166264. lajstromszámú szabadalom • Eljárás korrózióálló aluminiumszilikát tégla előállítására
SZABADALMI 166264 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY jt^BBÉL Nemzetközi osztályozás #piä% C 04 b 35/00 SggP Bejelentés napja: 1972. X. 3. (MA-2411) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1974. IX. 28. Megjelent: 1978. III. 10. i: .. • ' ." v , . V... í . i r' Etl „^ Feltaláló: dr. Terényi Gyula oki. vegyészmérnök, Budapest dr. Benyó Tibor oki. kohómérnök, Ivócs László, oki. kohómérnök, Halász József, oki. kohómérnök, Ózd Tulajdonos: Magnezitipari Művek, Budapest Eljárás korrózióálló alumíniumszilikát tégla előállítására A találmány tárgya eljárás korrózióálló alumíniumszilikát tégla előállítására. Ismeretes, hogy az utóbbi években nagymértékben elterjedt a karbon alapú tűzállóanyagok alkalmazása a nagyolvasztók alsó részeinek - akna alsó 1/3, szénpoha, nyugasz, medence, fenék -falazásához. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy a karbon tartalmú tűzállóanyagok kisebb mérvű roncsolódást szenvednek az olvadt salak és nyersvas hatására. Sajátos és előnyös tulajdonságuk az igen nagy hővezetőképesség. A szokásos samott anyagok 0,9-1,2 kcal/mo °C értékű hővezetési tényezőjével szemben a karbon tűzállóanyagok hővezetési tényezője 20-25 kcal/mo °C. A nagyobb hővezetőképesség elősegíti a vízhűtés előnyös hatásának érvényesülését, hiszen a bélés munkafelületén ráfagyott salak- és fémréteg alakul ki, amely megvédi a falazatot az elegy eróziós és korróziós hatásától. A karbon tűzállóanyagok előállítási költsége azonban meglehetősen magas. További hátrányuk, hogy porozitásúk viszonylag nagy és a közvetlen dörzsölő 2 5 hatással szemben tanúsított ellenállásuk kicsi. Ezért a karbon tűzálló anyagok mellett továbbra is legelterjedtebben a nagyszilárdságú samottéglát alkalmazzák, különösen a medence feletti zónákban. A hagyományos alunűniumszilikát tűzálló anyagok sem vesztet- x ték el aktualitásukat, a téglák utózsugorodási, lágyulási és hőingadozási tulajdonságainak ugrásszerű javulást eredményező szillimanit típusú téglák alkalmazása következtében. Ezek hátránya a karbon tűzálló 35 10 15 20 anyagokkal szemben csupán a kisebb korróziós ellenállás és az alacsonyabb hővezetőképesség (lásd. T. Greenshields és P. G. Whiteley: „Refractories for the Blast Furnace Plant", The Refractories Journal, July 1970. p. 21-31.) Ezen tulajdonságok javítása érdekében fejlesztették ki a grafittartalmú samottéglákat, amelyek előállítása úgy történik, hogy a samottéglák masszájába grafitot, kokszot, vagy más karbon tartalmú anyagot kevernek, majd formázás után a nyers téglát redukáló atmoszférában égetik ki. A karbontartalom kedvezőbb hatásának kihasználására ismeretes olyan eljárás is (3 316 111 sz. USA szabadalmi leírás), amelynek során a samottéglákat kátránnyal impregnálják, így a kész téglák pórusai karbonnal vannak kitöltve. Hőkezelés vagy a beépítés után a téglák pórusaiban lévő kátrány elkokszosodik és a keletkezett karbon a pórusokat eltömi. Az ilyen tégláknál azonban magas hőmérsékleten a pórusokban lévő karbon kezd reakcióba lépni a samottéglák kovasavjával, ami a téglák sajátos lazulásához és a korróziós ellenállás nagymértékű csökkenéséhez vezet. A tapasztalat szerint a fenti reakció jelentősen csökkenthető, ha viszonylag nagymennyiségű A12 0 3 tartalmú téglákat alkalmazunk. Az fey nyert téglák rendkívül kedvező tulajdonságokat mutatnak de a hagyományos 40—45%, Al2 0 3 tartalommal szemben 55-75% Al2 0 3 -at igényelnek. Ez a körülmény viszont a téglák előállítási költségét rendkívüli mértékben megnöveli. 166264
