166190. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés kapcsolóüzemű tranzisztoros feszültségstabilizátorok túláramvédelmére

166190 a fenti folyamat periodikusan megismétlődik, de a 6 tranzisztor terhelő árama eközben nem haladja meg a maximális megengedett értéket, és a működési ciklus éppen az órajelek frekvenciájával azonos. Az 5,6 és 7. ábrákon a hiszterézises billenő 8 áramkör néhány kéttranzisztoros példaként! kiviteli alakját tüntettük fel. Az 5. ábra szerinti áramkörnél a kapcsolóüzemű 6 tranzisztor és a 80 áramkör 50 tranzisztora 5 pnp típusú, az 52 tranzisztor pedig npn típusú. A 80 áramkör működése a következő. Ha feltételezzük, hogy az 50 és 52 tranzisztorok lezárt állapotban vannak, akkor az áramkör kimeneti C pontján a 22 kapocs feszültségével közel azonos nagyságú feszültség jelenik meg. Ha a 6 tranzisztor túlterhelése következtében a 12 ellenálláson lévő feszültség meghaladja az 50 tranzisztor nyitásához szükséges bázis-emitter feszültség értékét, akkor az 50 tranzisztor vezetni kezd, kollektorárama nyitóirányú bázisáramot hoz létre az 52 10 tranzisztorban, annak kollektorárama pedig az 50 tranzisztor bázisát nyitó irányban vezérli. A két tranzisztor között olyan pozitív visszacsatoló hurok van, amelynél a túláram hatására kinyitó 50 tranzisztor vezetését az áramkör lavinaszerű átbillenése követi, és ennek hatására az 50 és 52 tranzisztorok egyaránt vezető állapotba kerülnek. A kimeneti C ponton ekkor a 24 kapocs feszültségével közel azonos nagyságú feszültség jelenik meg. Ha a két tranzisztor vezet, akkor a vezető állapotot a 12 ellenálláson megszűnő 15 feszültség már nem befolyásolja, mivel az 52 tranzisztor kollektorárama az 50 tranzisztort attól függetlenül telítésbe vezérli. A két tranzisztor a B pontra kapcsolt záró irányú impulzussal állítható vissza eredeti állapotába, ha egyébként a 12 ellenállás feszültsége már a nyitáshoz szükséges küszöbérték alatt van. A B pontra kapcsolt záróirányú impulzus hatására ugyanis csökken az 52 tranzisztor kollektorárama, és csökken az 50 tranzisztor bázisárama is. Az 50 tranzisztor csökkenő kollektorárama a B pont feszültségétől 20 függetlenül már tovább csökkenti az 52 tranzisztor bázisáramát. Az előző lavinaszerű folyamat így fordított irányban megismétlődik, és a két tranzisztor a folyamat befejezése után állandóan lezárt állapotban marad. A következő átbillenést ismét a 12 ellenálláson megjelenő, a 6 tranzisztor túlterhelésének megfelelő , nagyságú feszültség hozza létre. A 6. és 7. ábra szerinti áramkörök működése teljesen hasonló az 5. ábra szerinti 80 áramkör 25 működéséhez és a különbség csak abban van, hogy az áramkörök a kapcsolóüzemű tranzisztor különböző polaritású elrendezéseihez szükséges módosításokat tartalmazzák. A hiszterézises billenő 8 áramkör a példaként imsertetett 80, 82 és 84 áramkörön kívül egyéb olyan áramkörökkel is megvalósítható, amelyeket az jellemez, hogy egyik bemenetén a feszültségnek a 12 elem feszültségének küszöbértéket meghaladó értéke felett átbillen, és visszabillenése a bemenő jeltől függetlenül 30 egy másik bemeneti pontjára kapcsolt, a

3b. és 4b. ábrákon feltüntetett impulzusok hatására következik be, kimenetén pedig a 4c. ábra szerinti jelalak mérhető. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 35 1. Kapcsolási elrendezés kapcsolóüzemű tranzisztoros feszültségstabilizátorok túláramvédelmére, amelynél a kapcsolóüzemű tranzisztorral túláram érzékelő elem van sorosan kapcsolva, azzal jellemezve, hogy a tranzisztor (6) vezérlő elektródájához ÉS kapu (4) van kapcsolva, az ÉS kapu (4) egyik bemenete órajelgenerátorral vezérelt impulzusszélességmodulátorral (2), másik bemenete jelformáló (10) kimenetével 40 és harmadik bemenete hiszterézises billenő áramkör (8) kimenetével van összekötve, a hiszterézises billenő áramkörnek (8) a visszabillenést vezérlő pontja (B) a jelformáló (10) kimenetével és bemenete az érzékelő elem (12) kapcsaival van összekötve. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hiszterézises billenő áramkör (8) kéttranzisztoros áramkör (80), amelynél az első tranzisztor (50) bázisa a második 45 tranzisztor (52) kollektorával és kollektora a második tranzisztor (52) bázisával van összekötve, az első tranzisztor emittere közvetlenül, bázisa pedig ellenálláson (70) át az érzékelő elem (12) kapcsaihoz csatlakozik, és a második tranzisztor (52) emittere és bázisa között ellenállás (72), az emitter és a kapcsolóüzemű tranzisztor (6) egyik egyenáramú kivezetése (22) között pedig további ellenállás (74) van kapcsolva. 50 3. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hiszterézises billenő áramkör (8) kéttranzisztoros áramkör (82), amelynél az első tranzisztor (42) emittere közvetlenül, bázisa pedig ellenálláson (60) át az érzékelő elem (12) kapcsaihoz van kötve, az első tranzisztor (42) bázisa ellenálláson (62) át a második tranzisztor (44) kollektorához és kollektora másik ellenálláson (66) át a második tranzisztor (44) bázisához csatlakozik, és a második tranzisztor (44) emittere közvetlenül, bázisa 55 pedig ellenálláson (64) át a kapcsolóüzemű tranzisztor (6) egyik egyenáramú kivezetéséhez (22) van kapcsolva. 4. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hiszterézises billenő áramkör (8) kéttranzisztoros áramkör (84), amelynél az első tranzisztor (46) kollektora a második tranzisztor (48) bázisával, bázisa pedig a második tranzisztor (48) kollektorával van összekötve, az első 60 tranzisztor (46) kollektora és bázisa közé ellenállás (68) van kapcsolva, és

a második tranzisztor (48) bázisa ellenálláson (76) át, emittere pedig közvetlenül az érzékelő elem (12) egy-egy kapcsához van kötve. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a jelformáló (10) monostabil multivibrator. 3 rajz, 7 ábra A kiadásért felel; a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 760031, OTH, Budapest