166230. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromágneses alakítással és ragasztással létesített kombinált kötések létrehozására

3 166230 4 darabok kontaktkorróziója nem jön létre. A kombinált kötés alkalmazása esetében nincs szűkség szigorú gyártási tűrésekre, jó a tömítés gázokkal és folyadékokkal szemben, szükségtelen a térhálósodás befejezéséig az alkatrészek egymáshoz viszonyított helyzetének külön rögzítése. A kombinált kötés alkatrészeiben visszamaradó feszültség csekély, a kötött alkatrészek utólagosan megmunkálhatok. A ragasztás következtében az illesztett felületre merőleges irányú (húzó) igénybevételnek is ellenáll a kombinált kötés. Többlethatásként jelentkezik a kombinált kötés alkalmazása esetén, hogy az alakításnál keletkező hő elősegíti a ragasztók térhálósodását (reaktív hidegen kötő ragasztók esetében), a ragasztó réteg mint csúsztató anyag hatására könnyebben illeszkednek a kötendő alkatrészek komplikált alakzatok esetében is. Ezen felül a kombinált eljárással olyan konfigurációjú alkatrészek kötése is biztosítható, melyek más eljárással nem hozhatók létre (pl. hengeres test hornyában egy darabból álló gyűrű rögzíthető). A kombinált kötés alkalmazása esetén további többlethatások is jelentkeznek. így a térhálósodás időtartamára nem szükséges rögzítő készülék az illesztett darabokhoz, u.i. az elektromágneses alakítás után a legtöbb illesztett darab rögzített helyzetbe kerül. Az elektromágnesesen is kialakított daraboknál a ragasztott kötés létrejötte, vagyis a térhálósodás befejezése előtt már további műveletek hajthatók végre a legtöbb esetben, vagyis a csupán ragasztott kötésekhez képest az átfutási idő lényegesen lerövidül. A szilárdsági értékek szórása kombinált kötésnél kisebb, mert azok nem a súrlódáson, hanem az adhéziós erőn alapulnak. A kombináltan kötött alkatrészek - megfelelő hőállóságú ragasztó alkalmazásával — hőkezelhetők a kötésszilárdság lényeges csökkenése nélkül, mert az alakítási feszültség megszűnése esetén a ragasztás biztosítja a kötésszilárdságot. Egyes — főleg lemez — alkatrészek zajcsillapítása a ragasztóréteg kedvező hatása következtében javul. Két kombináltan kötendő alkatrész közé nagyobb szilárdsággal rögzíthetünk harmadik (pl. tartó-) elemet, mint csupán elektromágneses alakítással. A találmány szerinti kombinált kötési eljárás alkalmazásakor az illeszkedő felületeket szokásos, ismert eljárások valamelyikével zsírtalanítjuk. Ezután a ragasztót az illeszkedő felületre vékony rétegben felhordjuk. A felhordás után a ragasztó technológiai tulajdonságainak megfelelő idő elteltével a megfelelően kialakított elektromágneses alakító szerszámmal elvégezzük az alakítást. Az alakítás során kinyomódott ragasztót kémiai vagy fizikai módszerekkel eltávolítjuk. A találmány szerinti eljárás alkalmazása során természetesen figyelembe kell venni az alkalmazott, ismert ragasztók tulajdonságaiból eredő követelményeket. A ragasztás céljára oldószeres, diszperziós és olvadékragasztót használhatunk fel. Reaktív ragasztók térhálósodása az elektromágneses alakítás után következik be. Oldószeres és diszperziós ragasztók alkalmazása esetén az elektromágneses alakítást a ragasztóra előírt száradási idő eltelte után kell elvégezni. Olvadékragasztókat az elektromágneses alakítás után kell megolvasztani. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 Reaktív ragasztóknál ügyelni kell arra, hogy a bekeverés utáni felhasználhatóság megadott időtartamán belül (az u.n. fazékidő alatt) végezzük el a ragasztó felhordását és az elektromágneses alakítást. A kombinált eljárásnál is alkalmazhatók a ragasztási technikában bevált üvegszövet-betétes eljárások, amikor a két illesztendő felület közé ragasztóval átitatott üvegszövetet helyezünk a konstrukciós lehetőségektől függően. Kombinált eljárással két vagy több alkatrészt is rögzíthetünk egymással. Az alkatrészek anyaga lehet fém-fém, fém-kerámia, fém-műanyag, fém-üveg, fémfa, stb. A ragasztó adagolását, bekeverését és felhordását a műszaki gyakorlatban bevált eljárások szerint gépesíteni lehet. A találmányt a csatolt rajz 1—6. ábráin példaképpen szemléltetett hengeres alkatrészek kombinált kötései kapcsán ismertetjük. A rajzon az 1. és 2. ábra hengeres csöveket mutat be elektromágneses alakítás előtti, illetve utáni állapotban, a 3. és 4. ábrán karima és fémcső látható alakítás előtt, illetve alakítás után, az 5. és 6. ábrán hornyos henger, sima henger, valamint fémgyűrű látható alakítás előtti és alakítás utáni állapotban. Az 1. ábrán a tetszőleges anyagú 1 cső és 2 fémcső illeszkedő felületeit szokványos eljárások valamelyike szerint zsírtalanítjuk, majd a ragasztót az illeszkedő felületre vékony rétegben felvisszük. A ragasztó technológiai tulajdonságainak megfelelő idő elteltével a szükséges kialakítású elektromágneses alakító szerszámmal az alakítást a 2. ábrán bemutatott formára elvégezzük. Az alakítás után kinyomódott ragasztót kémiai vagy fizikai módszerekkel eltávolítjuk. A 3. és 4. ábra a fenti eljárást a 3 fémcsővel és a 4 tetszőleges anyagú karimával kapcsolatban mutatjuk be. Az 5. ábrán az 5 tetszőleges anyagú hornyos henger és a 6 tetszőleges anyagú sima henger, valamint a 7 fémgyűrű látható az illeszkedési felületre felvitt ragasztóval. A 6. ábrán alakítás utáni állapotban láthatjuk az 5. ábrán bemutatott alkatrészeket. A találmány alkalmazásával számos műszaki feladat oldható meg előnyösen. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás fém-fém, vagy fém-nemfém alapanyagú alkatrészek kötéseinek létrehozására, azzal jellemezve, hogy a szokásos módon zsírtalanított, illesztendő felületekre ragasztóréteget hordunk fel, majd a kötést a (az egyik) fémalkatrész elektromágneses alakításával létrehozzuk, s a kisajtolt ragasztót ismert módon eltávolítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az illesztendő felületek közé ragasztóval átitatott üvegszövetet, üvegpaplant vagy más alapanyagú erősítőt helyezünk. 1 db rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági ás Jogi Könyvkiadó igazgatója 760071, OTH, Budapest