166337. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés hányados képzésére két, egymástól független változóból

3 166337 4 az integrátor kimenő feszültsége nullává válik, a kompa­rátor kezdeti állapotába billen vissza. Az ismert kapcsolási elrendezéssel képzett hányados pontossága döntő mértékben függ attól, hogy — a kap­csolástechnikai eredetű késleltetéseket szem előtt tart­va — milyen pontosan tudjuk érzékelni az összehason­lítás kezdetét és végét. Az ismert kapcsolási elrendezés­nél a hányadosképzés pontossága sok esetben nem ki­elégítő, mivel az összehasonlítás időtartamának érzéke­lése pontatlan. Ennek oka egyrészt az, hogy a vezérlő egység utasítására az összehasonlítás az integrálással egyidejűleg indul. Az integrátoroknak azonban belső berezgési folyamatokból eredően mindig van bizonyos kezdeti tehetetlensége, amely viszonylag bonyolult kap­csolási elrendezések alkalmazásával sem szüntethető meg teljesen. A kezdeti tehetetlenség következtében az integrátor kimenő feszültsége az integrálási folyamat elején nem lineárisan nő. Csak az átmeneti folyamatok lecsengése után alakul ki äz idő függvényében lineárisan emelkedő jelleggörbe. A tényleges kimenő feszültség te­hát később éri el az osztandó feszültség értékét, mintha kezdettől fogva lineárisan növekedett volna. Ennek kö­vetkeztében a hányadosképzés szempontjából döntő összehasonlítási időintervallum hossza megengedhetet­len mértékben megnő. A növekedés mértéke annál na­gyobb, minél meredekebben nő az integrátor kimenő feszültsége. Ez a jelenség különösen hátrányos abban az esetben, ha az osztandó feszültség az osztófeszültséghez képest kicsi, mivel ekkor az összehasonlítás időtartama viszonylag rövid. Figyelembe kell venni azt is, hogy a komparátor kap­csolási ideje kompenzálásának kíVánt hatása csak fel­tételesen következik be. A komparátor csupán az össze­hasonlítás végét határozza meg, miáltal a komparátor csak részben kompenzált kapcsolási ideje az összehason­lítás végén jelentkezik és meghamisítja az eredményt. Mivel a komparátor kapcsolási ideje és az ennek meg­felelő kompenzáló feszültség értéke állandó, a kompará­tor korai kapcsolásának időpontját az határozza meg, hogy az integrátornak az összegezési pontra kapcsolt kimenő feszültsége milyen meredeken nő. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, amikor az integrátor kimenő fe­szültségének meredeksége kicsi, a komparátor hamarabb kapcsol, mint amikor ez a meredekség nagy. A kompa­rátor kapcsolási ideje ezért csak az integrátor kimenő feszültségének egy adott meredeksége mellett kompen­zálható tökéletesen. így tehát a hányadost leképező időintervallum végé­nek érzékelése többé-kevésbé pontatlan, mivel az össze­hasonlítás a komparátor kapcsolása pillanatában befeje­ződik. Az összehasonlítás időtartama meghatározásá­nak pontatlansága annál nagyobb, minél kisebb az osz­tandó feszültség az osztófeszültséghez viszonyítva. A találmány által kitűzött cél olyan hányadosképző kapcsolási elrendezés létrehozása, amelynél az össze­hasonlítás időtartama egyszerű eszközökkel hibamen­tesen érzékelhető és ily módon nagy pontosságú hánya­dosképzés érhető el. Feladat két, analóg villamos feszültség — osztandó feszültség és osztófeszültiség — alakjában rendelkezésre álló, egymástól független változóból való hányados­képzésre olyan kapcsolási elrendezés létrehozása, amely­nél az osztófeszültség forrása integrátorra van kapcsol­va, és az integrátor kimenete komparátorra van csatla­koztatva, az osztandó feszültség forrása pedig a kompa­rátorra van csatlakoztatva és a komparátor abban a pil­lanatban szólal meg, amikor az integrátor kimenő fe­szültségének és az osztandó feszültségnek az értéke kö­zött előre meghatározott arány áll elő, és amely kapcso­lási elrendezésnél nemcsak az összehasonlítás végét, ha­nem annak kezdetét is a komparátor határozza meg, az utóbbit célszerűen úgy, hogy az az integrátorban fellé­pő átmeneti jelenségek lecsengése után következzék be. A feladat találmány szerinti megoldásában a kompa­rátorra korlátozó feszültségforrás van kapcsolva, a kom­parátornak első és második összegező áramköre van, a korlátozó feszültségforrás és az integrátor kimenete mindkét összegező áramkörrel össze van kötve, a máso­dik összegező áramkör az osztandó feszültségforrással is össze van kötve, az összegező áramkörök kimenetei egy-egy küszöbértékkapcsolóra vannak csatlakoztatva, mikoris az első összegező áramkörhöz tartozó küszöb­értékkapcsoló kimenete ÉS-kapu első bemenetével van összekötve, amelynek második bemenetére a második összegező áramkörhöz tartozó küszöbértékkapcsoló negált kimenete van csatlakoztatva, és az ÉS-kapu ki­menete egyúttal a komparátor kimenete is. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy cél­szerű kiviteli alakjánál az integrátor kimenete első ellen­álláson és második ellenálláson át referenciafeszültség forrásra van kapcsolva. Egy további célszerű kiviteli alaknál az integrátor be­menete vezérlő berendezéssel ellátott kapcsoló kimene­tével van összekötve és annak egyik bemenetén át az osztófeszültség forrására, másik bemenetén át pedig az első ellenállás és a második ellenállás közötti leágazási pontra van csatlakoztatva. A találmány szerinti megoldásnál az összehasonlítás kezdetét és végét is a komparátor határozza meg. Az összehasonlítás csak azután indul meg, hogy az integrá­tor kezdeti tehetetlenségének megfelelő idő már bizton­sággal eltelt. Az összehasonlítás tehát később kezdődik, mint az integrálás, így az összehasonlítás folyamán az integrátor kimenő feszültsége már lineárisan nő, ezáltal biztosítva van a pontos hányadosképzés feltétele. Az összehasonlítás kezdetének az integrálás kezdetéhez vi­szonyított késleltetése következtében az integrátor be­menetére csatlakoztatott kapcsoló egyszerű átkapcsoló érintkező is lehet, mivel a pergés nem befolyásolja az összehasonlítás pontosságát. A komparátor kapcsolási ideje mind az összehason­lítás kezdeténél, mind annak végénél jelentkezik, így az összehasonlítás időtartama — bár a komparátor kap­csolási idejének megfelelő időbeli eltolással áll rendel­kezésre — változatlan marad. Ily módon a komparátor kapcsolási idejét kompenzáló külön kapcsolási elrende­zésre nincs szükség. A hányadosképzés pontossága ab­ban az esetben sem csökken, ha az osztandó feszültség az osztófeszültséghez viszonyítva kicsi, mivel az össze­hasonlítás pontossága teljesen független ezen feszült­ségek értékétől. A találmányt a következőkben egy kiviteli példa kap­csán ismertetjük. A csatolt rajzokon az 1. ábra a példa szerinti kapcsolási elrendezés tömb­vázlata; a 2. ábra az 1. ábra szerinti kapcsolási elrendezéssel végrehajtott hányadosképzés grafikusan ábrázolva. Az 1. ábra szerinti kapcsolási elrendezés 1 integrátort tartalmaz, amelynek bemenete 2 kapcsolón át — nem ábrázolt vezérlő berendezés által adott utasítástól füg-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom