166296. lajstromszámú szabadalom • Eljárás optikai testek hibáinak kimutatására
7 166296 8 oldani, hogy az F2 felületet olyan folyadékba mártjuk, amelynek törésmutatója az üvegével azonos. Az természetes, hogy ebben az esetben csak az üveglap Fx felületének a hibáit lehet kimutatni — az üveglap két határolófelülete közötti hibáról nem is beszélve —, de nem lehet kimutatni a másik F2 felület hibáit. A két felület ilyen módon történő elválasztása azonban laboratóriumi célok szolgálatában megfelelő. Fontos, hogy az üveglap vizsgálata az ábra síkjára merőleges irányban történjék, mert ezáltal meg tudjuk közelíteni a helyes fizikai értékeket, de csak akkor, hogyha a rekesz mérete — amely tehát az ábra síkjában van elhelyezve — nem túlságosan nagy és lehetővé teszi a fénysugarak szétválasztását. Egy másik megoldás az, hogy a 11' ernyőt és a 4' fotocellát eltolt helyzetben állítjuk be és a sugár az F2 felületről verődik vissza. Ebben a megoldásban az 1 tárgyrekesz AB távolsága, de ugyanígy a 3 rekesz nyílása, valamint a fotocella 8 tengelye előnyösen az ábra síkjára merőlegesek — amint a rajzon ábrázoltuk —, és ez a hibák reális kiértékelését teszi lehetővé. (Ugyanúgy, mintha a megfigyelő ezüstözött tükröt tartana a vizsgált tárgy mögött.) Az üveglap relatív elmozdulása az X—Y tengelyre merőleges, például az ábra síkjában vagy arra merőlegesen zajlik le. A 6. ábrán látható kapcsolási vázlaton látjuk a konstans feszültséget biztosító (3 V—3 V) — csupán egy ponttal jelölt — 21 csatlakozást, amely a 22, 23 tápáramforrással van összekötve, s a tápáramforrás e csatlakozáson keresztül egyfelől a 7, 7a báziselektródákkal — melyek a 6 mérőelektródán át sorosan vannak kötve — másfelől a 24, 25 sönt ágakkal van összekapcsolva. A 26 csatlakozópontban levő feszültség — amely pontra a 6 mérőelektróda is csatlakozik — a 27 kimenőimpedanciával összekötött 21 ponton egyenlítődik ki. Az így kapott mérőfeszültséget különböző módon lehet továbbjuttatni. A 6. ábra egy ilyen lehetőség kapcsolási vázlatát tünteti fel. Ebben a kapcsolásban van egy 31 aluláteresztő-szűrő és egy 32 felüláteresztő szűrő (de lehet ehelyett egy vele egyenértékű sávszűrő is), ehhez csatlakozik egy 33 különbségképző, amelyhez a 34 egyenirányító, ez utóbbihoz pedig a 35 regisztrálókészülék csatlakozik. A találmány szerinti megoldás lehetővé teszi azt, hogy a 27 impedancia két csatlakozópontján kimenő jelet közvetlenül lehessen regisztrálni — ez a jel az eltérésre jellemző alakú, de lehet ezt a jelet integrálni, ami viszont az üveglap vastagsági eltérésére jellemző formát fog mutatni. Az alábbiakban néhány olyan adatot közlünk, amelyek a berendezés egyes szerkezeti elemeinek méretezését csupán példaképpen jelölik meg, de semmi esetre sem lehetnek korlátozó jellegűek. Bejelentő kísérletei során ezen méretezés alkalmazása mellett kielégítő eredményeket ért el: 1. a tárgy-rekesz nyílásának AB mérete 1,5 mm, hoszsza 7 mm. 2. Az 1 tárgyrekesztől 10 cm távolságban van elhelyezve a 2 tárgylencse, melynek fókusztávolsága 8 cm. 3. A lencsével szemben levő 3 rekesz nyílása 0,5 mm, hossza 3 mm. 4. A kép 1—30 cm távolságban van a 2 lencsétől, nagysága 4,5 mm, hossza 21 mm, s ezt a képet a képátalakító 4 mm nagyságban jeleníti meg. Az így nyert képnek az üveglap hibája fojytán előálló eltérése 10~4 —10 -' radián értéket is elérhet. A fotocella 14 maszkjának ablaka 6,5 mm átmérőjű, 7 és 7a elektródák közötti távolság pedig 0,2 és 0,5 mm 5 között változhat, míg a 6 mérőelektróda és a 7, 7a elektródák közötti távolság 1 mm. A képletapogatás gyorsasága 14 cm/s és 4 cm/s között változhat, általában azonban 2,5 cm/s értékkel lehet számolni. 