166375. lajstromszámú szabadalom • Integrátor folyadék- és gázkromatográfiánál a kromatográf analóg jelének integrálásakor az alapvonal korrekciójára
11 166375 12 latilag az f a frekvencia lesz, vagyis az fa—f e hibaj*el eltűnik és az ellenőrző jel fe frekvenciája egyenlő az alapjel fa frekvenciájával, tehát az alapvonal a helyén van. Amikor viszont a 16 csúcsdetektor csúcsot érzékel, a 18 vezérlőegység a 10 alapvonalkorrektor 10B bemenetére, vagyis a 30 S — H kapcsoló bemenetére logikai kis szintet ad (a VIII. diagramm 0 ordinátájú szakasza), ami azt jelenti, hogy a 30 S — H kapcsoló bont (nyit) és ezzel az áramutat a 28 átalakító 28a kimenete és a 32 tartóáramkör 32A bemenete között megszakítja. Ekkor a 30 S — H kapcsoló következő bekapcsolásáig, vagyis a bekövetkezett csúcsérzékelés végéig a 32 tartóáramkör a 34 integráló egység Cl kondenzátorán a megszakítás pillanatában jelenlevő UC1 feszültséget tartja. Ez az U cl feszültséget ábrázoló VI. diagramm görbéjének a tk időponthoz tartozó értéke. A Cl kondenzátor töltése a 32 tartóáramkör 32A bemenetén át nem távozhatik, mert arrafelé az áramút meg van szakítva. A 34 integráló egység 34a kimenetén a töltés távozását a 36 impedanciakonverter akadályozza meg. Ennek nagy bemeneti ellenállása biztosítja, hogy a Cl kondenzátor feszültsége ne változzék. A 36 tartóáramkör tehát az Uk; feszültséget állandóan a 30 S — H kapcsoló megszakításához tartozó UC1 feszültség értékének megfelelő értéken tartja, amint ez a VII diagramm t/ időpont után következő szakaszából látható. Az analóg Uki feszültség tehát mindaddig a 22 átalakító 22B bemenetén van, amíg a 16 csúcsdetektor csúcsot érzékel és ezzel a 18 vezérlőegység 18a kimenetén logikai kis szintet hoz létre. A 18b kimenetén csúcsérzékeléskor megjelenő 60 logikai „igen" szint (1. ábra) indítja a 24 számlálót, amelynek 24A bemenetére az \ frekvencia van vezetve, A 24 számláló ennek függvényében önmagában ismert módon képezi a csúcs alatti terület digitális értékét. A 18 vezérlőegység 18c kimenetén megjelenő 62 logikai „igen" szint hatására a 14A bemenetre adott fa frekvencia érvényesítésével a retenciós idő digitális értékének kiírása megy végbe. Ez a folyamat addig tart, amíg a 16 csúcsdetektor a csúcs végét nem érzékeli és a 18 vezérlőegységen át nem vezérli a 18 vezérlőegységet. Ekkor a 18a, 18b, 18c kimeneteken a VIII., 60, 62 logikai „igen" szintek helyetlogikai „nem" szintek jelennek meg, a 30 S — H kapcsoló zár, a 24 számláló és a 14 kijelző egység pedig passziválódik, úgy hogy most ismét az alapvonal fentiekben leírt korrigálására kerül sor. Hátravan még annak a bebizonyítása, hogy egyrészt az összehasonlító 26 kapcsolás az fa és f e frekvenciák keverésével valóban olyan négyszögimpulzus alakú \31 feszültséget (IV. diagramm) állít elő, amelynek frekvenciája azonos az alapjel fa frekvenciájával és kitöltési tényezője arányos e két frekvencia fa — fe különbségével (a hibajellel), másrészt az UC1 feszültség valóban ezzel az fa — fe hibajellel arányos feszültség. Az első állítással kapcsolatban utalunk a 4. ábra szerinti állapotdiagrammra, valamint a gyakorlati megvalósítási példákat adó 5. és 6. ábrára. Ezekből láthatjuk, hogy az fa frekvenciájú impulzussorozat minden impulzusa a 26 kapcsolást az 1 állapotba billenti. Vezérlésnek minősül az az eset is, amikor az fa frekvenciájú impulzussorozat valamelyik impulzusának megjelenésekor a 26 kapcsolás már az 1 állapotban van. Ha viszont az fa frekvenciájú impulzussorozat impulzusszünete van a 10A bemeneten, az fe frekvenciájú impulzussorozat impulzusai a 26 kapcsolást a 0 állapotban vezérlik. Jelölje Tx (7. ábra, IV diagramm) azt az időtartamot, amelyben a 26 kapcsolás 1 állapotban van. Ta legyen az fa frekvencia (az alapjel) periódusideje. T 0 jelölje azt az időtartamot, amely alatt a 26 kapcsolás 0 állapotban 5 van. Végül legyen Te az f e frekvencia periódusideje. Különböző frekvenciájú impulzussorozatok összehasonlítása alapján megállapítottuk, hogy ha 10 akkor idő alatt 20 25 0,5<fe /f a <2 T»Ta Tx/To = 1 0), 15 vagyis a 26 kapcsolás nem érzékel hibajelet. Ez az érzéketlenségi sáv. Az (1) egyenlőtlenséggel meghatározott tartományon kívül viszont számításaink szerint 50 T,= 2 Te [int(T a /T e -k + l)]-k-T a k —0 m + 1 es T0 =T a -T 1 2 Te [int(T a /T e • k + 1)] k=0 m + 1 30 ahol es m = T/Ta (ütemszám) k=0, 1, ...,m int (integer) az egészrész képzés jele. 35 A számítás egyszerűsítése végett az egészrész képzést elhanyagolhatjuk. Ekkor 2 Ta .k+T e -k.T a 40 Tl k =° -m + 1 45 To/TV vagyis m + 1 m + 1 -»/ — T0 =T a ési tényező -Te fe-4 Ta -T e l/f a -l/f, Te l/f e f • f f l/fe -fa fa = l/fa-(fe -fe), To/T^l/f/m-m (2). 55 A kitöltési tényező tehát valóban arányos az fe és f a frekvenciák (az ellenőrző jel és az alapjel frekvenciáinak) különbségével, mert a (2) egyenletben az l/fa tag konstans érték. Ezzel első tételünket bebizonyítottuk. 60 A második tétel bizonyítása a 7. ábra alapján a következő : Mint láttuk, á négyszögimpulzus alakú U1 feszültség a szintillesztő 28 egység elhagyása után a 30 S — H kapcsoló zárt helyzetében az RC tagot alkotó 34 integráló 65 egység bemenetére "(a 32 tartóráamkör 32A bemenete) 6
