166271. lajstromszámú szabadalom • Eljárás azol-származékok előállítására

19 166271 20 így hangyasav, ecetsav, propionsav, pivalinsav, dietil­-ecetsav, oxálsav, maionsav, borostyánkősav, pimelin­sav, fumársav, maleinsav, tejsav, borkősav, almasav, amino-karbonsavak, szulfaminsavak, benzoesav, szahcilsav, fenil-propionsav, citromsav, glükönsav, aszkorbinsav, nikotinsav, izonikotinsav, metán-szul- 5 fonsav, etán-diszulfonsav, j3-hidroxi-etán-szulfonsav, p-toluol-szulfonsav, naftalin-mono- és -diszulfonsavak, kénsav, salétromsav, halogénJiidrogénsavak, így klór­-hidrogénsav vagy bróm-hidrogénsav, vagy foszfor­savak, így ortofoszforsav. 10 Másrészről az (1) általános képletű szabad karbon­savak — ahol A, R , R3 és Z jelentése a fenti, míg R 1 karboxil-csoportot jelent — bázissal reagáltatva átala­kíthatók fiziológiailag elfogadható fémsóvá vagy ammóniumsóvá. Sókként különösen a nátrium-, kálium-, magnézium-, kalcium- és ammóniumsók jönnek számításba, továbbá a szubsztituált ammóni­umsók, mint például a dimetil- és dietil-ammónium-, a monoetanol-ammónium-, a dietanol-ammónium- és a trietanol-ammónium-, a ciklohexü-ammónium-, a diciklohexil-ammónium- és a dibenzil- etilén-diammó­nium-só. Az (I) általános képletű vegyületek savaddiciós sóikból felszabadíthatók erős bázisokkal, így nátrium­vagy kálium-hidroxiddal és nátrium- vagy kálium-kar­bonáttal végzett kezelés útján. Ugyancsak felszabadít­hatók a savas jellegű (I) általános képletű vegyületek fém- és ammóniumsóikból savakkal végzett kezelés, elsősorban ásványi savakkal, így sósavval vagy kénsav­val végzett kezelés útján. Ha az (I) általános képletű vegyületek aszimmetria -centrumot tartalmaznak, általában racém alakban vannak jelen. A racemátok számos ismert módszerrel választha­tók szét optikai antipódjaikra; e módszerek az iroda­lomban le vannak írva. Előnyösen alkalmazhatjuk a kémiai elválasztás módszerét. Ennek megfelelően a racém keverékből optikailag aktív segédanyaggal való reagáltatás útján diasztereomereket képezünk. így adott esetben reagáltatható egy optikailag aktív bázis valamely (I) általános képletű vegyület karboxil­-csoportjával vagy egy optikailag aktív sav valamely (I) általános képletű vegyület amino-csoportjával. Például az (I) általános képletű vegyületek - ahol A, R2, R 3 és Z jelentése a fenti, míg R 1 karboxil-csopor­tot jelent — diasztereomer sóit előállíthatjuk optikai­lag aktív anyagokkal, így kininnel, cinchonidinnel, brucinnal, cinchoninnal, hidroxi-hidrindaminnal, morfinnal, 1-fenil-etil-arninnal, 1-naftil-etil-aminnal, fenil-oxi-naftil-metil-aminnal, kinidinnel, sztrichnin­nel, bázikus aminosavakkal, így lizinneí, argininnel, aminosavészterekkel. Előállíthatjuk továbbá az (I) általános képletű bázikus vegyületek diasztereomer sóit optikailag aktív savakkal, így (+)- és (—)-borkősav­val, dibenzoil-(+)- és -(-)-borkősavval, diacetil-(+)- és -(—)-borkősawal, Mmforsavval, /J-kámfor-szulfonsav­val, (+)- és (-)-mandulasawal, (+)- és (-)-almasawal, (+)- és (-)-2-fenil-vajsawal, (+)- és (-)-dinitro-difén­sawal vagy (+)- és (-)-tejsawal. Hasonló módon állíthatók elő észter-diasztefomerek olyan módon, hogy (j) általános képletű vegyületeket - ahol A, R2, R3 és Z jelentése a fenti, míg R1 karboxil-csoportot jelent - optikailag aktív alkoholokkal, így