás, varrás vagy hegesztés útján hozzárögzítik oly módon, hogy a szabaddá tett láncfonalak rendre hurkokat 25 képeznek. Az ugyanazon szalagvéghez tartozó hurkokba egy-egy huzalspirált akasztanak be, s ezeket a hurkokhoz egy-egy a huzalspirálokon és á hurkokon átdugott huzalelemmel rögzítik. A két huzalspirált egymásba helyezik és további huzalelem átdugásával kö- 30 tik össze. Az ily módon kialakított varratot tehát két huzalspirál és három huzalelem alkotja. Az egymással Összekötött szalagvégek között meglehetősen nagy távolság van, amelynek következtében a szalagvégek között ugrásszerű, egyenetlen átmenet képződik. A fenti jellegű kötővarratoknál ismeretes továbbá csupán egyetlen spirál alkalmazása is oly módon, hogy e spirálba a szalagvégek szabaddá tett láncfonalaiból fenti módon képzett hurkokat két irányból helyezik be, és szalagvégenként egy-egy az egyes szalagvégek hurkain átdugott huzalelemmel ugyanazon huzalspirál belsejében rögzítik. Ezen ismert megoldásnál is legalább két huzalelem alkalmazása szükséges, és e két huzalelem helyigénye, ill. elhelyezhetősége érdekében a huzalspirál hosszirányban elnyújtott, ovál- vagy téglalapkeresztmetszettel van kiképezve. így ezen utóbbi kötővarrat is meglehetősen durva átmenetet képez a szalagvégek között. Lényeges hátrány továbbá, hogy a szabaddá tett láncfonalsávokat határoló széleket ez utóbbi megoldásnál is 180°-os szögben visszahajlítva valamilyen ismert módon a szalaghoz kell rögzíteni. A fenti ismert kötővarratok esetében a papírpályán visszamaradó minőségrontó mechanikus nyomok alig elkerülhetők. Ezen túlmenően azonban további lényeges hátrány, hogy a kötővarrattal határos szalagvégtartományok a visszahajlított, és a szalaghoz rögzített szélek következtében a szalag többi tartományaihoz képest kettőzött vastagságúak. A szalag ezen vastagított tartományainak pl. vízgőzáteresztő képessége lényegesen kisebb mint az egyéb szalagtartományoké. 166400 1