166262. lajstromszámú szabadalom • Többelektródás elektroncső
7 166262 8 a síkokban érvényesül, amelyek a 25 kamrák 26 bordáival párhuzamosak, és emiatt az elektronáram a 25 kamrák 28 oldalfalaira és a 25 kamrák bordáinak 29 homlokfelületeire jut; a 35 fémszalagok defokuszáló hatására bizonyos mennyiségű primer elektron a 28 oldalfalakra csapódik és szekunder emissziós elekt- 5 ronokat kelt, amelyeknek egy részét a 25 kamrák nem fogják fel, úgy, hogy ezek a kamrákat elhagyják. A találmány szerinti első kiviteli változat alkalmazása tehát csak olyankor célszerű, ha a 2 vezérlőrács negatív potenciálon van, vagy pedig ha a pozitív 1 ° potenciálú 2 vezérlőrács feszültsége nem haladja meg a zavarmentes rácsfeszültséget. A találmány szerinti elektroncsövet abban az esetben is alkalmazhatjuk, ha a 2 vezérlőrács feszültsége bizonyos fokig meghaladja a zavarmentes rács- 1 ^ feszültség értékét; ezt a fokot minden konkrét esetben az elektródák távolsága, a 2 vezérlő- és 3 árnyékoló rácsok 14 ül. 19 rácselemeinek méretei, a 35 fémszalagok méretei, valamint a csőelektródákon levő feszültségek határozzák meg. 20 Az elektroncső olyan működésénél, amelynél a 2 vezérlőrácson levő feszültség hol kisebb, hol nagyobb, mint mint a zavarmentes rácsfeszültség értéke, célszerű, ha az 5 katódról kiinduló és a 25 kamrák 27 fenékfelületére terelt elektronáram terelésére szolgáló elemeket az 5 katódon alkalmazzuk; ezen elemeket nememittáló 36 szakaszokként alkalmazzuk. Ebben az esetben az elektroncső működésénél az elektronáramot csak az 5 katód emittáló 6 felületei szolgáltatják, míg a nem-emittáló 36 szakaszok nem bocsátanak ki elektronokat és ennek következtében az 5 katódon a 37 elektronáram 38 részekre bomlik. A nem-emittáló 36 szakaszokat olyan anyagból készítjük, amelynek kilépési munkája nagyobb, mint az oxidbevonat kilépési munkája. Ez a körülmény félté- 35 telezi, hogy az emittáló 6 felületek és az 5 katód nem-emittáló 36 szakaszai között olyan kontaktpotenciál-különbség van, amely a katódhoz közeli térben fókuszáló hatást fejt ki a 37 elektronáramra, ami ezen jelenség racionális kihasználása mellett 40 hatásosabbá teszi a 37 elektronáramnak 38 részekre való bontását. A találmány szerinti második változat főleg abban különbözik az első változattól, hogy a 37 elektronáramot 38 részekre bontjuk, valamint abban, hogy az 45 elektronáramot a katódhoz közeli térben olyan helyen fókuszáljuk, a csőtengely mentén, ahol az elektronok sebessége még kicsi, ami biztosítja az igen , hatásos fókuszálást, valamint azt, hogy mind negatív, mind pozitív feszültség mellett a primer elektronok elérik a 25 kamrák 27 fenékfalát a 2 vezérlőrácson » levő olyan feszültségek mellett, amelyek lényegesen túllépik az első változatnál megengedett pozitív feszültségértéket. 