166246. lajstromszámú szabadalom • Másolómassza szitanyomóformák kialakításához

5 166246 6 4,4'-bisz-metoximetil-difeniléter, 4,4'-bisz-metoximetil- difenilszulfid, 4,4'-bisz-metoximetil-difenilmetán és 4,4'-bisz-metoximetil-difenil sorból származó B komponensek kondenzátumai. A szerves szulfonsav találmány szerint másolómasszához felhasználásra kerülő sóinak előállítására általában a diazo-kéverékkondenzátumok egyik oldott sójának koncentrált oldatához adagoljuk a szerves szulfon savakat - amelyeknek az aniont kell szolgáltatniuk — szabad formában, vagy oldott só formájában, amelynél a hozzátét szilárd anyag vagy oldat formájában történik. Az a közeg, amelyben az előállítás történik, olyan legyen, hogy az alifás monoszulfonsav kívánt sóját lehetőleg kevéssé oldja, vagy a szulfonsav vagy sójának feleslegben való hozzáadásával a kisózást lehetővé tegye. Az eljárást célszerű vizes oldatban lefolytatni, vagyis pl. a nyers kondenzációs keverékeket, melyek a kondenzációs termékek előállításánál keletkeznek, vízben feloldani és a megfelelő szulfonsavat vagy ennek alkálisóját szilárd vagy koncentrált vizes oldat formájában hozzáadni. A kívánt só a felhasznált anyagnak megfelelően vagy szilárd formában válik ki, amelyet le lehet szűrni, vagy sűrű anyag formájában különül el, amelyet az anyalúgtól dekantálással lehet elválasztani. Az ilyen kondenzátumok előállítására lehetséges azonban az alifás szulfonsavakat mint kondenzálószereket alkalmazni és a kívánt termék leválasztását úgy érjük el, hogy a kondenzációs terméket nem oldó anyaggal keverjük, amely azonban a kondenzációs közeget oldja. Az eljárás szempontjából kedvező, ha a jelen találmány keretén belül felhasználásra kerülő alifás mono szulfonsav diazoniumsója még csekély mennyiségű savat, előnyösen foszforsavat, kénsavat vagy metánszulfonsavat tartalmaz, mert ezáltal a termék tárolhatósága előnyösen megnő. Különösen egyszerű, ha a savmennyiség a kondenzálószerből származik, amennyiben ezt nem választjuk le teljesen. A tiszta anyaghoz azonban a sav utólag is hozzáadható. A savmennyiség általában ne haladja meg a 2 mólt, előnyösen ne legyen több, mint 0,5 mól a diazonium-csoport egyenértékének megfelelően. A találmány szerinti másolómassza előállításánál a leírt diazo-vegyületekkel kombinálva, különböző hidrofil kötőanyagokat használhatunk. Erre a célra igen jól megfelel a polivinilalkohol, a részlegesen acilezett polivinilalkohol, részlegesen hidrolizált polivinilacetát, poliakrilsav, metilcellulóz, hidroximetilcellulóz és a zselatin. A szintetikus kolloidok, pl. polivinilalkohol, részlegesen elszappanosított polivinilészter és kopolimerizációval, pl. maleinátokkal belsőleg lágyított polivinilacetát-diszperziók különösen alkalmasak. A másolómasszához még finomeloszlású diszpergált formában töltőanyagok is hozzátehetők, pl. 5-30 M előnyösen 10-20 /x szemcsenagyságban. Töltőanyagként alkalmazható műanyagok a poliamidok, poliészter, poliuretán és vinilpolimerizátumok, pl. polivinilacetát, polistirol, polivinilklorid éa polivinilidénklorid. Diszperziós alakban való felhasználásuk különösen kedvező. Töltőanyagként felhasználhatók még a finomszemcsés sziliciumdioxid, alumíniumoxid, titándioxid, kovaföld, agyag, üvegpor, fémkomplex- színezőanyagok, szinezékpigmentek. Lehetséges