borneollal, mentollal vagy 2-oktanollal észterezünk. A diasztereo­mer sók, illetve észterek így kapott elegyét szelektív kristályosítással elkülöníthetjük. Az elkülönített diasztereomer vegyület hidrolitikus elbontása útján az (I) általános képletű vegyületek kívánt optikailag aktív alakját kapjuk. Természetesen arra is lehetőség van, hogy a leírt módszerekkel úgy kapjunk optikailag aktív vegyülete­ket, hogy olyan kiindulási anyagokat használunk, amelyek már optikailag aktívak. Az (I) átalános képletű vegyületeket — ahol A, X1, X 2 X 3 ' és Z jelentése a fenti - és/vagy adott esetben azok fiziológiailag ártalmatlan sóit szilárd, folyékony és/vagy félig folyékony gyógyszerhordozó­anyagokkal elegyítve az ember- vagy állatgyógyászat­ban gyógyszerekként használhatjuk fel. Hordozó­anyagokként olyan szerves vagy szervetlen anyagok jönnek számításba, amelyek alkalmasak parenterális, enterális vagy helyi felhasználásra, és amelyek nem lépnek reakcióba a találmány szerinti új vegyületek­kel. Ilyen anyagok példáiként az alábbiakat nevezzük meg: víz, növényi olajok, benzil-alkoholok, polietilén­-glikolok, zselatin, laktóz, keményítő, magnézium­-sztearát, talkum, vazelin, és koleszterin. Parenterális felhasználásra különösen oldatok használhatók, elő­nyösen olajos vagy vizes oldatok, valamint szuszpen­ziók, emulziók vagy implantátumok. Enterális alkal­mazásra tablettákat, drazsékat, kapszulákat, szirupo­kat, oldatokat vagy kúpokat, míg helyi alkalmazásra kenőcsöket, krémeket vagy púdereket használhatunk. A készítmények adott esetben sterilizálhatok, és tartalmazhatnak segédanyagokat, így csúsztató-, konzerváló-, stabilizáló- vagy nedvesítőszereket, emul­geátorokat, sókat az ozmotikus nyomás befolyásolá­sára, pufferanyagokat, színező, ízjavító- és/vagy aromaanyagokat. Az anyagokat előnyösen 10 mg és 2000 mg közötti adagokban adagolhatjuk dózisegységenként. Az alábbi kiviteli példákban a hőmérséklet-értéke­ket Celsius-fokokban adjuk meg. A „szokásos feldol­gozás" kifejezés alatt az alábbiakat értjük: ha szüksé­ges, vizet adunk a rendszerhez, etil-acetáttal, éterrel vagy kloroformmal extraháljuk, elkülönítjük az extraktumot, majd vízzel mossuk, nátrium-szulfát fölött szárítjuk, szűrjük, az oldószert ledesztilláljuk, és a maradékot a zárójelben megadott oldószerből kidesztilláljuk és/vagy kristályosítjuk. A „DMF" rövidítés dimetilformamidot, a „THF" rövidítés tetra­hidrofuránt jelent. 1. példa a) 12 g 2-merkapto 4,5-difenil-oxazolt (p.p.: 252-254 (7 metanolból; előállítható 4,5-difenil -2-oxazolonból és foszfor-pentaszulfidból forrásban levő xilolban, vagy benzoin és tiociánsav reagáltatásával) oldunk 100 ml dimetil-formamidban, majd 1,2 g nátrium-hidridet adunk az oldathoz. A reakcióelegyet 1,5 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 20 ml dimetil-formamidban hozzácsepegtetünk 5,6 ml bróm-ecetsav-etilétert, és az elegyet 2 órán át 80 C°-on keverjük. Víz hozzáadása után a reakcióelegyet a szokásos módon dolgozzuk fel. Ilyen módon 4,5-di­fenil-2-oxazolil-merkapto- ecetsav-etilétert kapunk; f.p.: 207-210 C°/0,1 Hgmm; o.p.: 54-56 C° (hexán­ból). Hozam: 13 g. Analóg módon kapjuk 2-merkapto-4,5 -difenil­-oxazolból 2-bróm-propionsav-etilészterrel, 2-bróm -vaj sav-etilészterrel, 2-bróm-izovajsav-etilészterrel, 10 '

Next

/
Oldalképek
Tartalom