166232. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szigetelő bevonatok előállítására alkalmas poliésztergyanták előállítására
5 166232 6 Az (I) átalános képletben n jelentése 1, 2 vagy 3. Elvileg alkalmazhatók olyan (I) általános képletű vegyületek is, amelyekben n jelentése a megadottaknál nagyobb szám, azonban az ilyen vegyületek viszonylag nehezen hozzáférhetők és műszaki szempontból jelenleg nincs gyakorlati jelentőségük. Az elmondottak értelemszerűen érvényesek m tekintetében is, melynek jelentése előnyösen 0 vagy 1. Mint már említettük, az n és m összegének legalább 2-nek kell lenni, vagyis az R aromás gyűrűnek legalább két funkcionális csoporttal kell rendelkezni, amelyen keresztül beépülhet a poliészter-molekulába. Az A helyettesítő legalább egy funkcionális csoportot tartalmazó atomcsoportot képvisel. Funkcionális csoportok alatt jelen találmány keretében azokat a csoportokat értjük, amelyek a kiindulóanyagok egyéb csoportjaival a nitrogéntartalmú poliésztergyanták előállítására kötés, különösen észter-, amid- vagy imid-kötés létesítésére képesek. Ilyen jellegű funkcionális csoportokra példaképpen a hidroxil-, amino-, amido- vagy karboxilcsoport, vagy az ilyen csoportok kondenzációs reakcióra alkalmas származékai — így például egy karbometoxicsoport — említhetők meg. Az (I) általános képletű vegyületek részben ismertek. Előállíthatók például oly módon, hogy hidrazint az (I) általános képletnek megfelelő savkloriddal, savamiddal vagy egy ilyen sav észterével reagáltatunk. A reakció melegítés közben végezhető, adott esetben valamely oldószer jelenlétében. Az (I) általános képletű vegyületek gyakran kiválnak a reakció során és könnyen elkülöníthetők nagy tisztaságú termék alakjában. Az (I) általános képletű vegyületeket a találmány szerinti poliésztergyanták előállítására való alkalmazásuk előtt nem szükséges elkülöníteni, ugyanabban a reaktorban állíthatók elő, amelyben a találmány szerinti eljárást végzik és reakcióoldat alakjában alkalmazhatók. Ez az eljárás jelentősen egyszerűsíti a kívánt poliésztergyanták nagyüzemi előállítását. A technika állása szerint legalább két orto-helyzetű karboxilcsoportot és legalább egy további funkcionális csoportot tartalmazó karbonsavként előnyösen trimellitsavat és/vagy ennek anhidridjét alkalmazzák. A találmány szerinti eljárás során is ennek a savnak, illetve anhidridnek alkalmazását részesítjük előnyben. Funkcionális csoportokként itt is a fentiekben említett csoportok értendők. A találmány szerinti eljárásnál úgy is eljárhatunk, hogy a legalább egy további funkcionális csoportot tartalmazó többértékű karbonsavat először az (I) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk. Az ennek során adott esetben közbeeső termékként képződő vegyületet elkülönítés és tisztítás után, vagy reakcióoldatok alakjában közvetlenül is reagáltathatjuk az egyéb kiindulóanyagokkal a poliésztergyanták találmányunk szerinti előállítása során. A kiindulási anyagként alkalmazott (I) általános képletű vegyületeket - az NH2-csoportokat tartalmazó vegyületek összmennyiségére vonatkoztatva -előnyösen 20—100 mól%-ban, különösen 20-60 mól%-ban alkalmazzuk. Az egyéb NH2 -csoportok olyan vegyületek alakjában lehetnek jelen, amelyek a technika állása szerinti modifikált poliésztergyanták előállítására alkalmazhatók. Legalább két orto-helyzetű karboxilcsoportot és legalább egy további funkcionális csoportot tartalmazó többértékű karbonsavként előnyösen trimellitsavanhidridet alkalmazunk. A szabad trimellitsav kevésbé alkalmas, mivel némileg nehezebben reagál. A könnyű hozzáférhetőség és a kapott jó eredmények következtében (I) általános képletű vegyületként különösen a tereftálsav- és/vagy izoftálsav-mono- vagy 5 -bisz-hidrazidot részesítjük előnyben. A találmányunk szerint olyan lakkoldatok is előállíthatók, amelyek elektromos vezetőkön beégetés után un. forrasztható szigetelő bevonatokat eredményeznek. Ilyen forrasztható bevonatok előállítását 10 ismerteti például a 728 981 sz. és a 756 058 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás, valamint az 1 074 179 sz., 1 067 549 sz. és az 1 249 426 sz. német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat. A találmányunk szerinti kívánt hatások, különösen a 15 bevonatok nagy keménységének elérésére olyan poliésztergyanták alkalmazása szükséges, amelyek a jelen találmány értelmében modifikáltak. A találmány szerinti eljárással elektromos vezetőkön előállított szigetelő bevonatok az ismert poli-20 észterimidgyanták jó tulajdonságain túlmenően eddig elérhetetlennek tartott, jelentősen nagyobb, 7-8 H keménységgel rendelkeznek, ami rendkívül meglepő műszaki hatás. Ezen túlmenően a jelen találmány azzal a rendkívüli előnnyel rendelkezik, hogy a 25 találmány szerinti poliésztergyanták műszakilag rendkívül egyszerűn és könnyen állíthatók elő, a kapott lakkoldatok könnyen kezelhetők és jól tárolhatók. Az alábbi példák kapcsán közelebbről ismertetjük találmányunkat. 1. példa 292 g (1,5 mól) dimetiltereftalátot, 35 412 g (1,58 mól) trisz-2-hidroxietil-izocianurátot, 128 g (2,06 mól) etilénglikolt 50 g technikai krezollal együtt háromnyakú, hőmérővel, keverővel és kolonnával felszerelt lombikba adagolunk. A reakciókeveréket 1 g cinkacetát hozzá-40 adása után nitrogénatmoszférában felmelegítjük. Körülbelül 140-150 C°-nál desztillálni kezd az átészterezésnél felszabaduló metanol. Mintegy 5 óra múlva 96 g metanol desztillált le; a hőmérséklet 220 C°. 45 Kb. 150 C°-ra való lehűlés után 150 g (0,78 mól) trimellitsavanhidridet és 73 g (0,38 mól) tereftálsav-bisz-hidrazidot adunk a reakciókeverékhez és ismét felmelegítjük, míg 28 g vizet ledesztillálunk. A reakciókeverék 150 C° körüli hőmérsékletre való újbóli lehűlése után 150 g (0,78 mól) trimellitsavanhidridet és 73 g (0,38 mól) tereftálsav-bisz-hidrazidot adunk 55 hozzá és addig kondenzáljuk, am% további 28 g vizet ledesztillálunk. Még két órán át keverjük 200-210 C° hőmérsékleten, majd technikai krezollal 50%-os oldattá hígítjuk. 194 g (1,00 mól) dimetiltereftalátot, 110 g (0,82 mól) trimetilolpropánt, 173 g (2,8 mól) etilénglikolt 50 g krezollal és 1 g cinkacetáttal együtt egy 2 literes háromnyakú, keverővel, hőmérővel és kolonnával 3
