166289. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminoketon származékokat tartalmazó injekciós oldatok előállítására

A találmány azon a meglepő felismerésen alapul, hogy az (I) általános képletnek megfelelő és ehhez hasonló típusú, farmakológiailag hatásos aminoketo­no-származékok teljesen stabil, hidrolízisre magasabb hőmérsékleten sem hajlamos vizes oldatokat képez­nek olyan vizes közegben, amely a hatóanyagul szolgáló aminoketon-származékok mellett további alkotórészként az alább felsorolt négyféle típusú anyagot (mindegyik típusból legalább egy-egy fajtát) tartalmazza oldott állapotban: — valamely hidrofil-jellegű nemionos felületaktív anyag, célszerűen valamely alkilénoxid-zsírsav­észter vagy — olajsavészter kondenzációs termék; — valamely monomer vagy polimer többértékű alko­hol, célszerűen propilénglikol, glicerin, polietilén­glikol; — valamely erős savval képezett ammónium- vagy aminsó, célszerűen ammóniumklorid vagy piperi­din-hidroklorid; — valamely 2 és 4 közötti pKa -értékű szerves sav, célszerűen aszkorbinsav vagy maleinsav. A hidrolízisre hajlamos aminoketonok vizes oldat­ban való stabilitásának biztosítására az említett négy­féle alkotórész együttes jelenléte szükséges; az egyes alkotórészek önmagukban vagy másféle kombináció­ban egyáltalán nem mutatnak az aminoketonokat stabilizáló hatást. Ez a tény a találmány szerinti stabilizáló kompozíció meglepő és az eddigi ismeretek alapján előre nem látható specifikus együtthatását, a négyalkotós elegy alkotórészeinek kizárólag e kombi­nációban mutatott szinergetikus hatását bizonyítja. A találmány tehát oly eljárás az (I) általános képletnek megfelelő, farmakológiailag hatásos amino­keton-származékok - ahol R, és R2 jelentése meg­egyezik a fenti meghatározás szerintivel — parenterális beadásra alkalmas, stabil, huzamos ideig bomlás nél­kül tárolható vizes oldatainak az előállítására, amelyet az jellemez, hogy az aminoketon-származékot oly vizes közegben oldjuk, amely - adott esetben egyéb gyógyszerészeti segédanyagok mellett — az alábbi négyfajta anyag mindegyikéből legalább egyfélét tar­talmaz: — valamely hidrofil-jellegű nemionos felületaktív anyag, célszerűen valamely alkilénoxid-zsírsavész­ter vagy -olajsavészter kondenzációs termék; — valamely monomer vagy polimer többértékű alko­hol, célszerűen propilénglikol, glicerin, polietilén­glikol; — valamely erős savval képezett ammónium- vagy aminsó, célszerűen ammóniumklorid vagy piperi­din-hidro klorid; — valamely 2 és 4 közötti pKa -értékű szerves sav, célszerűen aszkorbinsav vagy maleinsav. E négyféle alkotórész megválasztása során termé­szetesen csak gyógyszerészeti szempontból elfogad­ható, tehát az alkalmazott mennyiségekben nem toxikus és mellékhatásokat nem okozó anyagok jöhetnek tekintetbe. A találmány szerinti stabilizátor­-kombináció két hidrotróp-alkotórészét, a hidrofiljel­legű nemíonos felületaktív anyagot és a monomer vagy polimer többértékű alkoholt együttesen 25-45 mg/ml, előnyösen 30-40 mg/ml koncentrációban alkalmazzuk az injekciós oldatban, mimellett a nem­ionos felületaktív anyag és a többértékű alkohol egymás közötti súlyaránya célszerűen 12 és 1:4 között lehet. Az ammónium-, illetőleg aminsót célsze­rűen az aminoketon-hatóanyaggal ekvimolekuláris 4 mennyiségben, a 2-4 pKo-értékű szerves