még lágyítók, nedvesítőszerek, keményítő, sók és konzerválószerek hozzáadása is. Folyékony másolóanyagok oldószereként előnyösen víz alkalmazható. Az oldószer kis része lehet azonban még vizzel keverhető szerves oldószer, pl. kis szénatomszámú alkohol is. Az alkoholok közül a metanol részesíthető előnyben. A másolómassza a szinezékpigmenteken kívül még oldott színezékkel is színezhető. Néhány esetben teljesen indokolt a nem színezett másolóanyagot a réteghordozón, általában egy szitaszöveten a megvilágítás és az előhívás után színezni. Ez merítéssel vagy egy szinezékoldattal való ráöntéssel és a nem adszorbeált szinezékfelesleg leöblítésével történik. Lehetséges még egy kapcsolókomponens alkalikus oldatába való merítéssel, vagy azzal való ránöntéssel a térhálósított rétegben előhívás után színezéket képezni, mert az elegendő fény-térhálósítás ellenére a rétegben még mindig találhatók nem bomlott, kapcsolásképes diazocsoportok. Abban az esetben, amikor a találmány szerinti fényérzékeny másolóanyagok szilárd másolórétegként vannak a szitanyomóhordozón, hordozóként a szitanyomásnál ismert anyagok szolgálhatnak. Elsősorban a szitanyomásnál és textilnyomásnál a sík és a hengersablonok jöhetnek szóba. Ezek szövött, rostos vagy perforált műanyagfóliákból - mint poliamid vagy poliészterből — továbbá selyemből vagy japánpapírból, acél, sárgaréz vagy bronz fémszövetből, vagy galvanikus úton előállított, előnyösen nikkelezett rotációs sablonokból készülhetnek. A találmány szerinti másolómasszákban alkalmazott fényérzékeny vegyületek lehetővé teszik aránylag nagy mennyiségű vízben nem oldódó gyanta és más anyag hozzáadását, melyek vizes előhívóval könnyebb és gyorsabb előhívást biztosítanak. Az előszenzibilizált szitanyomóanyag formájában levő találmány szerinti másolómassza a már régóta ismert bikromát-kolloid-rétegek jó tulajdonásgait mutatják, ezek hátrányai nélkül. A találmány szerinti eljárásban felhasznált diazovegyületek nemcsak jó vízoldhatósággal és tárolhatósággal rendelkeznek, hanem az eddig alkalmazott folyékony vagy olajos diazokondenzációs termékekkel szemben ezek a kondenzációs termékek szilárd poralakúak. A jobb kikészítés érdekében más poralakú vízoldható anyagokkal, pl. polivinilalkohollal is keverhetők. Az új másolómasszákat és az ezekkel előállított másolórétegeket mindenekelőtt az jellemzi, hogy a hasonló célra eddig alkalmazott diazo-alapu és a fényérzékenységet hasonló bikromát-rétegekkel elérő anyagokkal szemben jelentősen fényérzékenyebbek. Ezzel szemben a bikromát-másolómasszák hátrányaitól mentesek, amelyek közül meg kell említeni a rétegelt anyag hőre-keményítésnél fellépő sötétedés miatti csekély raktározhatóságát, a szenzibilizált oldat rövid tárolhatóságát, a másoló tulajdonság nem állandójellegét és a bikromátok mérgező hatását. A bikromát-rétegek további hátránya, hogy a megkeményedett rétegeket nehezen vagy egyáltalán nem lehet eltávolítani. A rétegtelenítést gyakran gazdasági okok követelik, meg. A találmány szerinti rétegeket ezzel szemben az jellemzi, hogy a kiváló, pl. a nyomási ^kívánalmaknak megfelelő tökéletes fény-térhálósítás ellenére, és még a további pl. termikus utókeményítés után is lényegesen könnyebben réteg-3