55 Ez a körülmény lehetővé teszi, hogy a 2 vezérlőrácson levő bemenő jel változásának tartományát kiszélesítsük és a cső teljesítménykihasználását megjavítsuk. Több esetben célszerű, ha az elektronáramot az 5 60 katódról (5., 6. ábra) a 25 kamra 27 fenékfalára irányító terelőelemeket mind a 2 vezérlőrácson, mind pedig az 5 katódon rendezzük el. Ezen kiviteli változat főleg abban különbözik az előzőleg ismertetett változatoktól, hogy az 5 katódon 65 38 részekre bontott 37 elektronáramot egyrészt a csőtengely mentén a katódhoz közeli térben, az 5 katód nem-emittáló 36 szakaszai és az emittáló 6 felületek között levő kontaktpotenciál különbség következtében, és másrészt az 5 katód és 2 vezérlőrács közötti térben a 2 vezérlőrácson levő 35 fémszalagok következtében kettős fókuszálásnak vetjük alá. A találmány tárgyának ezen kiviteli változata a 2 vezérlőrácson levő negatív és pozitív feszültségek mellett is használható. A zavarmentes rácsfeszültség túllépésének mértékét mindegyik ismertetett változatnál és minden konkrét esetben egyrészt annak az elektródrendszernek geometriai méretei határozzák meg, amely a katódról a kamrák fenékfelülete felé tartó elektronáramot terelő elemeket foglalja magában, másrészt a cső működésmódja határozza meg. A találmány tárgya lehetővé teszi, hogy az anódmaradékfeszültségét lényegesen csökkentsük. A 7. ábra az anódjelleggörbét és a rácsáram-anódfeszültségjelleggörbét szemlélteti egy ismert tetródánál, valamint egy találmány szerint kivitelezett tetródánál, aholIa ,I 2 =f(U a ), Itt a jelölések értelme: Ia — anódáram I„2 — árnyékolórács áram Ua — anódfeszültség A 39 és 40 görbék az ismert kamrásanódos tetróda jelleggörbéit mutatják. A 41 és 42 görbék a találmány szerinti tetróda jelleggörbéit szemléltetik arra az esetre, amikor az 5 katódon nem-emittáló 36 szakaszok, míg a 2 vezérlőrács 14 rácselemein 35 fémszalagok vannak és a vezérlőrács negatív feszültségen van. A találmány szerinti elektroncsőnél tehát az elektronáramnak a 25 kamrák 27 fenékfelületére terelése és az elektronáram vezérlésének művelete egymástól el van választva. Ez lehetővé teszi, hogy egyrészt minden konkrét esetben a vezérlőrács rácselemeit meghatározott mértékben — egyszer igen csekély mértékben, másszor elég nagy mértékben — használjuk, és biztosítsuk az elektroncső előre megadott paramétereit (oszcillátor teljesítményszint, meredekség, erősítési tényező stb.) és másrészt elég széles 25 kamrákat alkalmazzunk, vékony_ 26 bordákkal, amelyek a szekunder elektronokat hatásosan felfogják. A találmány tárgya lehetővé teszi, hogy kis anódmaradék-feszültségű és ugyanakkor nagy anódáramú elektroncsöveket állítsunk elő, valamint olyan nagyteljesítményű elektroncsöveket, amelyek a többfokozatú teljesítményerősítőknél és a rezonanciakapus típusú híradástechnikai berendezéseknél nagy hatásfokot biztosítanak. Amennyiben a találmány szerinti elektroncső olyan tetródaként van kialakítva, amelyben az elektronáramot az 5 katódról a 4 kamrásanód 25 kamráinak 27 fenékfelületére terelő elemek csak a 2 vezérlőrácson vannak elrendezve, úgy a 4 anód maradékfeszültsége az ismert konstrukciójú tetródákéhoz képest a negyedrészére csökken. A többfokozatú teljesítményerősítő hatásfoka kis ellenállású terhelésre dolgozó üzemnél csaknem a kétszeresére emelkedik (30%-ról 55%-ra). Amennyiben az elektroncső nagy ellenállású és kis sávszélességű terhelésre dolgozik, a hatásfok és az oszcillátor teljesítmény 20%-kal növekszik. Ha a találmány szerinti elektroncsövet elosztott erősítésű többfokozatú teljesítményerősítőknél, az elektroncsövek számát a felére lehet csökkenteni, míg a berendezés méretét annak egyhatodára vagy egy-4