10 A felületi egyenetlenségek mérése úgy történik, hogy a 31 aluláteresztő szűrőt az üveg felületére merőlegesen úgy mozgatjuk, hogy a 16 Hz-nél nagyobb frekvenciákat ki lehessen szűrni, továbbá úgy, hogy a 32 felüláteresztő szűrőt 1—4 Hz frekvenciára állítjuk be, s így a hiba egy 15 szinuszhullám félperiódusával jellemezhető. A torzulást úgy mérjük, hogy a 31 aluláteresztő szűrőt ugyanazon frekvenciára állítjuk be. Azon hullámok mérése, melyeknek félperiódusa meghaladja a 100 mm-t ez a hullámtartomány azonban nem megfelelő energiájú 20 — azt kívánja meg, hogy a beeső fénysugár szögét 30°ban válasszuk meg — miáltal a sugár-pásztázás sebességét 10 cm/sec-ra lehet növelni. Ebben az esetben azaluláteresztő szűrőt kb. 1 Hz frekvenciára lehet beállítani. A 7., 8. és 9. ábrákon a találmány szerinti megoldás-25 nak megfelelő berendezést három nézetben látjuk. A 10. és 11. ábrákon a berendezés egyes részletei láthatók metszetben. A berendezésben egy rögzített tartószerkezeten foglal helyet az F üveglap (lásd a 9. ábrát). A tartószerkezet 30 enyhén lejtősre van kiképezve. Az F üveglapot a megkívánt magasságban egy ide-oda tolható 51 keretre helyeztük. A keretet az 52 emeltyűvel lehet mozgatni. Az optikai rendszer egy mozgatható 53 kocsira van szerelve, mely vízszintesen mozog az 53 és 35 54a csúszkákon. A mozgást egy motor segítségével hajtjuk végre (ez a rajzon nem látszik), mely az 55 végtelenített csavart forgatja. Az X—Y tengelyt kissé ferde helyzetben látjuk — mivel merőleges az F üveglapra. A tengelyhez viszonyítva a mozgó kocsi egyik oldalán 40 van az F üveglap és az 50 fényforrást magába foglaló doboz, a másik oldalán pedig az 56 fotocella foglal helyet. Az 50 fényforrást egy 57 lámpa és egy 58 gyűjtőlencse képezi. A fényforrás egyformán világítja meg az 1 tárgyrekeszt, melynek nyílásán keresztül valós képet 45 kapunk. A zavaró fénysugaraktól a képet a 61 ernyő és a 62 kamra védi (11. ábra) majd a 63 képátalakítón keresztül az 56 dobozban levő 4 fotocellára jut. A hegyesszögben beeső fénysugár útján működő mérőberendezés csak annyiban különbözik az itt leírt be-50 rendezésektől, hogy a fényforrást rejtő doboz ferdén van elhelyezve, van benne továbbá egy fényfelfogó 1.1 ernyő és a fotocella is ferde helyzetben van elrendezve. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás optikai testek optikai hibáinak kimutatására, azzal jellemezve, hogy a vizsgálandó optikai testen 60 annak felületére merőleges keskeny fénysugarat bocsátunk oly módon, hogy a fénysugarat az optikai testre merőlegesen elhelyezett, egymástól térközzel elválasztott rekeszeken át vezetjük, a keskenyebb rekeszt az optikai test mellett helyezzük el, a rekeszek tengelyében 65 pedig az üveglapon áthaladó fénysugár intenzitásának 4