savat pedig 3-10, célszerűen 4-6 mg/ml koncentrációban adjuk az injekciós oldathoz, amelynek végső pH-értékét (az összes alkotórészek feloldása után) 3-nál kisebbre, előnyösen 2 és 2,5 közöttire állítjuk be. A végső 5 pH-érték beállítása valamely gyógyszerészeti szem­pontból elfogadható savval, célszerűen sósavval tör­ténhet. Hidrofil-jellegű nemionos felületaktív anyagként — 10 amint fentebb már említettük — célszerűen valamely hidrofil etilénoxidzsírsav, illetőleg — olajsav konden­zációs termékből, esetleg egyéb anyagok felhasználá­sával készült, gyógyszerészeti szempontból elfogad­ható nemionos felületaktív anyagot alkalmazunk. 15 Erre a célra igen alkalmasak például a kereskedelmi forgalomban beszerezhető „Cremophor EL" elneve­zésű, gyógyszer-, kozmetikai- és élelmiszeripari-célok­ra alkalmas (etilénoxid-ricinusolaj kondenzációs ter­mék), vagy az ismert „Tween "-típusú készítmények 20 (poíioxietilén-szorbitán-monooleát vagy -mono­laurát). 2 és 4 közötti pKa -értékű szerves savként különö­sen előnyösen alkalmazható az aszkorbinsav; ennek disszociációja a tárolási hőmérséklet emelkedése ese-25 tén megnövekszik, ennek következtében az oldat pH-értéke csökken, ami fokozza az elegy stabilizáló hatását. Jó eredménnyel alkalmazható azonban pél­dául a maleinsav vagy almasav is. Az (I) általános képletű aminoketonoknak a talál-30 mány szerinti stabilizátor-kompozicióval készített, parenterális beadásra alkalmas vizes oldatai a ható­anyag és a találmány értelmében alkalmazott négy stabiSzátor-alkotórész mellett tartalmazhatnak egyéb, az ilyen típusú parenterális gyógyszerkészítmények-35 ben szokásos adalékanyagokat, mint például a paren­terális oldatokban általánosan használt tartósító­szereket (például benzilalkoholt), oxidációgátló­szereket (például nátriumpiroszulfitot vagy metio­nint), kelátképző anyagokat (például etüendiamin-4Q tetraecetsav mono-, di- és trisóit) és helyiérzéstelení­tőszereket (például lidokaint vagy p-amino-benzoesav­etilésztert) is. Ilyen adalékok jelenléte nem befolyá­solja a találmány szerint stabilizált parenterális olda­tok stabilitását. 45 A hatóanyagként alkalmazott aminoketon-szár­mazékok stabil vizes oldatának elkészítése során célszerűen oly módon járunk el, hogy a vivőanyagul szolgáló vízhez először a találmány szerinti stabilizá­tor-kombináció hidrotróp-alkotórészeit, a nemionos 5Q felületaktív anyagot és a többértékű alkoholt adjuk, esetleg a további segédanyagok sorában szereplő hidrotróp-anyagokkal (például egyértékű alkoholok­kal) együtt, majd az így kapott vizes oldatban oldjuk fel az aminoketon-származékot és ezután adjuk hozzá 55 az ammónium-, illetőleg aminsót, a szerves savat és az esetleg alkalmazott további gyógyszerészeti segéd­anyagokat, célszerűen előre elkészített vizes oldat alakjában. Ez a sorrend azonban nem döntő jelentő­ségű, elkészíthető az oldat az alkotórészek más 50 sorrendben való hozzáadása útján is; mindenesetre azonban előnyös, ha az aminoketon-származék oldá­sához a hidrotróp-alkotórészek már jelen vannak a vizes közegben. A találmány szerinti eljárással az eddig vizes 55 oldatban többségében nem tárolható aminoketon­-származékok olyan stabil, huzamos ideig bomlás, hatáscsökkenés vagy más elváltozás nélkül tárolható 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom