166184. lajstromszámú szabadalom • Acélkötél és eljárás ennek előállítására
166184 Az ilyen acélkötél-kiképzéssel sem lehetett azonban az egyes pászmákat alkotó különböző átmérőjű huzaloknak a belső kötélérre történő ráhajtási hossza, valamint a kívül lévő kötélpászmák eltérő ráhajtási hossza miatt az egyenlőtlen megnyúlást kiküszöbölni, amit még növelt az a tény is, hogy az így kialakított acélkötél belső erét és a kívül lévő acélhuzal-pászmákat csak egymást követő munkaműveletek során 5 lehetett előállítani. A leírt módon előállított acélkötél egyes kötélpászmáinak a kötél külső részén lévő kötélpászmákkal érintkezést létesítő pontjain azonban ismét igen nagy feszültségkoncentrációk ébrednek. Az ismert acélkötelek további hátrányos tulajdonsága még az is, hogy a húzásra és csavarásra igénybevett kötelek egyes kötélpászmáin a húzó- és csavarónyomatékok egyenlőtlenül oszlanak el. Ha az célkötélben 10 háromnál több kötélpászma van elhelyezve, akkor az egyik kötélpászma centrális helyzetet foglal el és így a másik kettőnél nagyobb húzó-és csavaró igénybevételnek van kitéve. Ezen hátrányok összesítve azzal a következménnyel járnak, hogy a kötél gyorsan „kifárad" és mechanikai szilárdsága erősen csökken. A találmány szerinti megoldással azt a célt kívánjuk elérni, hogy az említett hátrányokat kiküszöböljük. 15 A találmány révén tehát azt a feladatot kell megoldanunk, hogy olyan acélkötelet állítsunk elő, amelynek belső kötélere úgy van .kialakítva, és a kötél külső felületén elrendezett kötélpászmákhoz képest úgy van elhelyezve, hogy húzó és csavaró igénybevétel esetén az egyes kötélpászmák egyenletesen nyúljanak meg, a pászmákat alkotó elemi szálak egymáshoz szorulásakor pedig az ébredő feszültségek csökkenése és egyenletes eloszlása biztosítható legyen a belső kötélér és a külső kötélpászmák között. 20 A találmány szerinti megoldás révén ezt úgy érjük el, hogy a kötéleret képező belső kötélpászmáknak egyenlő átmérője van, az őket alkotó elemi szálak vonalas érintkezési felülettel rendelkeznek, hajtási hosszuk egyenlő a külső pászmák hajtási hosszával és egy csavarással vannak kialakítva, továbbá a külső kötélpászmák a belső kötélpászmákkal vonal mentén érintkeznek. Az acélkötél belső erét képező kötélpászmát alkotó acélhuzalok és a belső kötéleret alkotó acélhuzalok érintkezési helyén kialakult 25 hajlásszög pedig mindenütt egyenlő. A találmány szerinti megoldással kialakított kötelet a kívül lévő kötélpászmák és a belső kötélpászmák egyidejű fonásával állítjuk elő. A találmány szerinti megoldás előnye abban van, hogy a belső kötélpászmák és a kívül lévő kötélpászmák vonal mentén történő érintkezése és igénybevétele lehetővé teszi azt, hogy a kötél húzószilárdságát átlagban 30 10%-kal megnöveljük, vagy pedig a kötél fonására alkalmazott berendezésben lévő húzóerő figyelembevételével a kötél előállítására olyan acélhuzalokat alkalmazzunk, amelynek átlagos szakítószilárdsága 20 kp/mm2 -el kisebb lehessen, mint az ismert kivitelű kötelekben lévő acélhuzalok szakítószilárdsága. További előnye a találmány szerinti megoldásnak az, hogy a kötél előállításához szükséges munka mennyiségét — éppen a műveletek számának csökkentése következtében — csökkenteni lehetett, mivel az 35 acélkötél közepét és a kívül lévő kötélpászmákat egy időben lehet megfonni. Előnye még a találmány szerinti megoldásnak az is, hogy az így kialakított acélkötelek élettartama az ismert módon előállított acélkötelekével szemben, azok élettartamának két és félszeresét is meghaladja. A találmány szerinti acélkötelet egy lehetséges kiviteli példa ismertetésével, a leíráshoz mellékelt rajz segítségével közelebbről is megmagyarázzuk. A rajzon az 40 1. ábra a találmány szerinti acélkötél keresztmetszetét ábrázolja, a 2. ábra a kötél elkészítésére alkalmas berendezés nézeti képe, a 3. ábra 45 pedig egy kétsoros elosztósablon szerkezeti elrendezését mutatja, amelyet a találmány szerinti acélkötél előállításánál alkalmazunk. Amint az 1. ábrából láthatjuk, a kötél az 1 belső kötélpászmából áll, melyben három azonos átmérőjű további 2, 3 és 4 kötélpászma van elhelyezve, ezek egyes 5 acélhuzalokból vannak sodorva, amelyek egymással vonalasán érintkeznek. 50 Az 1 belső kötélpászmára három-három 6, 7 külső kötélpászma van sodorva, melyek egymással felváltva vannak elrendezve. A 6 kötélpászmáknak — ez jól látható az 1. ábrából — kisebb az átmérője, mint a 7 kötélpászmáknak, de lehetnek azonos átmérővel is kialakítva, mind a 6, mind a 7 kötélpászmának van egy belső 8 betétje, mely azonos átmérőjű acélhuzalokból van kialakítva és van egy külső 9 betétje, amely olyan huzalokból áU, amelyeknek legalább két különböző átmérője van, mimellett ezek a huzalok felváltva vannak 55 elrendezve. A 6 és 7 kötélpászmák úgy vannak az 1 belső kötélpászmára felhajtva, hogy külső kötélpászmákat alkotó huzalok a belső kötélpászmát alkotó huzalokkal vonalasán érintkeznek. A belső kötélpászma és a külső kötélpászmák hajtási hossza azonos. A találmány szerinti acélkötél egyik jellemző vonása abban van, hogy a belső 1 kötélpászmát alkotó 2,3 60 és 4 kötélpászmákat, valamint a külső 6 és 7 kötélpászmákat egy munkafolyamat során lehet fonni. A kötélpászmák helyes konstrukcionális elhelyezését az acélkötélben úgy lehet elérni, hogy a kötél fonásakor kétsoros 10 elosztósablont (lásd a 2. ábrát) és 11 választóhüvelyt alkalmazunk. A 10 elosztósablon a 12 kötélverőgép mozgó részére van erősítve és azzal együtt forog. A 10 elosztósablonban vannak kialakítva a 13 furatok, amelyek a sablon külső körszelvényén egyenletesen 65 vannak elosztva, átmérőjük pedig valamivel nagyobb, mint a kívül lévő kötélpászmák átmérője, s ez azért van így, hogy a pászmák akadálytalanul tudjanak rajtuk keresztülhaladni. •A külső körszelvénnyel koncentrikus belső körszelvényen szintén 14 furatok vannak elosztva, melyeknek 2
