166234. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vas- és acélfelületek cinkfoszfátos kezelésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1973.1.12. (HE-625) Közzététel napja: 1974. VII. 27. Megjelent: 1978. IX. 15. 166234 Nemzetközi osztályozás: C 23 f 7/08 Hegaj Szvetlána, vegyészmérnök, 33%, Fekete Attila, vegyészmérnök, 33%, Szigeti Gábor, vegyészmérnök, 17%, Szigeti Iván, vegyészmérnök, 17%, Budapest Eljárás vas- és acélfelületek cinkfoszfátos kezelésére 10 15 A találmány tárgya eljárás vas- és acélfelületek cinkfoszfátos kezelésére. Vas és acél felületkezelésére sokféle összetételű foszfátozó szer ismeretes. Ezek a recepturak általános felhasználásúak, vagy csak egy-két esetben tudnak választék javítást felmutatni, nem alkalmazkodnak megfelelően az egyedi felhasználáshoz. Ugyanaz a foszfátozó szer kerül felhasználásra akkor is, ha beltéri, vagy kültéri atmoszférába kerülnek a foszfátozott munka- és/vagy festékkel bevont darabok, ugyan azt a recepturát alkalmazzák, ha a hagyományos lakkozásra, elektroforetikus, elektrosztatikus festék- vagy műanyag porszórással készült bevonatot kapnak a darabok. Nincs változás a foszfátozó szer összetételében akkor sem, ha nagymennyiségű felületnél gazdaságos elektroforetikus lakkozást alkalmazzák sötétebb színtónusnál, vagy a szigorúbb felületkezelési minőséget megkívánó fehér vagy vilá- 20 gos színeknél. A gyakorlat bebizonyította, hogy minden festéshez ideálisan megfelelő általános összetételű foszfátozó összetételt nem sikerült találni. Régi kívánság az, 25 hogy a felületkezelő eljárásnak és ezen belül különösen a foszfatizáló oldatok összetételének a megkívánt bevonat típushoz kellene igazodnia. Különösen az elektroforetikus festékek és műanyagporok térnek el egymástól oly mértékben, hogy az az optimális előkezelés és foszfatizáló oldat, amelyik az egyik festékrendszer, vagy műanyagpor számára a legjobb, használhatatlan egy másik festékrendszer, vagy műanyagpor esetén. 35 30 A legtöbb esetben a foszfátozó fürdőnek speciális neutralizálása szükséges, hogy a foszfátozó oldatot egyensúlyi pH érték fölött tudják tartani, amelynek a legkisebb ingadozása is nagyobb iszapképződéssel jár együtt, amely iszapképződés azután kedvezőtlen kihatással van a bevonás és a bevonat minőségére. A foszfát bevonat kialakításánál szokásos olyan oldatokat felhasználni, ahol a neutralizáló szert az indulási oldathoz kell külön hozzáadagolni. A gyakorlatban általában neutralizáló szerként alkáli-hidroxidokat, vagy alkáli-bórátokat alkalmaznak, Az említett neutralizáló anyagok használata jelentős hátránnyal jár. Ugyanis a neutralizáló szerek hozzáadagolásánák pillanatában erős helyi pH eltolódás következtében magában az oldatban csapadék képződés jön létre. Ismeretes olyan eljárás is, amelynél a neutralizáló szer adagolását egybekötik a foszfátozási folyamat gyorsítását elősegítő oxidáló szer adagolásával. Az alkáli-nitritek gyakori adagolása nagymértékű vegyszer fogyást jelent és ezen túlmenően két különböző összetételű oldat előállítását igényli. Hátrányt jelent az is, hogy a nagyobb alkálinitrit tartalom a rétegképződésre nem előnyös. Végezetül hátrányt jelent az is, hogy a foszfátozó koncentrátum folyamatos adagolása során a szabad savtartalom megnő és ezért gyakran, illetve folyamatosan szükség van neutralizáló szer adagolására. Meglepő módon azt találtuk, hogy ha neutralizáló anyagként az eddig használatos alkálihidroxidok, illetve alkáliborátok helyett vízben oldódó szerves 166234