166229. lajstromszámú szabadalom • Hegesztési eljárás, előnyösen erősáramú alkatrészek összeerősítésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971.11.17. (GE-886) Közzététel napja: 1974. IX. 28. Megjelent: 1978.1.24. 166229 Nemzetközi osztályozás: B 23 k 11/00 Feltaláló: Bácskai Endre oki. gépészmérnök 60%, Zentai Xezső oki. gépészmérnök, 40%, Budapest „Tulajdonos: Gépipari Technológiai Intézet, Budapest Hegesztési eljárás, előnyösen erősáramú alkatrészek összeerősítésére A bejelentés tárgya hegesztési eljárás, amelynél az összeerősítendő munkadarabok összehegesztendő felületei közé az egymással fedésbe kerülő felületek nagyságánál lényegesen kisebb felületű betétdarabot helyezünk, a munkadarabokat összeszorítjuk, majd impulzusszerűen elektromos áramot vezetünk a munkadarabokon keresztül, aminek hatására a betétdarab robbanásszerűen elgőzölög és a keletkező ív, végigsöpörve a felületéket, azokat hőhatása révén egyesíti. Ismeretes, hogy az iparban, különösen az erősáramú iparban használt alkatrészek között számos olyan hegesztéstechnikai szempontból kedvezőtlen, jó elektromos vezetőképességű és jó hőfizikai tulajdonságú két, vagy többrészes — esetenként eltérő anyagú — alkatrész van, amelyek közül egyes alkatrészeket szegecselve, más hasonló rendeltetésű alkatrészeket forrasztva, vagy mechanikusan rögzítve gyártanak, mivel hegesztésüket eddig kielégítően nem tudták megoldani. A szegecseléssel készített alkatrészek hátránya, hogy anyagkihozatali hányada rosszabb, mint forrasztásos kivitel esetében, továbbá a szegecseléssel készült alkatrészek kiviteli minősége gyengébb. A forrasztás- 25 nál viszont az anyagfelhasználás mérlegét jelentősen rontja a szükséges, általában ezüst tartalmú forraszanyag mennyisége, másrészt a forrasztás - természetéből adódóan — az alkatrészek káros kilágyulásához 30 vezet. Hátrány továbbá, hogy a felületi bevonás, pl. galvanizálás, mind a szegecselt, mind a forrasztott változatnál csak utólag, a kész alkatrésznél oldható meg. Ezenkívül a forrasztott változatnál általában 35 10 15 20 kémiai felületkezelést is kell végezni. Ezek a hátrányok azt jelentik, hogy a legyártandó alkatrészek bevonó-anyag igénye indokolatlanul nagy és a kész alkatrész galvánfürdő szempontjából kedvezőtlen geometriai kialakítása miatt a bevonandó anyag térfogatához képest gazdaságtalanul nagy fürdőtérfogatot igényel. Ugyanekkor e feltételek miatt pl. olyan alkatrészeknél, ahol a bevonat csak az egyik összehegesztendő alkatrészen szükséges, a bevonásra felhasználandó anyagmennyiség az alkatrészek felületeinek arányában (pl. NOL típusú biztosító késeknél az ezüst mintegy 40-50%-kal) nagyobb, mint amennyi egyébként szükséges volna. A mechanikai rögzítés szintén költséges, nagy helyigényű és növeli a gyártmány súlyát is. A hegesztést a szóbanforgó említett alkatrészek gyártásához azért nem tudják előnyösen felhasználni, mert, — a gázhegesztés, a forrasztás valamennyi hátránya mellett kis termelékenysége miatt sem jöhet szóba és alkalmazása a felhasznált anyagok tulajdonságait lerontja (gázból szennyező-anyag bevitel, ötvöző-anyag kiégése, illetve káros beötvöződés), - az ívhegesztésnél az összehegesztendő felületek speciális kiképzési igényéből adódó anyagveszteség és termelékenységcsökkenés, az iwédelem (argon védőgáz) nehézkes és költséges volta mellett a forrasztás több hátránya jelentkezik, azzal súlyosbítva, hogy a folyamat automatizálását nem lehet megoldani, ezenkívül egyes anyagminőségek ívhegesztéssel egyáltalán nem egyesíthetők, 166229